Klasszikushock
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11446
1980. május 18-a reggelén egy sápadt, hórihorgas fiatalember megnézi Werner Herzog Stroszek című filmjét, majd meghallgatja nagy kedvence, Iggy Pop The Idiot című lemezét, aztán kimegy a konyhába. Leszaggatja a ruhaszárító köteleket, és felakasztja magát a mennyezeti lámpára. Mindössze 23 éves ekkor, mind nagyobbá váló zenekara, a Joy Division másnap indult volna észak-amerikai turnéra, de ő ezt már nem várta meg. Válófélben volt tizenkilenc évesen elvett feleségétől, halálra rémítette a tudat, hogy egyre nehezebben tud egyensúlyozni a normál polgári élet és a kvázi-rocksztárság között, idegállapota pedig rosszabb már nem is nagyon lehetett volna: növekvő depressziójával, pláne epilepsziájával, amelynek a tünetei pusztán másfél évvel azelőtt bukkantak fel először, azonban ilyen rövid idő alatt is teljesen kezelhetetlenné vált. Ian Kevin Curtis meghalt azon a délelőttön, ezzel egyidőben pedig megszületett a legenda. Még az is lehet, hogy a kifejezetten intelligensnek tartott Curtis pontosan tisztában volt ezzel, mikor a kötelet a nyakára hurkolta.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11118
A kandallóban halkan pattog a tűz, a szobát gyerekzsivaj tölti meg, míg a levegőt fenyő- és narancsillat járja át. Mindeközben a nagypapa csendesen bóbiskol karosszékében, a család többi tagja pedig mosolyogva eszi az ebéd utáni süteményt. Karácsony környékén szinte mindenhol ebbe a kissé mézesmázos, idilli képbe botlik az ember, de ha az ikszedik bugyuta vígjáték megnézése után már úgy érzed, hogy kezdi megfeküdni a gyomrodat a szokásos év végi giccsparádé, ellenméregnek tökéletesen megfelelő lehet egy gonosz, sötét, okkult szövegvilágú heavy metal-lemez. Mint például az idén éppen harminc évvel ezelőtt megjelent második Mercyful Fate-korong, a Don't Break The Oath.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9644
Szombaton immáron harmadik alkalommal játszik nálunk Page Hamilton és baráti társasága, azaz a Helmet, és hogy az örömünnep valóban teljes lehessen, a '90-es évek egyik leginvenciózusabb bandája nem kisebb meglepetéssel készül, mint húszéves lemezóriásuk, a Betty elejétől végéig történő előadásával. Arról az anyagról beszélünk, amely a csapat életművében az ellentmondások megtestesülését jelenti. A legjobb listás helyezésüket elhozó lemez kereskedelmi szempontból egyértelműen bukta lett. A kritikusok által körbetapsolt albummal a nagyközönség nem igazán tudott mit kezdeni, de csak azért, hogy később az igaz helmetesek kórusban vallhassák: ez a csapat valaha volt legnagyobb remekműve (én is ezt mantrázom most). A Bettyn blues-, jazz-, funk- és avantgarde hatásokkal egyszerre flörtöltek, mégis itt találhatók a csapat legsúlyosabb szerzeményei is. Már készítésekor új utakra kívántak lépni vele, aztán mégis visszafordultak. Arra volt hivatva, hogy a csúcsok csúcsára röpítse megalkotóit, mégis a lefelé vezető út kezdetének számított... Mi pedig bolondok lettünk volna kihagyni az alkalmat, hogy mesélhessünk kicsit Bettykéről!
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13459
Paprikában és öntudatban erős nemzetünk meglehetősen kevés számú, nemzetközi szinten is hitelesített klasszikust termelt ki a hazai rock/metal színtéren, a zsáner extrém válfajáról már nem is beszélve. A beavatottak azért a gulyás és Puskás Öcsi után vélhetően a Tormentort említik majd harmadikként, ha országunk reputációjáról van szó. Egy olyan hungarikumot, amely annak ellenére is képes volt áldatlan hatását kifejteni, hogy a hírnevét megalapozó kiadványa bemutatásának idejére az alkotógárda már évek óta nem volt együtt, és a tőlük független események magát a műfajt is a föld alá küldték. Az időszak, amiről most beszélünk, a '80-as évek vége, a feketefém előkora és az Anno Domini album, mely először éppen negyed évszázaddal ezelőtt látott napvilágot.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10753
Nem vagyok az érzelmi megközelítés híve, de meg kell mondjam, ez az írás (ha nem is hirtelen, de) felindulásból született: kollégám félmondatos kiszólása az amúgy valóban fantasztikus Sonic Temple-re visszaemlékező cikkben kissé felvitte bennem a pumpát, és ennek szóvá tétele után meg is állapodtunk abban, hogy a huszadik évforduló kapcsán én leszek az, aki felidézi ezt a „zavaros, zagyva és koncepciótlan", mégis sokak kedvencévé (nem mellesleg az enyémmé is) érett művet. Teszem ezt ugyanakkor úgy, hogy az első két jelzővel még magam is hellyel-közzel egyetértek, elvégre az úgynevezett cipőbámulós grunge-korszak kellős közepén az „átkos-áldott" rocksztár-éra egykori hősei teljesen összezavarodtak, és ennek megfelelően Ian Astbury és Billy Duffy is kábé úgy érezhette magát, mint akit körbeforgattak a szembekötősdi játékban.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 6242
Az élet nem mindig igazságos. Sőt, gyakran kifejezetten kegyetlen is az igazságtalanság mellett, és nincs ez másként a zenészek, zenekarok esetében sem. Elég csak belegondolni abba, hogy a bár a folk metal színtér él és virul, csapatai pedig elképesztően népszerűek manapság, a műfaj keresztapáiról mintha mindenki megfeledkezett volna. Bár folkos motívumok, hatások és népi hangszerek már a '70-es években is felbukkantak néha a rock és metal muzsikákban (gondolj csak a Thin Lizzyre vagy a Led Zeppelinre), de mégis az 1990-ben, stílszerűen egy newcastle-i pubban alakult Skyclad volt az első olyan metal csapat, akiknek muzsikája kifejezetten a népzenei hatásokra, folkos megoldásokra alapozott. Legsikeresebb és véleményem szerint legjobb lemezük, a Prince Of The Poverty Line idén ünnepelte huszadik évfordulóját.
- Részletek
- Írta: Danev György
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14960
1994. október 18-án, azaz a napokban húsz esztendeje látott napvilágot a seattle-i Queensryche első olyan albuma, amely széles körben vitát váltott ki. A Promised Land címre keresztelt alkotás egy olyan zenekar képét vázolta fel, amely nem csak a korai idők metalos hozzáállásával szakított végérvényesen, de az áttörést hozó, 1990-es Empire lemezzel is csak érintőlegesen vállalt közösséget.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 16236
Négy év két lemez között akkor is sok, ha valaki közben szakadatlanul turnézik, így a Pantera is egy gyökeresen más környezetbe tért vissza 2000 tavaszán utolsó stúdióalbumával, mint amilyenben az 1996-os The Great Southern Trendkill megjelent. Nemcsak a zenei színtér leledzett azonban más állapotban, hanem maga a csapat is: ami néhány évvel ezelőtt eltört, azt megragasztották, és újfent bizonyították életképességüket az albummal. A repedések azonban sajnos ismét elég gyorsan a felszínre törtek. A Reinventing The Steel így aztán keserű záróakkord lett, és emiatt kissé talán mostoha sorsú album is a diszkográfiában – pedig abszolút méltó a névhez.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 16506
Lehet rajta vitatkozni, mennyire termékeny vagy éppen ellenkezőleg, kiüresedett napjainkban a rockvilág, egyvalamin azonban szerintem nem érdemes: azon, hogy igazán új, igazán mellbevágóan friss dolog hosszú-hosszú évek óta nem bukkant fel a súlyos zenék színterén. Persze butaság lenne azt állítani, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben nem váltak ismertté olyan csapatok, akik valamennyire más megközelítésben tálalták a korábbi hatásokat, ezen a téren tényleg hosszasan sorolhatnánk a neveket a System Of A Downtól a Mastodonon és a Coheed And Cambrián át az Animals As Leadersig vagy a teljes poszt-akármilyen vonulatig. De ezzel együtt is szilárd meggyőződésem: rock/metal vizeken mindezidáig az utolsó igazán földrengető, tényleg világméretű változásokat előidéző zenekar a Korn volt. És az a tény már biztosan nem vet jó fényt a műfaj modernkori fejlődőképességére, hogy utóbbi banda a napokban húsz éve adta ki bemutatkozó lemezét...
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 24135
December 8-án, azaz hétfőn már tíz éve lesz annak, hogy egy elmeháborodott veterán az ohiói Columbusban kioltotta minden idők egyik legkreatívabb, legvirtuózabb és legnagyobb hatású metalgitárosának életét. Dimebag Darrell már életében is legendának számított a műfajban, tragikus és értelmetlen halála révén pedig sajnos túl korán került be a stílus már csak néhai ikonjai közé. A következő napokban több cikkel is tisztelgünk élete és munkássága előtt – a sort pedig a Pantera 1996-os albumával indítjuk, amelynek kapcsán megkockáztatható: bizonyos szempontból Dimebag gitárosi működésének csúcspontját jelentette.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10571
Bár az amerikai thrash metal színtér vezetői kétségkívül az úgynevezett Big Four tagjai, az is nyilvánvaló, hogy a nyomukban mindig is ott loholt néhány nem kevésbé kiváló, népszerűségben azonban tőlük messze elmaradó brigád. Az Exodus, a Testament vagy a Death Angel mellett ilyen az 1980-ban, New Jerseyből indul Overkill is. Blitzék ráadásul sosem adták fel, sosem tartottak szünetet, még akkor sem, mikor a mindenkit sújtó zeneipari szarságok és a '90-es évek kedvezőtlen széljárása mellett olyan egyéb „apróságokkal" is meg kellett küzdeniük, mint a frontember daganatos megbetegedése. Kitartásuk és az a minőség, mely minden egyes anyagukat jellemzi, szép lassan ugyan, de meghozta a gyümölcsét – a zenekar tagjainak véleménye szerint mindig is fokról fokra, apránként építkeztek –, és a csapat jelenleg másodvirágzását éli. Ha nem is népszerűek annyira, mint a hőskorban, az érdeklődés folyamatos irántuk, ami az utóbbi tíz év lemezeinek hallatán nem is csoda, hiszen ezekben minden részletét tekintve ott van a klasszikus Overkill-sound. Az a sound, amely a negyedikként érkező, a napokban éppen huszonötödik születésnapját ünneplő The Years Of Decayen teljesedett ki igazán.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14973
„A szar szintipop az szar szintipop, a modoros pöcs meg modoros pöcs" – ezt a sommás hozzászólást egy Bonanza Banzai-jal kapcsolatos cikk alatt olvastam, és a magam részéről egyet is tudok vele érteni. Aztán hogy ezt a zenekarral, esetleg jelen dolgozat írójával kapcsolatban hányan fogják most hasonlóan találónak érezni, megint egy más kérdés. A legfontosabb mégis az, hogy Kovács „Fehér Sólyom" Ákos hajdani bandájának emléke két évtized távlatából is képes megmozgatni a fantáziát, előhozva a szükségszerűen elraktározott kellemes és kellemetlen élményeket. A Bonanza éppen húsz évvel ezelőtt, a Jóslat albummal búcsúzott el, kinek áldást, kinek átkot hozva el ezzel, az első lemezről származtatott üzenettel: „Ide idegenként jöttem / S bár történt valami közben / Idegenként tűnök újra el."
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10256
November 13-án immáron harmadszorra lép fel Budapesten az underground doom-színtér egyik alapcsapata, az amerikai Trouble. A zenekar eddig mindkét ízben más frontemberrel látogatott Magyarországra, hiszen 2007-ben a klasszikus felállás énekese, Eric Wagner, 2009-ben az átmeneti megoldásnak bizonyult Kory Clarke, idén pedig az Exhorderből, a Floodgate-ből vagy az Alabama Thunderpussyból ismert Kyle Thomas vezeti majd őket. Ehhez képest ugyanakkor a turné apropóját a tavalyi The Distortion Field mellett az adja, hogy idén harminc éve jelent meg a banda bemutatkozó albuma. Mi azonban most csakazértsem utóbbit vesszük górcső alá, hanem a Trouble másik definitívnek tekinthető albumát, amely új korszakot nyitott a karrierjükben.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11053
Bevett szokás, hogy amikor egy zenészt szuperlatívuszokkal jellemeznek, az illető személy pironkodva csak legyint egyet: „Ugyan már, nem vagyok én a Tejútrendszer Legmenőbb Gitárosa", vagy „Én csak egy egyszerű énekes vagyok, utálom, ha az emberek a Metal Fényeshajú Vokálistenének hívnak." Chuck Schuldinert sokan a death metal atyjának tartották, amit a gitáros többször is nyíltan visszautasított. Elsőre tűnhetne ez álszerénységnek, ám aki ismeri Schuldiner zenéjét, illetve látta/olvasta a vele készült interjúkat, tudhatja, hogy a fickó valóban nem tartotta magát death metalos alapfigurának. Kedvenc lemezei között több Iron Maiden-anyag is szerepelt, és nem egyszer állt ki a heavy metal védelmében. A tradicionális metal iránti elkötelezettsége azonban leginkább akkor vált mindenki számára nyilvánvalóvá, amikor 1999. november 30-án megjelent a Control Denied debütáló lemeze, amely minden volt, csak épp vegytiszta death metal nem.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14727
A Dream Theater napjainkban a színtér bejáratott nevű, nagy bandáinak életét éli: miközben minden lemezük megbízható sikert hoz, és a világ összes régiójában sokezer ember előtt koncerteznek esténként, a rajongók menetrendszerűen ölik egymást a különböző fórumokon a „régen mennyivel jobbak voltak!" vagy a „Portnoy nélkül ez már nem Dream Theater!" feliratú zászlók alatt. Utóbbi állítással nem értek egyet, előbbivel viszont igen. Ezzel persze még nem árultam el sokat, hiszen természetes, hogy a legtöbb rockzenész a huszonharmincas éveiben teszi le az asztalra a legerősebb teljesítményeit. A szóban forgó esetben azonban kétségtelen, hogy valami egyértelműen hiányzik a mai csapatból, ami például a húsz évvel ezelőtt megjelent Awake-ben még maradéktalanul ott tündökölt, és talán legszebb formáját mutatta.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11876
Papíron a lehető legütősebb kombinációnak tűnik, ha a világ egyik legsikeresebb rockzenekarába hirtelen bekerül a világ egyik legvirtuózabb, legsokoldalúbb rockgitárosa, a gyakorlatban azonban nem feltétlenül lesz zökkenőmentes a folyamat – és bármilyen meglepő, a végeredmény sem feltétlenül lesz ínyére mindenkinek. Az épp huszonöt éves, a Whitesnake és Steve Vai együttműködéséből született Slip Of The Tongue-on mind a mai napig vitatkozik a zenekar tábora...
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11709
Miután 1991-ben kijött a mindenható Nevermind, a teljes rock/metal színtér a feje tetejére állt. Hirtelen minden Seattle-ről és az onnan indult csapatokról kezdett el szólni, a korábban kiadói kedvenceknek számító zenekarok pedig egy csapásra kegyvesztettekké váltak. Mindez nem csak a mainstreamben, de az undergroundban is egyértelmű volt, így sokak esetében a korábbi pozíciók elvesztésével konkrétan a túlélés vált az egyetlen reális célkitűzéssé. Persze nem tudhatjuk, hogy a korszellemnek való megfelelés kényszere, netán a töretlen fejlődés eredménye, de tény, hogy a '90-es évek első felében markáns, saját hangzással rendelkező, a színtér által tisztelt és elismert thrash bandák egész sora váltott stílust, illetve kezdett eltérő irányokba evezni.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8625
A Nuclear Assault sosem tartozott az első vonalas thrash-alapcsapatok közé, ennek ellenére markáns egyéni hangzásuk révén sok későbbi zenekarra voltak hatással, és számottevő kereskedelmi sikert is el tudtak érni. Így ha nem is fűződik a nevükhöz egy Reign In Blood vagy Master Of Puppets, megérdemlik, hogy helyet kapjanak a Klasszikushock között. Főleg, hogy legjobb eladásokat produkáló lemezük, a harmadikként érkezett Handle With Care néhány napja ünnepelte huszonötödik születésnapját.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10096
Az Aerosmithnek két virágkora volt: először a '70-es években törtek a csúcsra, és tettek rengeteget azért, hogy az amerikai rockzenekaroknak legyen mit játszaniuk a következő évtizedben, majd a '80-as évek második felében, gyakorlatilag a sírból visszatérve iskolázták le a fiatalokat, megmutatva nekik, hogyan is csinálják ezt az egészet a rutinos vén rókák. Noha anyagi szempontból még mindig nem ez jelentette a csúcsot, a zenekar táborában elég komoly egyetértés tapasztalható azt illetően, hogy e második aranykor csúcslemeze a huszonöt évvel ezelőtt megjelent Pump volt. Young Lust, F.I.N.E., Love In An Elevator, Janie's Got A Gun, The Other Side, What It Takes és a többi - ezekkel a dalokkal tényleg nem lehet vitatkozni.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 7688
Az animatronika tudománya élettelen tárgyakat ruház fel életszerű tulajdonságokkal, s teheti ezt a plázák mozgó dinoszauruszainak képében éppúgy, mint az eredendően gépi előállítású hangok emberi szájba adásával. A The Kovenant első (a Covenant jogutódjaként összességében harmadik) albuma egy, a fenti tematikába illeszkedő, és ennek megfelelően végletesen megosztó hatású anyagra sikerült, amely éppen tizenöt évvel ezelőtt kezdte osztani a pofonokat az androidők megváltásra váró humanoidjainak. Az Animatronic minden kezdeti hendikepje dacára valódi klasszikussá nőtte ki magát a megjelenése óta eltelt időben, így Klasszikushock rovatunkban is megkérdőjelezhetetlen helye van.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9514
Amikor a Satyricon negyedik albuma 1999-ben napvilágot látott, döbbenetet és megosztottságot hagyott maga után, megítélése a mai napig harsány viták tárgyát képezi. Satyr és az őt kisegítő zenészcsapat elemi gyűlöletből és túláradó kreativitásból egy olyan balegyenest vitt be a színtéren, ami senkit sem hagyott érintetlenül. A sok beszéd közt legkevésbé a dalokról esik szó, melyek pedig ma is bármilyen összevetésben a műfaj aranykorának legszebb napjait idézik. Tizenöt év telt el a kiadás óta, de a Rebel Extravaganza rideg csillagfénye ma is makulátlan.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10312
Fokozatosan halványuló teljesítménye ellenére a Johan Edlund által egy személyben igazgatott svéd Tiamatot ma is a gothic színtér kortárs klasszikusai közé soroljuk, természetesen nem minden előzmény és érdem nélkül. Valahol az 1992-es Clouds lemezzel kezdődött, majd a fél évtizeddel később kihozott A Deeper Kind Of Slumberrel érte el zenitjét az a folyamat, ami ezt a stockholmi brigádot a halhatatlanságba segítette, és teszi őket megkerülhetetlenné ma is, a stílussal mélyebben ismerkedők számára. A két említett album között érkezett azonban az a kiadvány, amely vitathatatlanul a legtöbb örökérvényű slágert és osztatlan elismerést hozta a zenekarnak. A Wildhoneyról, huszadik születésnapját nemrég ünnepelt klasszikusunkról beszélünk.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12342
Negyedszázaddal ezelőtt fénykorát élte a thrash, ám a műfajjal kapcsolatban sokan máig hajlamosak csak a Big Fourt és a farvizükön felemelkedett további amerikai csapatokat emlegetni, ha az arany évekről esik szó. Ez a kivételezés bizonyos szempontból érthető, ám semmiképp sem indokolt: Németország szintén számos olyan csapatot fialt ekkoriban, amelyek népszerűségüket tekintve egyáltalán nem maradtak el a tengerentúli kollégáktól. A Kreator huszonöt éve megjelent albuma, az Extreme Aggression például mindenképpen az éra emblematikus produkciói közé tartozott.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13457
Az 1992-es Countdown To Extinction után úgy tűnt, a Megadeth végleg révbe érkezett: ha nem is sikerült odaérniük a fekete albummal felsőbb bajnokságba igazoló Metallica nyomába, Dave Mustaine így is a metalszíntér vitathatatlanul legsikeresebb előadói közé került, és életében először úgy kezdhetett neki a munkálatoknak, hogy nem feszítette a mindent elsöprő, görcsös bizonyítási kényszer. Emellett a csapat történetében rekordként a harmadik egymást követő albumra is változatlan felállásban fordulhattak rá, és az is gyorsan eldőlt, hogy az olyannyira bevált Max Norman producerrel is tovább folytatják a munkát. Az eredmény a Megadeth történetének vitathatatlanul legdalcentrikusabb nagylemeze lett pontosan húsz évvel ezelőtt.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15927
Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a Mötley Crüe ötödik nagylemeze. A Dr. Feelgoodra ma már mindenki csak úgy emlékszik vissza, mint a zenekar történetének legsikeresebb produkciójára, amely minden korábbinál magasabbra katapultálta Nikki Sixxet, Vince Neilt, Tommy Lee-t és Mick Marsot, pedig az albumnak annak idején roppant komoly tétje volt: előzetesen a csapat környezete még csak azt sem tudta, egyáltalán képes lesz-e érdemi teljesítménnyel előrukkolni a heroinról, kokainról, alkoholról lehozott négyesfogat. Abban, hogy sikerült nekik a nagy mutatvány, aligha kisebbíthető Bob Rock szuperproducer szerepe, akit később a Metallica is elsősorban a Dr. Feelgood alapján választott ki a fekete albumhoz.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15175
A „hogyan kezdődött?" jellegű kérdések általában nem értelmezhetők a művészetekben, hiszen minden motívumot megformált, minden hangra rátalált már korábban valaki, az abszolút elsőség joga e helyen legfeljebb szubjektív alapon igényelhető. Azonban még akkor is, ha hajlunk elfogadni a fentieket, akadnak olyan kivételek, amikor az alapkövek jól azonosíthatóak a talapzatban. A fémmegmunkálás leggyűlöltebb válfaja esetében például az első kohászok egyike bizonyosan a fiatal svéd Thomas Börje Forsberg, ismertebb (művész)nevén Quorthon volt. Az első Bathory album, minden black metal-lemezek prototípusa pedig e hónapban már harminc éves lett.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 16235
El lehetne filozofálgatni rajta, vajon mi mindent jelent, hogy 2014-ben is ugyanúgy az Iron Maiden számít a metalszíntér egyik elsőszámú lemezeladójának, koncertattrakciójának, és úgy általában véve is: vezető erejének, mint harminc évvel ezelőtt. Ez itt most nem az a hely, ahol bele kellene menni az okok taglalásába (bár egyszer érdemes lenne), de tény: Steve Harriséket azóta is mindössze egyetlen zenekar volt képes túlnőni a műfajban a számok tekintetében, és még melléjük sem nagyon sorolt be senki. Azon sincs igazán mit vitatkozni, hogy a banda ezt a kikezdhetetlen státuszt elsősorban a '80-as években született hibátlan mesterműveknek köszönheti – amelyek közül minden kétséget kizáróan az 1984-es, a héten harminc éve megjelent Powerslave az egyik legemlékezetesebb.
15. oldal / 24