Klasszikushock
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15919
Negyvenöt évvel ezelőtt, 1970. június 3-án jelent meg a Deep Purple negyedik nagylemeze, amelyet a zenekar megújult felállásban készített el. A Deep Purple In Rock (vagy röviden In Rock) szakítást jelentett a korai idők vonalával, Ritchie Blackmore, Ian Gillan, Roger Glover, Ian Paice és Jon Lord valamelyest tudatosan keményített be ebben a hét feledhetetlen szerzeményben (plusz a nyolcadik, csak kislemezen kijött Black Nightban), arra azonban alighanem ők maguk sem gondoltak ezekben a hónapokban, hogy a maximumra pörgetett, zeneileg és hangzás tekintetében egyaránt a falig elmenő albummal egy új műfaj egyik kezdőpontját jelölték ki. Az In Rock ereje az azóta eltelt négy és fél évtizedben semmit sem csökkent, és ugyan például a Child In Time Gillan hangjának természetes kopása miatt már hosszú ideje nem szerepel a turnéprogramban, az öregfiúk is tudják: alighanem ez az album jelentette egész karrierjük legfontosabb mérföldkövét.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 7732
A brit heavy metal új hulláma két legnagyobb bandájának ma már egyértelműen az Iron Maiden és a Judas Priest számít, és bár népszerűségben jelenleg egyetlen korábbi vetélytárs sem veheti fel velük a versenyt, létezik egy formáció, amely a hőskorban minden szempontból ott lihegett a nyakukban. Az eredetileg S.O.B.-ként indult Saxon 1976-ban alakult, a '80-as évek elejére pedig ugyanolyan meghatározó csapattá nőtték ki magukat, mint a Priest vagy a Maiden. Míg Rob Halfordék maguk voltak a fém-esszencia, Steve Harrisék pedig a kezdeti időszakban punkos lendülettel dobták fel muzsikájukat, addig a Biff Byford által vezetett Saxon leginkább a klasszikus rock'n'roll felől közelített. Sőt, zenéjük is leginkább heavy metal hatású rock'n'rollként volt aposztrofálható, semmint pőre fémzeneként, a színtér azonban pont attól volt bődületesen erős akkoriban, hogy egyéni és karakteres hangzásvilágú csapatok alkották. Ebben a hónapban volt kereken harmincöt éve annak, hogy megjelent a csapat egyik legklasszikusabb albuma, a Wheels Of Steel.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12296
Néhány héttel ezelőtt olvashattál a Klasszikushock rovatban a kettes Sanctuary-lemezről, az Into The Mirror Blackről, Warrel Dane és Jim Sheppard története azonban közel sem ért véget ott és akkor. Vegyük fel tehát a fonalat 1992 táján, amikor is a Sanctuary már a múlté, a Warrel Dane – Jim Sheppard tengely mellé pedig felsorakozott az elődzenekar utolsó szakaszában turnégitárosként már velük melózó Jeff Loomis, valamint a dobos Mark Arrington. Azaz megszületett az első Nevermore-felállás.
- Részletek
- Írta: Danev György
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8693
Kevés olyan zenekar létezik, amely annyira megnehezítette volna önnön talpon maradását az évek, évtizedek során, mint a Dokken. A melodikus hard rock muzsika dél-kaliforniai vetületének zászlóvivői a zenekaron belüli állandó személyi konfliktusok következtében minimum két kereskedelmi öngyilkosságot követtek el fennállásuk három és fél évtizede során. Az első ilyen akciót 1989-ben vitték véghez, amikor is ahelyett, hogy népszerűségük csúcsán aláírták volna a Warner kiadó holdudvarába tartozó Elekra sokmillió dolláros szerződéshosszabbítását, és a hajmetal-korszak zenitjének számító esztendőben az ötödik stúdióalbummal végleg megszilárdították volna helyüket a korszak legnagyobbjai – Van Halen, Def Leppard, Whitesnake, Bon Jovi – között, inkább tönkretettek mindent, amit azelőtt felépítettek. Öt évvel később, szinte a nulláról kezdték újra, a ma húszéves Dysfunctional albummal, amely elképesztően karakteres dalaival viszont azóta is jelentős mértékben meghatározza a csapat irányvonalát.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12389
Az új Faith No More-album megjelenése a tizennyolc éves hatásszünet után mindenképpen az év egyik kiemelt eseménye lesz, amely a zenekar jó szokásához híven bizonyára senkit sem hagy majd hidegen, és szükségszerűen éppolyan végletes érzelmekre sarkallja majd a fanatikus tábor tagjait, mint a maga idején az éppen húsz évvel ezelőtt megjelent King For A Day... Fool For A Lifetime lemez. Ha minden jól alakul, talán csakugyan egy, az utóbbihoz hasonló jutalomjátéknak lehetünk majd fültanúi, ami egyszerre vált ki viharos érzelmeket és oszt ki megrendítő erejű balegyeneseket. Mike Pattonéktól már akkor, de ma sem számíthat(t)unk ennél kevesebbre.
Bővebben: Faith No More: King For A Day... Fool For A Lifetime
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9485
Már a Vain No Respectjéről írt visszaemlékezés bevezetőjében is valami olyasmit fejtegettem, hogy néha minden adottnak tűnik egy nagy zenekari áttöréshez, ám valamiért mégsem jön össze a dolog. Ez akkor és ott konkrétan mindenkinek nagyon fáj: a banda néha szó szerint belepusztul, a rajongói pedig nem értik, miért nem kattant rá a világ a nagy kedvencükre, hiszen sokkal jobbak, mint X vagy Y, akinek viszont még a sarki fűszeres is kívülről fújja a slágereit. Aztán persze megy tovább az élet, szép lassan minden a helyére kerül, és marad egy kultikus kedvenc, amit bármikor jó előszedni. Ideális esetben pedig maguk az előadók is beletörődnek: más volt számukra megírva a sors könyvében a tripla platina és a garázsban sorakozó Aston Martin-gyűjtemény helyett. Az első lemezét a napokban huszonöt éve kiadott Los Angeles-i Little Caesar sztorija épp ilyen történet.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10865
Sokszor leírtuk már, de nem lehet elégszer elismételni: aki nem élte meg a '90-es évek elejét és közepét, nem igazán alkothat képet az akkori viszonyokról. Ugyan ezer máig meghatározó, hihetetlenül kreatív, bátor és földrengető mestermű született ezekben az években a súlyos zenei színtéren (épp emiatt hatalmas baromság, miszerint ezek lettek volna a metal legsötétebb évei...), de az is tény, hogy a '80-as évek főáramból kanálisok mélyére szorult egykori nagyjai közül sokan elég keményen megrogytak a grunge uralmának következtében. Csupán nagyon kevesen tudták közülük változatlan formában túlélni ezeket az éveket, netán olyasmivel előállni, amit sem a régi hívek, sem az újfajta hangokra áhítozók előtt nem kell szégyellni. A New Jersey-i Skid Row hármas számú albuma, a húsz évvel ezelőtt megjelent Subhuman Race bizonyosan ilyen volt, és egyébként nem is bizonyult sikertelennek – de a zenekar klasszikus felállása azért így is belehalt...
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10521
A floridai death metal-legenda, a Morbid Angel története talán minden másnál szemléletesebben igazolja. hogy egy minden oldalról elismert műhelyben is születnek ellentmondásos, de legalábbis vitatott alkotások. Trey Azagthoth és társasága nem egyszer égette már meg a talpát hasonszőrű bandák által járatlan utakra tévedve, az idő azonban véleményem szerint eddig még minden esetben őket igazolta. Két évtizeddel ezelőtt is igen magasra csaptak körülöttük a lángok, amikor a valószínűtlenül sikeres Covenant (minden idők legnagyobb példányszámban eladott halálfém-albuma) utódjaként a Dominationt szabadították a világra. A szándék komolysága, az anyag minősége és persze a ma is letaglózó erejű dalok azonban végül ezt az alkotást is érdemei szerint nemesítették klasszikussá.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14167
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem ismered. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy nem volt rád hatással. Bűn, hit és hatalom. Szexuális fantáziák, erkölcs és a szerelem sötét oldala. Félelem, kétség és vágy, a maga legtisztább formájában. Personal Jesus, Enjoy The Silence, World In My Eyes, Policy Of Truth, ... Huszonöt éves a Violator lemez.
- Részletek
- Írta: Szabó Tamás
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8785
Adott egy zenekar, amely lényegében csak nagyon rövid ideig funkcionál rendesen. Ez idő alatt azonban kiadnak egy kétszámos EP-t, majd a rákövetkező évben egy nagylemezt, csinálnak egy felzaklató videót, lenyomnak nyitózenekarként két világsztár headliner-turnét, rögzítenek egy zseniális feldolgozást a rocktörténelem legkiemelkedőbb tribute válogatásalbumához, majd egy évre rá földbe is állnak. A Godspeed zenekar minden idők egyik legtüskésebb és legbarátságtalanabb dalgyűjteményét karcolta bakelitre több mint két évtizeddel ezelőtt.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8407
Huszonöt évvel ezelőtt, 1990 februárjában jelent meg a San Franciscóból származó Vicious Rumors harmadik nagylemeze, amelyet a mai napig etalonnak tekinthetünk a tradicionális heavy metal sajátosan amerikai válfajában. Geoff Thorpe gitáros és csapata sajnos sosem tudta igazán széles közönségsikerekre váltani e zenei értékeket, az album azonban igazi kultikus kedvenc, és egyben minden bizonnyal az 1995-ben, autóbalesetben elhunyt Carl Albert énekes csúcsteljesítménye is.
- Részletek
- Írta: Cseke Feri
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9399
Norvégia semmilyen tekintetben sem nevezhető unalmas vagy éppen eseménytelen országnak, és ha megpróbáljuk egy kicsit elvonatkoztatni magunkat az év nagy részét kitöltő időjárástól, talán még barátságosként is jellemezhetnénk. Felsorolni is lehetetlenség lenne az ország büszkeségeit, ezért szűkítsük is le a kört a kultúrára, azon belül is a hajdan volt progresszív metal- és rockzenekarokra, amelyek egyik legjelesebb képviselője a mindössze hétezer főt számláló, Raufoss nevű kisvárosából származó Conception zenekar volt. A csapat In Your Multitude című mesterműve éppen ma tölti be a második x-et.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10308
A Sanctuary sorsa több szempontból sem éppen üdvös: egyrészt a zenekarnak soha nem jött össze az igazi áttörés, pedig a feltételek látszólag adottak voltak ehhez (nagykiadó, jó turnék, kiváló lemezek), másrészt későbbi utódcsapata, a Nevermore mindenképpen túlnőtt rajta. Így amikor a banda jó fél évtizeddel ezelőtt, a folytatás már kezdődő döglődése idején újjáalakult, sokan igazából nem is nagyon tudták, miről van itt szó, vagy pláne van-e értelme visszatáncolni negyedszázadot. Bevallom, egészen a tavalyi The Year The Sun Died lemezig én sem igazán láttam át, tényleg lehetséges-e ismét feléleszteni egy ennyire régóta halott formációt, a kiválóan sikerült album azonban eloszlatta a kételyeimet. Viszont ahhoz, hogy megértsük a Sanctuary lényegét, mindenképpen a '80-as évek derekára kell visszautaznunk, méghozzá Seattle városába.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10056
Szeptemberben, Philm nevű zenekarával ismét Budapesten lép fel Dave Lombardo, aki két éve újból megszakította kapcsolatait a Slayerrel, és csakis a saját ügyeivel foglalkozik. A metalszakma egyik legnevesebb dobosának sorsa nem először alakul így: a '90-es évek javarészét szintén kollégáitól távol töltötte, és egy saját csapattal készített kifejezetten erős, izgalmas lemezeket. A Grip Inc. első albuma éppen húsz évvel ezelőtt jelent meg.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13492
Jelenleg úgy fest, hogy hiába reménykedik benne az egész világ, már soha nem láthatjuk élőben minden idők legsikeresebb hard rock-zenekarát, a Led Zeppelint. Robert Plant karakánságát a visszatérés kérdésében akkor is muszáj értékelni, ha ez a keményfejű elvhűség és következetesség itt végső soron a közönséget fosztja meg valamitől, amire évtizedek óta áhítozik, de összességében talán tényleg nem baj, ha marad még legalább néhány érintetlen mítosz, be nem teljesült vágyálom a mindenféle izgalomtól megfosztott mai színtéren. A régi lemezek így is örökre megmaradnak, ráadásul épp most jönnek ki Jimmy Page által felújított friss változatban – köztük a hard rock történelmének legfontosabb és legnagyobb példányszámban elkelt dupla albuma, a héten negyven éve megjelent Physical Graffiti is.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 16353
Ma is alapvetően egyéni ízlés függvénye, ki hogyan értékeli a Black Sabbath egyes korszakait. Jelentőségét tekintve a korai érával, különösen az Osbourne / Iommi / Butler / Ward négyes első öt-hat lemezével nem nagyon lehet versenyre kelni, hiszen ezek alapozták meg mindazt, amit ma metalnak nevezünk. A viharos szakítást követő rövid, ám annál maradandóbb emlékű, Ronnie James Dio nevével fémjelzett második korszak értékeit ugyanakkor szintén mindenki elismeri, még azok is, akik éppen az Ozzy-korszak árnyéka miatt nem tekintenek rá etalonként. Éppen ezért ma már kevés szó esik róla, hogy a Black Sabbath voltaképpen óriásit kockáztatott egy ennyire más karakterű énekes leigazolásával, akivel természetesen a zene is alapvető változásokon ment keresztül. Ma harmincöt évvel ezelőtt jelent meg az Ozzy utáni éra legfontosabb, legsikeresebb és minden bizonnyal legjobb Sabbath-albuma, a Heaven And Hell.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 16739
Jelenleg még nem tudjuk, visszatér-e a Megadeth soraiba a legsikeresebb korszak szólógitárosa, illetve dobosa, Marty Friedman és Nick Menza, bár a jelek arra mutatnak, hogy annyi év után most végre talán Martyt is sikerült meggyőzni. A választ alighanem heteken belül megkapjuk, de vajon miért ragaszkodik a tábor még szétrobbanása után majdnem tizenhét évvel is olyannyira a Mustaine / Ellefson / Friedman / Menza négyeshez? A válasz két részre bontható: egyrészt ez a felállás volt a legismertebb és a legnépszerűbb az MTV-s sikerek révén, másrészt a Megadeth kétségtelenül ebben a formájában volt a legjobb. Ennek alátámasztására elég bedobni a négyes debütálását jelentő 1990-es Rust In Peace-t, hogy máris mindenki könnyes szemmel nosztalgiázni kezdjen, és nem ok nélkül: ez az album teljesen egyértelműen a zenekar csúcsteljesítménye, amely egyben a metal műfaj egyik közmegegyezéses örök remekműve is.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11073
Az istengyilkosságot nevében propagáló amerikai Deicide mindig is azon csapatok sorát erősítette, amelyeknél nem igazán érdemes a mondanivalóval törődni: zenéje alapján a banda nyugodt szívvel nevezhető kiválónak, ám az ideológia, dalszövegek és úgy általában véve a tematika terén inkább érdemel egy legyintést a zenerajongóktól, mintsem elmélyült tanulmányozást. Glen Benton kompániája esetében persze nem lehet említés nélkül hagyni a sátánizmust, amely olyannyira szerves részét képezi a Deicide-nak, mint márkanévnek, ám ez csak a csomagolás, a marketing. Szerencsére a csapat első három lemezét, így a harmadik, a napokban húsz éve kiadott Once Upon The Crosst nem emiatt tekintjük ma a death metal klasszikusainak.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9314
Anglia a világ talán legfontosabb országa, már ami a heavy metal történelmét illeti, hiszen a műfaj alapító, illetve meghatározó zenekarainak tucatjai indultak innen, elég csak a Black Sabbathra, a Led Zeppelinre vagy később a Judas Priestre és az Iron Maidenre gondolni. A listát persze napestig folytathatnánk, mivel tényleg raklapnyi fontos csapatot köszönhetünk a briteknek. Mégis, ha a thrash kerül szóba, az elsőként beugró nevek között még véletlenül sincs szigetországi. Az Egyesült Államok és Németország fölénye ebben a műfajban vitathatatlan, még akkor is, ha azért a britek is méltán lehetnek büszkék olyan csapatokra, mint a Sabbat, a Xentrix vagy épp az Onslaught. Utóbbi alakulat ráadásul már a műfaj abszolút hőskorában, gyakorlatilag annak megszületésekor felbukkant, debütáló albumuk épp harminc éve, 1985 februárjában jelent meg.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14019
A feldolgozáslemezeknek semmi értelmük nincs – mondta Főnökasszonyunk az új Prong kapcsán, én pedig nem győztem bólogatni megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatása hallatán. Később azért agyalni kezdtem, hogy itt valami mintha mégsem lenne kóser, hiszen azért ezt is lehet jól és értelmesen csinálni, ott van például egy zseniális ötletből megszületett, tökéletes tiszteletadás 1994-ből, ami mára ugyanúgy a Black Sabbath-gyűjteményem részét képezi, mint a sorlemezek. Mert mi van a Nativity In Blackkel? Az smafu?!? Arra jutottunk hát, hogy ez valóban az a kivétel, amely erősíti a szabályt, olyan lemez, amit akár ötször is feltehetsz egymás után, de soha nem fogod unalmasnak találni. Amely akkoriban ráadásul még kifejezetten frissnek és újítónak is számított, mert ilyen neves előadókkal, ilyen profi módon senki nem csinálta meg ezt a dolgot korábban, ráadásul olyannyira zseniálisan előadva, hogy utána valóban szépen le lehetett volna húzni a rolót a tribute korongok előtt, és kitenni a Zárva-táblát. Mert persze a töménytelen mennyiségű, agyatlan és lélektelen követő törvényszerűen felhígította ezt a piacot is, amivel mondjuk pont tovább növelték a Nativity In Black nimbuszát. Azét a lemezét, amely nem csak perfekt módon tiszteleg minden idők legnagyobb metalbandája előtt, hanem viszonylag korrekt körképet ad a '90-es évek elejének-közepének szcénájáról, emellett rendkívül pazar kiállítású, és aki kilóra méri a dolgokat, annak még az is jó hír, hogy kimondottan hosszú is.
Bővebben: V/A: Nativity In Black - A Tribute To Black Sabbath
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8157
Beletelt egy kis időbe, de aztán csak rávettem magam, hogy folytassam a Doors lemezekről megemlékező sorozatot, mégpedig azzal a Waiting For The Sunnal, ami nagyon sok szempontból központi szerepet játszik a zenekar történetében. Ez volt a csúcsra vezető út utolsó lépcsőfoka, a csapat kereskedelmi szempontból legsikeresebb lemeze, az első és egyetlen korongjuk, amely a Billboard-lista élén nyitott, rajta a banda második (egyben utolsó) number one slágerével, a Hello, I Love You-val, és akkoriban tényleg ismertebbek voltak, mint bárki az amerikai rockzenében, kábé Elvis óta. Ugyanekkor ez volt az az időszak is, amikor Jim Morrison démoni alteregója, a Gyíkkirály végleg átvette a hatalmat személyisége és tettei felett, ezáltal helyrehozhatatlanul elvesztve a kapcsolatot saját zenésztársaival, miközben egyre kevésbé érezte jól magát az egész hatalmas cirkusz közepette. A Napra várva így aztán nem más, mint egy korszak lezárása, ahonnan kezdve soha semmi nem lehetett ugyanaz, mint korábban.
- Részletek
- Írta: Szabó Tamás
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10368
Huszonegy éve, 1994. április 12-én jelent meg a Rollins Band legnagyobb sikert hozó albuma, a Weight. Habár nem beszélhetünk kerek évfordulóról, érdemes megemlékezni erről az irtózatos zenei dühkoncentrátumról: a magyar Metal Hammer akkori Hangpróba rovatában Szarka Joseph írta az album ismertetőjét, és egy masszív 10 pontos kritikában fogalmazott úgy, hogy „a Weight úgy lett heavy metal album, hogy abszolút nem annak szánták". Bár ugyanígy mondhatnánk, hogy a Weight 100 százalékig hardcore album, miközben a dühös vokálokon és a nem kicsit frusztrált szövegeken kívül zenei értelemben szinte semmiben sem köthető a stílusirányzathoz. Ezért aggatták, aggatják a mai napig jobb híján a Rollins Band zenéjére az alternatív rock/metal címkét, ami annyira fedi a valóságot, mintha zsigeri blues rocknak titulálnánk a zenekart. A Rollins Band zeneileg minden könnyűzenei kategórián és besoroláson kívül áll, talán ezért is van az, hogy nagyon sokan a mai napig nem tudnak mit kezdeni ezzel a roppant életművel, amelynek csúcsát sok szempontból ez az 1994-es album jelenti.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14177
Húsz évvel ezelőtt jelent meg a Sammy Hagarrel felálló Van Halen utolsó stúdióalbuma. A Balance óriási sikere annak idején hatalmas diadalt és reménysugarat jelentett a '90-es években a föld alá szorult hagyományos hard rock-zenekarok számára, hiszen egyértelműen bebizonyította: nem igaz, hogy nincsenek tömegigények az efféle zenékre. Csak nagyjából egy-másfél évvel a megjelenést követően derült ki, hogy az album elég komoly feszültségek közepette készült el, és akkoriban nem is nagyon értette senki, hogy lehet szétmenni egy ennyire erős, ennyire izgalmas és jól sikerült lemez után. Ami azóta történt – illetve javarészt inkább nem történt... – a Van Halennel, az szerintem inkább Sammyt igazolja, mintsem a tesókat, de ez ennyi év után végső soron talán már mindegy is. A lényeg annyi, hogy a Balance mai füllel is a zenekar történetének egyik csúcsalkotása.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14789
Harmincöt évvel ezelőtt, 1980 tavaszán komoly robbanás történt Nagy-Britanniában, amelynek kétségkívül voltak előzményei, ám ekkor vált igazán kézzelfoghatóvá, tényleg bárki által érzékelhetővé. E néhány hét leforgása alatt több, a kor viszonyaihoz képest kifejezetten súlyos muzsikát rejtő album is a listák élbolyába került, méghozzá úgy, hogy az éra ítészei közül sokan már véglegesen leírták a keményebb zenéket a '70-es évek nagyjainak szétesésével, meglassulásával. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy tévedtek: a brit heavy metal új hulláma a felszínre tört, és mindössze hónapok leforgása alatt szabott új irányt a folyamatoknak. A mozgalom egyik legemblematikusabb lemeze pedig éppen ma harmincöt évvel ezelőtt jelent meg.
- Részletek
- Írta: Cseke Feri
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14279
1979-et írunk. Hazánkban első alkalommal mutatják be a Csillagok háborúját, sok ember legnagyobb örömére és bánatára, miközben a tengerentúli mozivásznon megszületik az a bizonyos Alien, ami végül a Nostromo űrhajó nyolcadik utasa lett. A könnyűzenében a punkot kifullasztó, egyre feltörekvőbb és súlyosabban megdörrenő rock és metal színtér „harcol" a mindent elnyomni akaró és szintén terjeszkedő diszkókorszak képviselői ellen. Ozzy repül a Black Sabbathból, az AC/DC kikövezi a pokolba tartó utat (Highway To Hell), a Motörhead szó szerint legyilkol mindenkit (Overkill), a Pink Floyd lebontja a falakat (The Wall), és miután Amerika és a világ eltemeti - John Wayne-nel együtt - a '70-es éveket, a kanadai Rush trió 1980. január 1-jén, stílusosan elindítja az új évtizedet egy várva várt friss nagylemezzel.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10173
A bostoni Aerosmith nem minden kacskaringó nélkül alakult meg a '60-as évek legvégén, hogy aztán a '70-es évek első felében elkezdjék ontani a dalokat és a lemezeket. A sztori folytatása ismert: Steven Tyler, Joe Perry, Brad Whitford, Tom Hamilton és Joey Kramer csapata minden idők legsikeresebb amerikai hard rock-zenekarává vált, senki más nem adott el annyi albumot a tengerentúli színtérről, mint ők, és ha nem is minden hányattatás nélkül, de a mai napig stabil arénacsapatnak számítanak szerte a világon. A banda számos korszakot élt át iszonyatos mélypontokkal és hatalmas győzelmekkel, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy máig kitartó hírnevüket és hatásukat annak idején igazán harmadik nagylemezükkel alapozták meg. Negyven éves a Toys In The Attic, a lemez, amellyel nagykorúvá vált az addig jobbára csak brit árnyékban létező amerikai hard rock.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9091
A '90-es évek közepére már egyértelműen látszott, hogy a death metal európai vonulata új leágazásokat keres és talál. Ha e tendenciák szóba kerülnek, a Carcass mellett elsősorban mindenki a svéd – és főleg a göteborgi – zenekarokat emeli ki, pedig rajtuk kívül még számos más csapat is kereste a kiutat a műfajból ezekben az években. Érdekes, hogy manapság már mennyire kevés szó esik arról a finn zenekarról, akik ezen a téren tulajdonképpen a legkorábban jutottak el a legmesszebbre: a Sentenced 1995-ös albuma, az Amok kétségtelenül nagyon megelőzte a korát, és a maga módján gyakorlatilag már vegytiszta heavy metalt rejtett.
14. oldal / 24