Klasszikushock
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11777
Noha a műfajnak voltak előfutárai, kétségtelen, hogy 1983 volt a thrash születésének éve, hiszen ebben az évben jelent meg a Metallica, a Slayer és az Anthrax első nagylemeze is. Az említett albumok közös jellemzője, hogy a csapatok már a második nekifutásra is ugrásszerű fejlődést mutattak hozzájuk képest, ebből kifolyólag számos rajongó nem is tud teljes értékű produkcióként tekinteni a debütáló anyagokra. A Kill 'Em All, a Show No Mercy és a Fistful Of Metal őszinte, szívből jövő energiája ugyanakkor ezzel együtt is utolérhetetlen a mai napig: még ha mai füllel kissé talán archaikusnak is tűnnek, ezek a lemezek bizony kiállták az idő próbáját. Mondani sem kell persze, hogy a három album közül a Slayeré volt a legdurvább, a legsötétebb, a leggyorsabb és a legsúlyosabb...
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10769
Bár napjainkban már korántsem hat a reveláció erejével, számos kísérletet láthattunk és láthatunk ma is az elektronikus zene és a rock/metal házasítására. E próbálkozások hol egészen rosszul, hol tűrhetően sikerülnek, igazi klasszikusokat viszont csupán egészen kivételes esetekben teremnek. Kristoffer Rygg (Garm avagy Trickster G.) csapata, az Ulver – William Blake művének zenei interpretációjával – ezzel szemben valami olyan nagyszabásút és merészet alkotott, már első nekifutásra ebben a stílusban, ami sokaknak évek tapasztalatával és bármennyire tudatos tervezéssel sem sikerült. Menny és Pokol frigye ily módon újfent megköttetett, mindennek pedig éppen ma ünnepeljük tizenöt éves évfordulóját.
Bővebben: Ulver: Themes From William Blake's The Marriage Of Heaven And Hell
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13430
Huszonöt évvel ezelőtt Ozzy Osbourne személyes pokoljárásának legrettenetesebb szakaszát élte meg – még szerencse, hogy ő maga nem nagyon emlékszik a pontos részletekre. Az időszak elsődleges mementója, a No Rest For The Wicked album azonban arról tanúskodik, hogy a Madman még ekkoriban is képes volt tökéletes személyi döntéseket hozni, hiszen ezen az anyagon mutatkozott be a világnak Zakk Wylde, aki a mai napig a színtér egyik legismertebb gitárosának, a metal egyik megtestesítőjének számít.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15044
„A rock and roll hamis; többnyire kretének éneklik, írják és játsszák." Ezzel az örökbecsű Frank Sinatra idézettel kezdődik a túlzás nélkül legkultikusabb magyar rockfilm, Szomjas György mesterműve, az 1981-es Kopaszkutya. Filmszatíra és road movie, szociográfia és koncertfilm, mindez egyszerre és külön-külön is, egyszóval igazi beskatulyázhatatlan műalkotás. Halhatatlan jelenetek tárházát nyújtja, gondoljunk csak például az isten háta mögötti művházban kábé öt életunt, és a műsor iránt tökéletesen érdektelen néző előtt teljes erőbedobással Bye Bye Johnnyt játszó Coloradóra, vagy éppen arra a jelenetre, amikor az egyik gitáros (Szénich Janó) lyukas zoknis lábával a vécécsészébe állva mos lábat. Vagy ott van a legkultikusabb, egyben fokozhatatlanul szürreális momentum, amikor is az önmagát játszó (éppen Magyarországon tartózkodó, és a felkérésre egyből rábólintó) Allen Ginsberg a vidéki kisvárosban, szakadó esőben a földi szenvedésről magyaráz az őt istenítő Énekesnek (Hobo), aki odainti a Főnököt (Schuster Lóri) is. „Ez itt apánk, Allen Ginsberg" mondattal várja az áhítatot, a nevet igazából hova tenni nem tudó Főnök azonban szenvtelen képpel ráz kezet a költővel, szimpla „Béla vagyok" bemutatkozás mellett. Zseniális jelenetsor!
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8296
A '90-es évek végének black metal aranykorán belül is külön csemegét képvisel a norvég Borknagar korai korszaka, mely ontotta magából a vita felett álló klasszikusokat. Egy zseniális gitáros és elképesztő képességek birtokában lévő énekes társai alkottak itt sorozatban valami tökéletesen időtlent, kikezdhetetlent, mely ráadásul a tágabb értelemben vett metalos közönség érdeklődésére is okkal számíthatott. Személyes kötődésemen kívül a lemez megjelenésének tizenötödik évfordulója szolgáltat rá apropót, hogy ezúttal a diszkográfia talán legkevesebbet emlegetett, elfeledett gyöngyszemét, a The Archaic Course albumot vesézzük ki ebben a rovatban.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11501
Egy lepelbe burkolódzó alak áll a pusztaságban. A teremtmény arcát szörnyű betegség tette romossá, karjain fekélyes sebek tátongnak. Valaha ember volt, most azonban a Halál torz tükörképeként tekint a világba. Távolabb tőle két másik alak álldogál, arcukat lepel fedi. Tartásukon félelem és iszonyat tükröződik, sötét gondolataik pedig úgy borítják be elméjüket, mint a sivár vidéket a vérvörös égbolt. Rettegnek, mert tudják: a lepra elől senkinek sincs menekvése.Emberi létünk törékenységéről szóló lemez lényegét tán még soha nem fejezte ki érzékletesebben borító, mint Ed Repka festménye, amely a Death második lemezéhez készült. Nincs szükség szétrobbanó agyvelőre vagy csonkolt testrészek látványára, elég csak a Halál arcába nézni, aminél nem lehet szörnyűbb az ember számára.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15294
Borítékolhatóan vita származik belőle, ha olyan kijelentéseket teszünk, hogy ez vagy az a lemez egy adott évtized egyik legfontosabbika, legjobbika, legmerészebbje – valami biztosan kimarad, más garantáltan másképp látja, megint mások szerint pedig felfújt lufiról van szó, ami igazából nem is fontos, jó vagy merész. Léteznek azonban közös nevezők, amelyeket még azok is elismernek, akik egyébként nem feltétlenül szeretik az adott albumot. Ha a '90-es évekről beszélünk, a brit Carcass negyedik nagylemeze, a ma húsz éve megjelent Heartwork mindenképpen ilyen – ha nem születik meg ez az album, a mai extrém metal színtér gyökeresen másképp festene.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13594
Valahol paradox helyzet, de igaz: a Guns N' Roses második geffenes kiadványa, a huszonöt éve kiadott GN'R Lies úgy rockklasszikus, hogy közben teljesen egyértelműen kaszálási célokkal jelent meg abban a formában, ahogy megismerte a világ. Amikor a dalokat rögzítették, a csapat tagjai még nem is tudták, pontosan mikor és hogyan lát majd napvilágot a végeredmény: bizonyos korabeli nyilatkozatokból azt lehet kiolvasni, azt hitték, hogy már előre dolgoznak a majdani második lemezre, míg más interjúrészletek inkább csak amolyan turnéközi lazításra engednek következtetni. A Geffen kiadó szempontjai azonban teljesen érthetőek, és utólag már egyértelműen kijelenthető: jó döntést hoztak, amikor piacra dobták ezt a félig élő, félig akusztikus EP-t.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12041
1993-ban még nemhogy metalcore nem létezett, de jóformán még az is kifejezetten szokatlannak számított, ha egy hardcore zenekar metalos dolgokat vegyített a zenéjébe. A River Runs Rednek voltak persze előzményei – a Suicidal Tendencies, a Biohazard, a Prong és egy rakat más csapat is évek óta ismertnek számított már –, de olyan anyaggal, amely ilyen dallamos formában elegyítette volna a hardcore és a metal elemeket, nem nagyon lehetett még találkozni korábban. Nem véletlen, hogy a zenekar alapító hármas, azaz Keith Caputo énekes Joey „Z" Zampella gitáros éa Alan Robert basszer első nagylemeze ilyen szokatlan és egyéni muzsikát tartalmazott, hiszen a tagok kedvencei között épp úgy megtalálható volt a Pink Floyd és a Radiohead, mint a Metallica vagy a Social Distortion. Persze a három fiatal brooklyni suhanc nem úgy állt neki a dalok megírásának, hogy egy kifejezetten megkerülhetetlen, előremutató albumot akarnak készíteni, a végeredmény mégis az lett. Húsz éves a River Runs Red.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13964
A black metalban kevés az olyan kirakatbrigád, mint a bergeni illetőségű Immortal, mely zenekar gyakran butuska külsőségei ez esetben is könnyen elfedik a színtér felé óvatosabban közelítők elől a valódi tartalmat. Márpedig a banda magját alkotó Abbath és Demonaz Doom Occulta a norvég feketefém megkerülhetetlen szereplői közé tartoznak, akik a '90-es években meghatározó módon formálták a stílus arculatát. Korai munkáik közül ma már valamennyi klasszikusnak számít, itt és most azok közül is a legemblematikusabb (és véleményem szerint legjobb) alkotásukról, a Pure Holocaust albumról emlékezünk meg, megjelenésének huszadik évfordulója kapcsán.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 6534
Meggyőződésem, hogy az emberek (de hogy ne legyek ennyire távolságtartó, inkább úgy mondom: mi) ugyan imádnak arról beszélni, hogy menyire jó dolog az, ha valaki/valami abszolút beskatulyázhatatlan és öntörvényű, azonban ha egy tényleg besorolhatatlan dologgal találják magukat szemben, összezavarodnak és beijednek. A brit The Wildhearts pályája tán a legjobb bizonyíték ezen teóriámra – bárminemű kötöttségtől és korláttól mentes hozzáállásuk két nagyon fontos következménnyel járt: 1. a '90-es években minimum két örökérvényű rocklemezt adtak a világnak (Earth Vs. The Wildhearts és P.H.U.Q.), 2. soha a büdös életben nem érhették el az őket igazából megillető világsikert.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10471
A New York-i Manowar mindig is megosztó zenekar volt. Már a '80-as években, a klasszikus heavy metal abszolút fénykorában is sokan megmosolyogták őket a műfaj mellett maximális mellszélességgel kiálló szövegeik, színpadi ruháik, illetve az olyan szlogenek miatt, mint például a „Halál a hamis metalra!", ugyanakkor viszont rövid idő alatt népes és a végletekig lojális rajongótáboruk alakult ki szerte a világon, akik bármikor tűzbe mentek volna a zenekarért. Németországban, Japánban és Dél-Amerikában a mai napig töretlen a Manowar népszerűsége, és az eddigi három évtized alatt eladott, világszerte több mint 9 millió lemez mutatja, hogy a külsőségek mellett Joey DeMaio és társai zenéjükben is valami különlegeset alkottak.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9308
Tizenöt év látszólag nem nagy idő, de aki nem élte meg, annak elég nehéz lenne érzékletesen elmagyarázni, milyen állapotok uralkodtak 1998-ban a rockszíntéren. Mindenki tudta, hogy az alternatív érának vége: az undergroundban fullosan beindult a heavy metal revival, és ekkor már azért azt is sejteni lehetett, hogy a következő igazán komoly mainstream őrületet a Korn nyomdokain haladó mélyre hangolt, hip hopos hatásokkal kevert rock/metal vonal jelenti. Az ellenben nem látszott még tisztán, mi minden férhet be ezek mellé vagy közé, így sokan gondoltuk: egy svéd csapat aktuális lemezében minden megvan ahhoz, hogy világméretű lázat robbantson ki. És attól függetlenül, hogy ez végül nem jött össze, a Backyard Babies második albumában rejlő potenciált illetően másfél évtized távlatából sem gondolok mást, mint akkoriban.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12436
Nem szeretem a koncertlemezeket, mert azt vallom, hogy a stúdióban rögzített albumok és az élő koncertek világa két külön műfaj. Mint a színház és a mozi: gyakorta találkozik a kettő, de sokszor igencsak suta lesz a végeredmény. Ráadásul egyetlen tárgyiasult formában létező hanghordozó – legyen bár CD, kazetta, vagy éppen csak egy ütött-kopott fonográfhenger – sem adhatja vissza azt a varázslatot, amit az élőzene képes nyújtani, és ha ezt tényként elfogadjuk, kapásból megkérdőjelezzük az egész móka létjogosultságát. De néha, amikor a csillagok éppen a megfelelő konstellációban állnak, a hangmérnök nem nyúl mellé a potméterekkel, és a zenekar, illetve a közönség egy emberként veszi ki részét a mágiából, szóval igencsak ritkán, évtizedenként tán egyszer-kétszer napvilágra kerülnek olyan korongok, amikben benne foglaltatik a lényeg.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12400
Ha death metalról beszélünk, a legtöbben általában az amerikai vonulatra asszociálnak, és olyan sűrű, technikás, túlnyomórészt gyors zenét játszó bandák nevét kezdik el sorolni, mint a Morbid Angel, a Cannibal Corpse vagy a Deicide. Pedig a stílusnak annak idején kifejlődött egy sajátosan észak-európai változata is, amely a '90-es évek elején, a műfaj legtermékenyebb éveiben szintén roppant népszerűnek számított. E vonal elsősorban egyértelműen a stockholmi Entombed és néhány velük egyívású zenekar nevéhez fűződött – és paradox módon nem termelt ki ismertebb, sikeresebb és fontosabb lemezt nevezettek 1993-as, sorrendben harmadik albumánál, amely sok szempontból már egy gyökeresen új környezetbe ágyazta az irányzat jellegzetes elemeit. Ma húsz éve jelent meg minden idők egyik legerkölcstelenebb és egyben legellenállhatatlanabb metal klasszikusa, a Wolverine Blues.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9987
Ha az amerikai heavy metal színtér legizgalmasabb, legkülönlegesebb zenekaraira vadászunk, a '80-as évekből rendszerint a Queensryche-ot vagy a Fates Warningot szokás kiemelni, ami teljesen jogos is, ám a fenti kettő mellé egy harmadik banda is odakívánkozik, noha nekik hosszabb távon sajnos nem igazán jött össze az, ami Michael Wiltonéknak vagy akár Jim Matheoséknak. A floridai Crimson Glory első két albuma azonban ettől függetlenül megkerülhetetlen mestermunka: a huszonöt éve kiadott Transcendence különösen értékes gyöngyszem, minden kétséget kizáróan a stílus egyik etalonja a mai napig.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11915
Ami a Slayernek a Reign In Blood, a Megadethnek a Rust In Peace vagy a Metallicának a Master Of Puppets, az az Anthraxnek egyértelműen az Among The Living. Felülmúlhatatlan mestermű, amelyet a rajongók többsége, valamint a szakma is a csapat csúcsalkotásának, nonpluszultrájának tart. Való igaz, hogy a Spreading The Disease után mind imidzsben, mind zenéjét tekintve újnak és frissnek ható Among korszakalkotó mű, amely a thrash műfaj legfontosabb lemezei között is igen előkelő helyet foglal el ma is. Nyilvánvaló, hogy megjelenése után már nem volt hová fejlődni ebben az irányban, és szerencsére ahogy a fenti csapatok, úgy az Anthrax legénysége is egyértelműen belátta, hogy változtatni, újítani kell, mert egy Among utánérzés bizonyosan csak csalódást okozna.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12488
Harminc évvel ezelőtt jelent meg Ozzy Osbourne harmadik szólóalbuma, a Bark At The Moon, ahol az énekes – karrierje során nem először és nem utoljára – olyan helyzetből startolt rá a pályára, hogy sokan nem mertek volna fogadni a győzelmére. A frissen csatasorba állított fiatal gitárzseni, Jake E. Lee, illetve a visszarángatott régi cimbora, Bob Daisley segítségével Ozzy végül ezt a csatát is megnyerte, az album megkerülhetetlen heavy metal klasszikus. Jubileumán ennek szellemében természetesen ebből a rovatból sem maradhat ki.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10931
Bár a monumentális életmű áttekintésekor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, az idén alapításának negyvenöt éves évfordulóját ünneplő Rush az 1990-es évek elején újfent egy hullámhegy tetejére érkezett. A Roll The Bones albummal a kanadai trió azon korszakának csúcsalkotását készítette el, amikor a gitár újrafelfedezése már nem számított tőlük újdonságnak, ugyanakkor a teatralitás, a hatalmas tereket kitöltő hangzás utáni vágy is erősen bennük élt még. Tizennegyedik stúdiólemezük legalább három örökérvényű dalt, és további jó néhány rejtett gyöngyszemet tartogat a hallgatónak, fenntartva, hogy az album egésze talán nem száz százalékos. Az esély megragadásának témakörét boncoló klasszikusunkat azonban teletömték zseniális momentumokkal, amelyek miatt már önmagában kihagyhatatlannak számít progger körökben ez az ízig-vérig poplemez.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11591
Akármennyire is számítottam rá, mielőtt átfutottam a betűrendet, mégis meglepett, mennyire kevés hazai zeneanyag került be eddig a rovatba, és azok is főleg újrakiadások apropóján. Szó sincs persze arról, hogy ne szeretnénk a patinás régi magyar zenéket, de valahogy tényleg úgy alakult, hogy ez a műfaj kissé mellőzötté vált nálunk, és különösen igaz ez a dallamos hard rock itthoni nagy öregjeire. Ezt a jelenséget és lehetséges okait már többször elemezgettem, de mélyebb fejtegetésbe sose bocsátkoztam ennek kapcsán. Ezen most változtatok, már csak azért is, mert az idén ősszel harmincadik születésnapját ünneplő Kő kövön pont egy olyan klasszikus, amely – amennyire tudom – szerkesztőségünk összes tagja szerint kritikán felül álló, közmegegyezéses alapmű, másrészt pedig ezzel az írással kívánok én is elbúcsúzni a műfajtól a Shock! hasábjain.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13214
A Mötley Crüe karriertörténete a rocktörténelem legmozgalmasabb, legérdekfeszítőbb, legbotrányosabb és legsokkolóbb sztorijainak egyike: valószínűleg Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars érti a legkevésbé, hogyan lehetnek még életben 2013-ban is azok után, amit a '80-as években műveltek magukkal és a világgal. De mivel csalánba nem üt a ménkű, valahogy mindent átvészeltek baleseteken, rendőrségi ügyeken, függőségeken, betegségeken, tagcseréken át (sokat elárul a zenekarról, hogy Nikki Sixx azon kevesek egyike a földkerekségen, akik kétszer is megjárták a túloldalt, aztán mégis itt vannak köztünk...). A csapat a jelenlegi állás szerint még egy lemezt készít, majd annak megturnéztatása után pontot tesznek tevékenységük végére, ám ettől függetlenül is vétek lenne nem megemlékezni arról az albumról, amely pontosan harminc évvel ezelőtt igazán beindította ezt a páratlan, leginkább talán horrorisztikus hullámvasút-utazásra hasonlító pályát.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9043
Néhány napja olvashattad a hírt, miszerint a Dark Angel első két lemezének vokalistája, Don Doty – ha már kimaradt a csapat újjáalakulásából – Eliminate néven összehozott egy új bandát, többek között egykori Hirax és Forbidden tagok segítségével. Ezen információ kapcsán csaptunk a homlokunkra, hogy egy nemrég jubilált klasszikusról bizony elfelejtettünk megemlékezni annak évfordulóján. A Forbidden első lemezéről van szó, amely 1988. szeptember 30-án látott napvilágot, azaz néhány héttel vagyunk túl huszonötödik születésnapján.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9927
Kanada elsőszámú kulturális exportterméke ma egyértelműen a Geddy Lee, Alex Lifeson és Neil Peart alkotta trió, azaz a Rush. Bár az ország rajtuk kívül is kitermelt néhány kiváló és meghatározó produkciót, egyikük tudta olyan időn át őrizni a szupersztár státuszt, amelyet a csapat jelenleg is betölt. Természetesen nem mindig volt ez így esetükben sem, az idő azonban őket igazolta. A Rush 2013 augusztusában töltötte be negyvenötödik életévét, amelynek apropóján most személyes kedvencemet, az ötödik sorlemez A Farewell To Kingset idézem meg néhány sor erejéig.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8045
Még mielőtt a Marduk azzá a vérrel öntözött harci szekérré változott volna, ahogy manapság ismerjük, a babiloni főisten után keresztelt, de tolkieni hatásokkal is alaposan megterhelt banda egyértelműen jelen volt a skandináv black metal fundamentumának megformálásánál. Húsz éve kiadott alapművük, a Those Of The Unlight nem csupán a kronológia, de stílustörténeti jelentősége miatt is az A Blaze In The Northern Sky, a Diabolical Fullmoon Mysticism, az első Burzum album vagy a De Mysteriis Dom Sathanas mellé helyezhető a feketefém klasszikusok sorában. Patrick Niclas Morgan Steinmeyer „Evil" Håkansson zenekarának első vegytiszta black metal anyaga a legizgalmasabb formájában mutatja be az általa képviselt gyűlöletes műfajt, ahogy első lépéseit megteszi a csatatéren.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10165
Bár ma már – több mint húsz évvel a történtek után és érettebb fejjel szemlélve – teljesen érthető, miért szakított anyazenekarával, a Judas Priesttel Rob Halford, az is nyilvánvaló, hogy az egymás nélküli évek mindkét félnek jót tettek, sőt, az „összeborulás" is érthető és természetes. A maga idejében, 1992-ben azonban ez a szétválás óriási felháborodást váltott ki, egyszersmind a heavy metal válságának kezdetét, aranykorának befejeztét is szimbolizálta a '90-es évek elején. Nem tudjuk, miben nem érthetett egyet Robi társaival, de valószínűleg minden lehetséges okból volt egy kicsi, és mivel a Priest gépezet bő másfél évtizeden át megállás nélkül pörgött, két monstre turné között zseniális és korszakalkotó albumok sorozatát ontva magából: nem csoda, ha egy időre elegük lett egymásból.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9599
Harminc évvel ezelőtt jelent meg a dán Mercyful Fate első nagylemeze, a Melissa, amely a maga idejében – a zenekar extrém imázsa, gonosz szövegvilága és King Diamond megosztó énekstílusa miatt – nem számított sikerlemeznek, ám bizton állíthatjuk: a heavy metal, thrash és black metal műfajok egészen más irányt vettek volna, amennyiben nem születik meg.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15758
Mi van akkor, ha kifejezetten tehetséges vagy ugyan, ám a legkevésbé sem születtél sztárságra, és ezt pontosan tudod is magadról, ennek ellenére az úgynevezett X-generáció (mi a szar ez egyáltalán - kérdezed dühösen) szószólójának kiáltanak ki, magazinok címlapjára tesznek, óriásposztereken szerepeltetnek, interjúk tucatját készítik veled naponta, és általánosságban is úgy bánnak veled, mintha te fingottad volna a passzátszelet? Mi van akkor, ha neked ez a legkevésbé sem tetszik, úgyszintén az sem, hogy a már kezelhetetlen méretűvé dagadt „rajongótáborod” jelentős részét olyan arcok teszik ki, akiket konkrétan seggfejeknek tartasz, közben pedig arra döbbensz rá, hogy pont az ilyenek ellenében alakítottad meg egykoron mára általuk is istenített zenekarodat? Mi van akkor, ha mindig is áhítoztál a sikerre, és most, hogy valóban elértél mindent, rádöbbensz, hogy igazából semmit sem birtokolsz, sőt, még a régi jó barátok, haverok és egyéb arcok is hátat fordítanak neked, és hiába is keresed-kutatod az underground közepébe visszavezető kaput, az már örökre bezárult előtted?
18. oldal / 24