Klasszikushock
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 16598
1986-ban jelent meg a Reign In Blood, a definitív thrash lemez, amelyet a sajtó azóta is olyan jelzőkkel illet, mint a megkerülhetetlen vagy az ultimatív, illetve a leg-ek különféle változataival halmoz el. Az első két korong után a Slayer nyilvánvalóan szintet lépett vele, és egyben elkészítette azt a tömör thrash eszenciát, amely után nem volt hová fejlődni gyorsaság és agresszió terén. Ezt persze a csapat is felismerte, és ha nem is teljesen tudatosan, de egy másik irányba indultak el a negyedik stúdiólemezzel, a South Of Heavennel. Az album megjelenéséig azonban igencsak pörögtek az események a házuk táján, így mielőtt rátérnénk a lemez elemzésére – amely mai napig az abszolút kedvenc lemezem, nem csak a Slayer diszkográfiát, hanem úgy en bloc a teljes metal műfajt tekintve is –, érdemes ezeket a történéseket is megemlíteni.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11454
Noha egyes információk szerint a május 2-án elhunyt Jeff Hanneman pályája bizonyos szakaszaiban nem volt túl elégedett a Slayer második teljes nagylemezével, az 1985-ös Hell Awaitsszel, ha felelevenítjük a gitáros és a zenekar karrierjét, az album jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a Slayer ezzel az anyaggal mutatta meg először teljes egészében, mire képes. Ami Hannemant illeti, a csapat hangzásának kialakításában alapvető szerepet játszó gitáros fő dalszerzőként egy kivételével mindegyik szám zenéjébe belefolyt, önállóan pedig olyan feledhetetlen darabokkal járult hozzá a végeredmény delejes hatásához, mint az At Dawn They Sleep, a Necrophiliac és a Hardening Of The Arteries.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 16087
Március 13-ára virradóra elhunyt Clive Burr, az Iron Maiden első korszakának feledhetetlen dobosa, aki a '80-as évek elejének egyik legkarakteresebb, legmeghatározóbb ütősegyénisége is volt egyben. Noha Clive játéka három albumon is hallható, és ezek közül az Iron Maident végérvényesen nemzetközi sztárrá tevő The Number Of The Beast volt az egyik, aligha tévedés azt állítani, hogy Burr leginkább mégis az 1981-es Killersen tudott kibontakozni: a zenekar történetének egyik legkeményebb, legenergikusabb lemezének hangulata tökéletesen passzolt jellegzetes stílusához. Az album felidézésével rá emlékezünk.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14178
Bár 2013. május 2-án egy rendkívüli zenésszel/dalszerzővel és egy illúzióval egyaránt szegényebbek lettünk, jelen megemlékezéshez mégsem ez a sajnálatos esemény jelenti az egyetlen okot. A Diabolus In Musica, a Slayer történetének talán legmegosztóbb albuma alig egy hónap múlva lesz tizenöt éves, ráadásul az életműben – talán egyedüliként – zeneileg szinte kizárólagosan Jeff Hanneman keze munkájának tekinthető. Egy még mindig újnak számító dobossal, a Huntington Park-i titánokhoz hasonló „ősmaradványokat" elsöpörni igyekvő zenei klímában kellett a kvartettnek újra elhelyeznie magát a térképen ezzel a lemezzel, avagy megvédenie trónját az extrém metal felségterületén. Ebbéli sikerük, ahogy az album megítélése is, erősen vitatott, véleményem szerint azonban e munkájával a kaliforniai négyes sokat kockáztatva, de hatalmas lépést tett tekintélyének megőrzése terén. Egyben leszállította a számomra legmeghatározóbb Slayer produkciót, egy hányattatott sorsú klasszikust.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12039
Egy (de lehet, hogy több) korábbi, ebbe a rovatba írott cikkemben már világossá tettem, hogy nem mindig fogok ragaszkodni a közmegegyezéses klasszikusokhoz, hiszen rengeteg olyan kiváló lemez van, ami szimplán ismeretlen és/vagy alulértékelt, de olyan is szép számmal akad, amelyet igazságtalanul köpködtek meg a maga idejében. Ezúttal egy olyat művet céloztam meg, amelyre az utóbbi kategória az igaz, mert bár széles körben ismertté vált, kevés olyan lemez jut most eszembe, ami annak idején ennyire megkapta volna a magáét, és a megjelenése óta eltelt tizenöt év sem árnyalta a képet. Én a magam részéről nagyon szerettem akkoriban is, és a mai napig nagyon jónak tartom a Van Halen harmadik korszakát megkezdeni hivatott, de azt annál gyorsabban lezárt anyagot. A lemez relatív sikertelenségének oka egyetlen dolog lehet: a szűklátókörű közönség képtelen volt elfogadni énekesként az Extreme frontembereként ismert Gary Cherone-t – magukkal a dalokkal ugyanis senkinek semmi problémája nem lehetett.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 17834
2013. május 3. van, így most szépen tegyük el az agyunk hátsó rejtekébe a Queensryche környékén az utóbbi bő egy év folyamán történt malőröket, feledkezzünk meg köpködésről, verekedésről, szájkarate-hadjáratokról, Geoff Tate új zenekarának minősíthetetlen átjáróházasdijáról, sőt – bár ezek azért nem annyira rosszak, mint azt állítani szokás – toljuk félre azokat a vitatott lemezeket is, amiket a seattle-i metal csapat letett az asztalra 1997 óta. Sikerült a nehéz mutatvány? Ebben az esetben utazzunk vissza huszonöt évet az időben, amikor a szebb napokat is látott ötösfogat minden idők egyik legjobb albumával rukkolt elő.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9633
Egészen hihetetlen, hogy már ez a lemez is húsz éves, többek között azért is, mert alkotói már megjelenésekor is „öregek", vagy hogy PC-n fogalmazzunk, legendák voltak, olyan életművel a hátuk mögött, amihez másoknak két élet is kevés lenne. És persze mai szemmel nézve is óriási dolog, hogy a kooperáció létrejött, hiszen a legendárium (na meg persze a korabeli sajtó szarkavaró, a maguk idejben nyilván ellenőrizhetetlen forrású tudósításai) szerint a két nagyformátumú előadó igazából nem is kimondottan kedvelte egymást.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13272
Nem annyira széles körben, de azért eléggé elterjedt nézet, hogy a két legjobb Mötley Crüe anyag akkor született, amikor a klasszikus felállás együtt sem volt. Mi másról is lenne is szó, mint a '94-es Motley Crue lemezről és Vince Neil első szólópróbálkozásáról, amely kerek húsz évvel ezelőtt jelent meg? És bár az állítás kissé demagóg, azért van benne igazság: az 1989-es Dr. Feelgood után tulajdonképpen már nem nagyon volt hová továbblépni, viszont a tagság kellően megérett arra, hogy megpróbáljon kitörni skatulyáiból. A zenei irányvonalat illetően viszont nem tudtak megegyezni (meg hát ugye nyilván mindig ott vibrált a feszkó is, ami hol inspirál, hol egymás ellen fordít zenekari tagokat), és szakítás lett a vége. Érdekes ugyanakkor, hogy Vince már 1992 tavaszán kilépett, de a külön produkciókra ehhez képest relatíve sokat kellett várni, pedig a You're Invited (But Your Friend Can't Come) című dalt Neil szinte azonnal megírta egy filmhez, sőt, a szóban forgó teljes albumot rögzítették még ugyanebben az évben – és ekkor már azt is lehetett tudni, hogy John Corabi a Mötley új énekese.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12266
A '90-es évek elején jókora változás következett be a fémzenék világában. Miután 1991-ben kijött a Nirvana világot fenekestül felforgató lemeze, a Nevermind, illetve a Pearl Jam első albuma, a Ten, mindenki grunge lázban égett, és miközben egy sor régi thrash csapat kezdte meg a vegetálást, 1992 elhozta a Dirtöt is az Alice In Chainstől. Mindenkinek nyilvánvalóvá válhatott, hogy az egyre komolyabb új színtér szépen lassan átveszi a hatalmat. Mindez persze a Overkill gárdáját is érintette: bár sosem számítottak arénacsapatnak, egyértelmű volt, hogy ezzel a fordulattal számukra is kevesebb lehetőség adódik majd a közeljövőben. Ráadásul a banda számára a belső viszonyokat tekintve is igencsak mozgalmas éveket hozott az új évtized.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10075
2013. április 13-án, 43 éves korában elhunyt Chi Cheng, a Deftones basszusgitárosa. Végzete a legtragikusabb sorsú zenészek sorába juttatta: 2008. november 4-én a kaliforniai Santa Clarában elszenvedett autóbalesetét, majd az életmentő agyműtét végrehajtását követően már soha többé nem ébredt fel az éberkómából, bár az orvosok szerint egészen biztosan érzékelte a körülötte zajló eseményeket, többek között családja, zenésztársai, vagy éppen a rajongók gyakori látogatását, csak éppen kommunikálni nem volt képes velük. Ez a momentum talán a legfélelmetesebb az egész tragédiában, mi pedig emlékezzünk most úgy, hogy felidézzük a történet legelejét is, azaz azt az utat, ami az idén éppen nagykorúvá váló Adrenaline lemez kiadásához vezetett.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 7788
Noha mind underground, mind mainstream szinten két és fél, sőt, lassan három évtizedes távolságba visznek a rap és a rock házasításának gyökerei, a két irányzat hibridje sokak számára a mai napig kényes téma. Az annak idején a demarkációs vonal két oldalán elhelyezkedő stílusok nászából az évek során számos megkerülhetetlen album született, a hip hop és a metal kollaborációja azonban nem az I'm The Mannel vagy a Rage Against The Machine-nel kezdődött, és nem is ért véget az ezredfordulós években a nu metallal. Minden idők egyik legizmosabb rap metal produkcióját példának okáért egy, sajnos a mai napig kevéssé ismert atlantai csapat tette le az asztalra éppen tizenöt évvel ezelőtt.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9257
Leslie Edward Claypool a rockzene legnagyobb udvari bolondjainak egyike, ideértve az eddigieket és a jövőben felbukkanókat egyaránt, bármely galaxisban. Sokan ezt pejoratív megállapításnak tarthatják, pedig hát udvari bolondnak lenni nem is annyira rossz dolog ám! Az ember bárki elé görbe tükröt tarthat, és bátran kimondhatja a legkegyetlenebb igazságot is, ellene nem lehet mit tenni, hiszen ő csak egy „bolond". Pont azért marad teljesen szavahihető, mert a legkevésbé sem veszi magát komolyan. Claypool Ezredesnek pedig aztán tényleg jó sok igazán nagy mókája, sértő vicce volt, ám ezek közül is vitán felül kiemelkedik a Pork Soda, amely éppen a mai napon ünnepli a gyanútlan világra szabadításának huszadik évfordulóját.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9159
A Living Colour alighanem minden idők legegyénibb hard rock/metal csapatainak egyike. A négy fekete topmuzsikus alkotta banda a '80-as évek végén valódi szupersztár lett, amiben nyilvánvalóan érdekességük is közrejátszott, a későbbiekben azonban már nem tudták megismételni első lemezük, az 1988-as Vivid sikereit. Mindez a legkevésbé sem Vernon Reidéken állt vagy bukott: a zenekar éppen húsz éve megjelent harmadik stúdióalbuma, a Stain zeneileg alighanem a Living Colour csúcsalkotása, igazi kortalan mestermű, amelynek erején és mellbevágó, megdöbbentő különlegességén cseppet sem csorbított a kiadása óta eltelt két évtized. Jubileuma alkalmából innen sem maradhat ki.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12512
Húsz évvel ezelőtt, 1993. április 20-án jelent meg az Aerosmith karrierjének legsikeresebb nagylemeze. Ma már közhelyszámba megy, hogy a Get A Grip a bostoni rosszfiúk másodvirágzásának betetőzése volt, az album slágerei pedig 2013-ban is napi rendszerességgel szólnak a rádiókban (még Magyarországon is, ami azért sokat elárul arról, mennyire beivódtak annak idején a köztudatba), így nem csoda, ha ennyi év után lényegesen kevesebb szó esik arról, mennyire nem volt papírforma-szerű a lemez elképesztő sikere a maga idejében. És még ha ebben nyilván Alicia Silverstone is óriási szerepet játszott, azért dőreség lenne az egészet az ő számlájára írni – a Get A Grip ugyanis tényleg nagy album. Igazából csak az a kár, hogy a zenekar azóta sem volt képes hozzá fogható teljesítménnyel előrukkolni, és mivel a tavalyi Music From Another Dimension! a jelek szerint az utolsó sorlemez a pályájukon, mindezt akár véglegesnek is tekinthetjük.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11576
Nemcsak az a durva, hogy ez a lemez immár harmincöt éves, hanem hogy már akkor is nagyon régi volt, amikor megismertem. Ez egyébként 1997-ben történt. Akkoriban már jó ideje szerettem a Priestet, hiszen a Painkiller a '90-es évek elején-közepén megkerülhetetlen volt, de a korai anyagaikat csak ekkor sikerült beszerezni. Alaposan el is merültem a diszkográfiában, és ez természetesen a mai napig rendszeresen megtörténik, ami nem csoda: a Priest talán a legkreatívabb zenekar a tradicionális heavy metal világában, kevés dolog létezik, amit zeneileg nem próbáltak ki, és mindemellett mégis mindig sikerült a saját kereteiken belül maradniuk. Hatásuk, jelentőségük közhelyszámba megy, nem is kell róla túl sokat beszélni (bár nem lehet eleget), ha felteszünk egy korai anyagot, úgyis szembesülünk vele. A korai éra kreatív csúcspontja mindenképpen az 1978-as esztendő, amikor ráadásul nemcsak a Stained Class, hanem a Killing Machine is megjelent – de utóbbiról feltételezhetően majd csak ősszel emlékezünk meg.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13427
Gyakorlatilag a '70-es évek minden régi nagy rockbandája újjáalakult már az évek során: ha nem is stabilan, de kisebb-nagyobb megmozdulásokra még a Led Zeppelin is hajlandó volt a feloszlás óta eltelt több mint harminc év során. Egy meghatározó csapat legerősebb felállásának összeborulása azonban – az időről időre feltámadt pletykák ellenére – sosem jött össze, és most már nem is fog, hiszen az összeállításból két pótolhatatlan ember nincs az élők sorában, egy harmadik pedig a '90-es évek közepe óta gyakorlatilag nem is merészkedett a rockzene közelébe. Így aztán aki a régi Rainbow-t szeretné hallani, kénytelen beérni az alapművekkel: az 1975-ös debüttel, az 1976-os Risinggal és az épp ma harmincöt éve megjelent Long Live Rock'N'Roll-lal.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14948
Harmincöt évvel ezelőtt, 1978. február 10-én került a boltokba egy fiatal kaliforniai zenekar bemutatkozó albuma, amely megjelenése után néhány hónapon belül teljesen átrajzolta a rockzene térképét, és a gitározást is forradalmasította. A hard rock korai korszakának nagyjai ekkorra már rég túlléptek karrierjük zenitjén: lendületet vesztettek vagy egyenesen feloszlottak, a szaksajtó jelentős része pedig temette a műfajt a diszkóláz és a punk felívelése közepette. Ám a semmiből a színtérre robbanó Van Halen egy csapásra megváltoztatott mindent, és új szintekre juttatta a keményebb zenéket: átlökte a hard rockot a '80-as évekbe, mielőtt egyáltalán beköszöntött volna az új évtized.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11212
A Tool a zenetörténelem egyik legrejtélyesebb jelensége. Adott négy fickó, akik ritkábban adnak ki lemezt, mint a rég halott Elvis, szívesen játszadoznak a rajongóik idegeivel, sőt, akár még hülyét is csinálnak belőlük, a zene pedig, amit játszanak, épp annyira körülírható, mint egy fekete lyuk. És mindennek ellenére a csapat mégis olyan státuszba emelkedett az alakulása óta eltelt huszonhárom év során, ami nyugodt szívvel nevezhető páratlannak. A Tool egyszerre kultikus brigád és rocksztár csapat, egyszerre populáris és rétegzene: az Iron Maiden vagy a Dying Fetus rajongó valószínűleg ugyanúgy ismeri legalább a hírüket, mint mondjuk egy Rihanna vagy Moby követő. Hasonló anomáliák persze évezredenként adódhatnak, ám valahol mindegyik ilyen jelenség megmagyarázható logikusan. A Tool sikerének boncolgatásakor azonban logikának még a nyomával se találkozunk. Ám tűnjön bármily megfoghatatlannak ez a csapat, még az ő esetükben is létezett egy kezdet, egy első lépés, egy első siker, ami idén – konkrétan a mai napon – lett éppen húsz éves.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8892
A mai füllel remek, de a rajongótábor kemény magjának utálkozását kiváltó, David Reece énekessel felvett, némi iránymódosítást magával hozó Eat The Heat és annak turnéja után nem túl szépen ért véget az Accept addigi története. Pláne rossz szájízú lehetett a dolog Wolf Hoffmannék számára, hiszen a lejtmenet közben még Udo szólózenekarának sikereivel is szembesülhettek. Persze Peter Baltes basszer elvolt egy darabig Don Dokken szólócsapatában, de Wolf és az akkor még dobos Stefan Kaufmann lényegében sehol sem zenéltek a köztes időszakban. Kaufmann ugyan összerakta a szintén e rovatba kívánkozó Staying A Life koncertlemezt, amivel végülis méltóképp lezárhatta a csapat pályafutását, de a gitáros inkább elmerült új hobbija, a fotózás rejtelmeiben. Ezen tevékenység később második hivatássá nőtte ki magát, annyira, hogy cikkünk épp húsz éves tárgyának borítóját is ő készítette.
- Részletek
- Írta: Polgár Tamás
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8296
Már vagy másfél évtizede hatalmas közhelynek számít leírni, hogy a King's X a rockzene történetének egyik, ha nem a legalulértékeltebb zenekara, legalábbis abban az értelemben, hogy a szakma és zenésztársak által kivívott tisztelet és a sokak által egyértelműen felvállalt hatás ellenére az átütő siker mindvégig elkerülte őket. Debütáló lemezük a napokban immár huszonöt éves lett, s ez mindenképpen megérdemel egy alaposabb visszaemlékezést.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12176
A brit Def Leppard nem lehetett próféta a saját hazájában, így nyugatra emelték tekintetüket, és egy munkamániás producerzsenivel karöltve elkészítették a '80-as évek hard rock lemezeinek prototípusát – legegyszerűbben így foglalható össze a ma harminc évvel ezelőtt, 1983. január 20-án megjelent Pyromania lényege. A sheffieldi zenekar harmadik albuma alapvetően formálta át a műfaj arculatát, és – főleg az Egyesült Államokban – gyakorlatilag minden más albumnál többet tett annak érdekében, hogy a stílus a legszélesebb közönségrétegekhez is eljusson.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11431
1973. március 28-án, vagyis pontosan négy évtizeddel ezelőtt jelent meg a Led Zeppelin ötödik stúdiólemeze, a Houses Of The Holy, ami már a maga idejében is a kísérletek albumaként vonult be minden idők legnagyobb hard rock zenekarának legendáriumába, de mai fejjel is akadnak rajta kimondottan megdöbbentő húzások. Jimmy Page-ék státuszára ugyanakkor jellemző, hogy az album amerikai turnéján még annak ellenére is mindenkit lazán zsebre vágtak, hogy a kritikai fogadtatás korántsem volt egységes. Nincs más hátra tehát, mint pótolni egy régi mulasztásunkat, és a Klasszikushock között is alaposabban szemügyre venni egy Led Zeppelin remekművet.
- Részletek
- Írta: Bertli Zoli
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11051
Nem tudom, illik-e egy huszonöt éves lemez kapcsán személyes élményekkel kezdeni, de talán a So Far, So Good... So What! korosztályában is van jó pár rajongó, akinek hozzám hasonlóan meghatározó volt ez az album. Habár a Rust In Peace-t szokás emlegetni ama fejezetként, amely a siker új szintjeire juttatta el a a Megadeth-t, mégis a So Far kapcsán mondhatjuk, hogy véglegesen beágyazta a csapatot a legnépszerűbb előadók közé. Bár a leírások és korabeli interjúk alapján elmondható, hogy ez a lemez sem volt egyszerű szülés, hiszen a zenekar motorjai, a két Dave elég rendesen kavargatta a személyzetet. Részben szakmai viták terhelték a stúdiózást – Paul Lani producer módszereivel nem voltak kibékülve - , részben Dave Mustaine kirohanásai hátráltatták a munkafolyamatot, e perpatvarokat pedig jórészt a különféle élvezeti szerek hajtották.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13573
A Depeche Mode húsz éve napvilágot látott, nyolcadik stúdiólemezének kiadásakor a legtöbb érintett már sejtette, hogy a Songs Of Faith And Devotion nem csupán a csapat első, elképesztő mainstream sikereket hozó korszakát zárja majd le, de könnyen a csapat pályafutásának végét is jelentheti. A basildoni srácok együttesen, illetve az ezredforduló egyik legnagyobb formátumú dalszerző géniusza, Martin Lee Gore önmagában is a csúcsra járatta magát ezekben az időkben, a banda menedzsmentje pedig bölcs belátással hozta ki a legtöbbet a pengeélen táncoló brigádból. Bármi zajlott is azonban a háttérben, a lemez és a hozzá kapcsolódó turné egy tökéletes zenekart mutatott, az itt lefektetett alapvetések pedig zenészek tömegének mutattak utat a gépek és a valódi hangszerek által kreált hangszínek egybeolvasztásáról, hatásuk a legkülönbözőbb stílusokban mutatható ki mind a mai napig.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10477
Február 7-én ismét Budapesten koncertezik a világ egyik legismertebb rockgitárosa, Saul Hudson, azaz Slash, aki a tavalyi Apocalyptic Love albummal a Velvet Revolver kalandos évei, illetve vegyesebb első szólólemeze után visszakanyarodott a saját gyökereihez. A mostani, Myles Kennedy énekessel vitt zenei világ legegyértelműbb előképe a korai Guns N' Roses mellett a gitáros első önálló projektje, a Slash's Snakepit volt, amelyről manapság már nem esik túl sok szó, pedig a formáció – teljesen eltérő felállásban – két óriási albumot is letett az asztalra, és Slash a mai napig játszik is ezekről. Ennek apropóján tehát úgy döntöttünk, felidézzük egy kicsit, annak idején pontosan mi is hívta életre a Snakepitet.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8618
Ha méltatlanul alulértékelt és ismeretlen, netán elfeledett heavy metal csapatokról van szó, jó néhány banda neve kihagyhatatlan a listából. A Jag Panzer, a Hades vagy az Armored Saint mellett ilyen a New York-i Riot is, akiknek pályafutása emellett még ráadásul annyira kacskaringós is volt, hogy már csak ezért is megérdemelnének némi kis extra figyelmet. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy a 2012. január 25-én, crohn-betegségben elhunyt Mark Reale gitáros vezette csapat gyakorlatilag a heavy metalon belül egymástól három, markánsan elkülönülő zenei korszakában is maradandót alkotott, tényleg érthetetlen, miért nem jutott ki nekik legalább leheletnyivel több siker. Egyik legjobb albumuk épp ma huszonöt éves.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13024
Immáron két éve, hogy a Relapse az akkor frissen megszerzett Death lemezek jogaival a háta mögött nekiállt újra megjelentetni Chuck Schuldiner agytröszt legendás zenekarának albumait. Nagy szükség volt ezekre a korongokra egy olyan korban, amikor már a death metal is végleg kifújt: a sok önismételgetés és tartalmatlan erőfitogtatás után üdítőleg hat bármelyik Death alkotás, és most is egy ilyen remekművel állunk szemben, amikor kezünkbe vesszük az először huszonhárom éve megjelentetett Spiritual Healinget.
20. oldal / 24