atthegates_cTermészetesen eleve lehetetlen a kontextusa nélkül elemezgetni az At The Gates új albumát, így akkor sem kísérleteznék ilyesmivel, ha amúgy a híve lennék ennek a megközelítésnek. (Mint ahogy nem vagyok.) Tomas „Tompa" Lindberg tragikus halála, a göteborgi színtér vezéralakjának végtelenül szomorú búcsúja kétségtelenül ad egyfajta pluszt töltést a The Ghost Of A Future Deadnek: egy korszakalkotó banda hattyúdala, utolsó nekifutása ez, ami ráadásul már teljesen másképp is készült a szokásoshoz képest. Ez a töltés azonban inkább olyan plusz, amit magunkban teszünk hozzá a hallottakhoz: maga a zene valójában nem tér el nagyban a megszokottaktól.

towardthethrone_cAmikor az anyagdömping végtelen hömpölyét felkavarva, vakon, találomra belemarkolok a zavarosba, titkon remélem, hogy fogok is valamit, nem csak markolok. Az efféle zavarosban halászás eredményeként akadt horogra múlt nyáron a nagyszerű Iotunn Kinshipje, és most az Északkelet-Franciaországból (Grand Est) származó, négytagú Toward The Throne is. A Mindnight a második lemezük, amely hibái ellenére is ugyanúgy megbabonázott, mint nyáron a dánoké.

lindaperry_cHuszonhét év elteltével jött kábé a semmiből egy új Linda Perry-szólóalbum, de még ha a kérészéletű Deep Dark Robot formációt is ide számoljuk (ahol szintén ő volt a kreatív erő), akkor is jó tizenöt év telt el a 4 Non Blondes egykori énekesnőjének legutóbbi lemeze óta. Valahol már elengedtem, hogy ilyesmivel még előállhat, a másoknak, többek közt Pinknek, Christina Aguilerának, Celine Dionnak, Gwen Stefaninak írt dalaival remekül elvolt eddig is, minden bizonnyal az anyagi biztonságát is bőven irányba állította a háttériparban megélt sikereivel, ám mivel a direkt popzene máig periférián van nálam (vélhetőleg ez már így is marad), szerzői véna ide vagy oda, ezekkel lényegében mégiscsak elkerültük egymást.

qrixkuor_cHa azt mondom, hogy négy szám 50 percben és black metalt hallunk rajta, az elég jól behatárolja, hogy miről is van szó, de aztán jön a meglepetés és mégsem. Tény, hogy ez nem (sem) egy slágeres, ugyanakkor meglepően közérthető dalcsokor. Akkor meg főleg az, ha azt is hozzáteszem, hogy jelentős adag disszonancia és szimfonikus kíséret is akad itt. Sőt, a szimfonikus körítés körülbelül ugyanolyan fontos, mint a metálos részek, így meg teljesen más élt kap a lemez tőle. Lássuk, milyen zenét rejt e fura nevű csapat még tavaly megjelent albuma!

lovebites_cBorzasztó elégedetlen vagyok az európai power metal jelenkori felhozatalával. A szerencsére húsz-harminc évvel ezelőtti fényükben tündöklő – és komoly tömegeknek játszó – régi nagyok nélkül baj lenne. A Helloween, a Blind Guardian, a Stratovarius (vagy amilyen egy újjáalakuló Rhapsody lenne) után azonban egyszerűen nincs minőségi utánpótlás. Mennyiségi persze akad, de nagyjából hiába: egy sor másod- vagy harmadvonalas csapat szaladgál a világban igazán érdekes ötletek nélkül. Elég baj, ha a receptre készülő lemezek sorával előrukkoló Powerwolfot kell megmentőnek lát(tat)ni... Oké, van nekünk egy nagyon jó Orden Organunk, és egész jó a hard rockos Dynazty is, de ez kevés. Nem mellesleg ezek is minimum két évtizedes zenekarok, amelyek hosszú évek óta mozgolódnak az undergroundban.