0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

Koncert

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 12939

Adott a világ egyik vezető metalcsapata, akik szinte napra pontosan öt évvel utolsó itteni bulijuk után térnek vissza a fővárosba. Mellettük ott egy underground, de a maga műfajában szintén gyakorlatilag mindent elért zenekar, meg (hivatalos infó, mielőtt még) kétszáz fő híján tízezer ember a lefedett felső karéjokkal, de maximálisra növelt küzdőtérrel operáló Arénában. Papírforma szerint egy ilyen estével nem nagyon lehet lyukra futni. Jól is éreztem magam a Slipknot negyedik – önálló fellépésként második – magyarországi koncertjén, de összességében sajnos nem tudom azt mondani, hogy maradéktalanul elégedetten távoztam a végén.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4057

vinniemoore_1Legutóbbi alkalommal – alig több mint egy éve volt – már kacérkodtam a gondolattal, hogy meg kéne nézni Vinnie Moore-t, már csak azért is, mert akkor járt először nálunk. Aztán végül nem úgy alakult, most viszont minden szempontból jó volt az időzítés, hogy egy éveleji kellemes vasárnap estét a hangjegyszaporítás jegyében töltsek el, az instrumentális gitárzene örökérvényűsége előtt adózva. Ez a stílus ugyebár mindig is elég speciálisnak számított, még a fénykorban is, a nagy tömegek elé Satriani és Vai kivételével nemigen tudott kijutni senki, de azért a Mike Varney-istálló művészei jól elvoltak saját színterükön, és mivel azért gitározni zenei divatoktól függetlenül mindig is rengetegen tanulnak világszerte, az úgynevezett mostoha években is biztosított volt a megélhetés, ha másból nem, tanításból, oktatóvideókból, klinikákból, session-munkákból.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4846

The Day That Never Comes – akár ezzel a Metallicától kölcsönvett matricával is felcímkézhettük volna Jeff Watersék budapesti fellépését, hiszen ezt a koncertet eredetileg tavaly novemberben tartották volna, de Jeffék az egész kört áttolták egy évvel későbbre. Ráadásul az előjelek ezúttal sem voltak épp biztatóak, hiszen a csapat kolozsvári fellépését alig pár órával a tervezett kapunyitás előtt törölték. A folyosói pletykák szerint ennek oka az volt, hogy valamely helyi potentát (a.k.a. nyakkendős urak) dohányzáson és alkoholfogyasztáson értek egyes stábtagokat. Igen, még mindig 2019-et írunk... Az ilyesmi persze nem csak a rajongókkal oltári kibaszás, de természetesen a zenekaroknak is hatalmas blama, illetve anyagi veszteség, szerencsére azonban mire Budapestre értek, a kedélyeknek sikerült lehiggadniuk, és az itteni promoter elmondása szerint hőseink már kifejezetten jó hangulatban várták, hogy végre játszhassanak. Mivel Jeff néha már-már egyszemélyes stand-up előadásba fordította a koncertet, biztosra vehető, hogy hamar sikerült túllépniük az előző napi packázás okozta sokkon.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 5087

A 2019-es év koncertfronton egy keserédes eseménnyel zárult a hazai prog-szcéna számára. A darkos komplex zenéje alapján sokkal nagyobb karrierre hivatott Miserium zenekar bizony úgy döntött, hogy tíz év, valamint két és fél lemez után beszünteti tevékenységét. A szomorú apropó adott volt, de szerencsére a rezignált szájbiggyesztés helyett sikerült egy kiváló hangulatú, családias mini-fesztivált összehozniuk a srácoknak, ami az abaligeti ProgCamp téli taggyűlésének is beillett volna.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4976

Valamikor 1990 körül, a Headbangers Ball című MTV-műsorban megláttam egy fekete-fehér klipet, ahol négy, az adott kornak megfelelő külsejű metal arc az amerikai útról énekelt, valami olyan dallamosan reszelős, mégis fogós formában, ami akkoriban újdonságnak számított, és pillanatok alatt a dal rabjává váltam. Huszonkilenc évvel később pedig ünneplőbe öltöztetett szívvel állok a Dürer színpada előtt, és életemben először élőben hallgatom ezt a számot. Így megy ez... A könnyes nosztalgiába borulás előtt még két másik zenekar is a nagyterem vendége volt, R.I.P. és Vincénk tollából pár sorral emlékezzünk meg róluk is. (V.Sz.)

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 5625

Bár annak idején én emlékeztem meg a Jinjer első magyarországi fellépéséről, ahol is csutkára megtelt a Dürer középterme, álmomban nem gondoltam volna, hogy három évvel később a Barba Negrát fogják teljesen megtölteni headliner sztárbandaként, egy olyan zenekar vendégeskedésével, akik inkább hatásaik, mintsem kortársaik. Mert ugye az ténykérdés, hogy a The Agonist már jócskán aktív, lemezeket készítő banda volt, sőt, már eredeti énekesnőjük is rég lelécelt az Arch Enemybe, amikor az ukránok még épphogy csak a garázsban csörömpöltek. De hát így megy ez, annak idején magam is csodálkoztam, hogy a Van Halen nyit a Bon Jovinak, vagy a Mercyful Fate a Metallicának, de felnőtt korára az ember tudomásul veszi, hogy a nagyközönség a szűkebb s tágabb rockszíntéren sem objektív, és nem a kilóra mért tehetséget vagy az úttörő szerepet nézi. Valamelyik zenekar vagy megfogja, vagy nem, és kész.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 7293

scorpions_k2019_01Nincs még egy olyan zenekar, mint a Scorpions, vagy legalábbis ritkább a fehér hollónál is. Egy banda, amelyik csaknem egy évtizede lebegteti a végleges leállás tényét, bő három éves hatásszünetet követően visszatér az őt mindig tárt karokkal fogadó Budapestre, szinte betűről betűre eljátssza a legutóbbi, már akkor sem túl hosszúra nyújtott programja rövidített verzióját, szigorúan vigyáz arra, hogy a tagságból ezúttal is mindenki baj nélkül átvészelje a történteket, majd egy kedélyes integetés kíséretében sietve távozik is. Az arénát rendesen megtöltő közönség pedig nemhogy a jegy árát nem követeli vissza, vagy fütyül úgy, hogy azt még a szomszédban frissen kinőtt stadion gyepén is megsüvegelnék, hanem végig állva tapsol hőseinek. Így múlt el életem első és minden bizonnyal utolsó Scorpions-bulija, és így lett ünnepi este a hozzám hasonló kocarajongók matinéjából.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4253

1223coreleoni3Sok példát látunk-láthattunk már zenekari osztódásra itthon és külföldön, az embernek ma már szeme se rebben az ilyen hírek hallatán, és végül is mindig van érthető indok, ha más nem, akkor jogi. A jelenség tehát szépen lassan legitimizálódik a legendásan rugalmatlan és vaskalapos rockközönség köreiben is. Mégis, a Gotthard tulajdonképpeni megkettőződése így is meglepetéssel tudott szolgálni, hiszen itt nem két vagy több alapember feszült egymásnak, hanem az abszolút főnök Leo Leoni hozott létre egy, kizárólag régi dalokkal kiálló projektet a továbbra is gőzerővel működő anyabanda mellett. Aztán persze ha végiggondoljuk, érthetővé válik, miért döntött így a gitáros, és a későbbi folyamat is szépen kirajzolódik: eredetileg a debütlemez huszonöt éves jubileuma volt az apropó, és talán csak néhány koncertben gondolkodott. De ahogy az lenni szokott, elkapta a fonalat a gépszíj, és mára saját anyag készítésével flörtölő, aktív és stabil zenekarrá vált a CoreLeoni.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4570

1118mayhem1Aktuális turnékörével ugyan elkerülte hazánkat a Mayhem, de friss albumuk kellően lelkesítően hatott ahhoz, hogy megérje újra egy kissé nagyobb kanyart tenni, Pozsony után ezúttal Bécs felé. A Csihar Attila vezette, immár egészen nemzetközivé vált brigád csillaga újfent egészen magasan áll, amelynek egyértelmű bizonyítéka, hogy a jelenlegi európai körük szinte végig teltházak előtt zajlik. A „sold out" táblát Bécsben végül nem kellett kitenni, de ez lényegében csak azért történt így, mert az efféle kaliberű rendezvényekre jól bejáratott Szene helyett az érdeklődést látva végül a tágasabb, Barba Negra-formátumú Simm Citybe tették át a szeánszot. Azt gondolom azonban, a fő attrakció újkori ázsiójának növekedésén kívül az egészen valószínűtlenül nívós felvezetésnek is volt ebben szerepe, hiszen nem más, mint Kristian Espedal lemezen idén debütált szólóprodukciója fűtötte fel előzetesen a hangulatot, ő pedig igazán nem az a típus, akivel könnyű összeakadni a nagyvilág színpadain.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 3604

Amikor ennek a koncertnek a híre elért, még valamikor tavasszal, hirtelen még csodálkozni is elfelejtettem. Húsz évvel az első, mindeddig egyetlen, általam botor módon kihagyott koncert után, itthoni találkozásunkat rég a lehetetlenségek közé elkönyvelve, a norvég black metallal is jó kapcsolatot ápoló Dødheimsgard érkezésének előszele szabályosan letaglózott, pláne, miután a társfellépők sorában a Bölzer neve is felbukkant. „An efficient success of lost ego and body / Flannel flirtation, a chasm of childish obedience / And I can see you all, for this is without blur". Tipikusan az a koncert volt ez, ami már akkor is jó, ha szar, hiszen álmokat vált valóra, az enyémet legalábbis bizonyosan.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 5963

Annak ellenére, hogy mindig is nagyra értékeltem a kimunkált virtuozitást, korunk nem kicsit hangszer-gladiátorkodás felé orientálódó zenei világa némiképp óvatosságra int az elhamarkodott szuperlatívuszok tekintetében. Természetesen minden tiszteletem azoké az elhivatott hangszereseké, akik idejük tetemes részét technikai repertoárjuk tökélyre fejlesztésével töltik, mára azonban finoman szólva is tele a padlás az „ezt figyeld, mekkorákat virgázik" használati utasítással hallgatandó produktumokkal. Épp ezért az utóbbi fegyvernem képviselői manapság csupán abban az esetben képesek hosszabb időn keresztül lekötni a figyelmemet, ha a manuális „kigyúrtsághoz" valamiféle dalszerzői vagy épp előadói plusz társul. Mint ahogy ez példának okáért (spoiler következik!) a The Aristocrats esetében is történik.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4210

Ha nagyon rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, hogy Johnny Gioeli zenekara maximum csak olyan, mint a Hardline, de nem az. Mert gondoljunk csak bele: jogosan hívná-e magát Savatage-nak Zak Stevens, ha rajta kívül csupa olyan olasz bérmuzsikus játszana a formációban, akiknek köze nincs az eredeti csapathoz? De hozhatnám példaként Jorn Landét és az Arkot, vagy Tim Aymart és a Control Deniedot is. A Hardline-nál pedig pontosan ez a helyzet, hiszen Johnny mellett az az Alessandro Del Vecchio a legismertebb arc, aki leginkább a Frontiers házi dalcsinálójaként aposztrofálható, a többiek pedig jobbára tökéletesen ismeretlenek, kivéve talán a bőgős Annát, akit Tarja mellet is lehetett már látni pár éve, többek között a 2014-es FEZEN-en is. Mégsem vagyok rosszindulatú, mert ha lemezen nem is feltétlenül kiemelkedő ez a csapat, élőben remekül hozzák a régi klasszikusokat. Egyetlen kivétellel, de erről majd később.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 3392

Valahol a sors cinkos kikacsintása húzódik meg amögött, hogy pont Recep Tayyip Erdogan látogatásának idejére esett a Riot V és a Stress közös bulija. Ugyan felkelés végül nem tört ki a török elnök eljövetele miatt, de érkezése tüntetést, illetve a budapestieknek nem kevés stresszt is eredményezett. Ráadásul a Backstage Pub pont annak az Andrássy útnak a közelében fekszik, amely maximálisan érintett volt a lezárásokban, így Lőrincz Tibi és a Stress szinte tűzközelben kezdhették a bulit este hétkor.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 8111

deep_purple_k2019_01Legutoljára két és fél évvel ezelőtt láttam a Deep Purple-t, a már akkor is futó The Long Goodbye turné keretében. Ahogy pedig az világosan látszik is, a körút elnevezése több mint találó, hiszen a veterán csapat még mindig ezen címke alatt van úton, az aktuális dátumok közé pedig idén egy magyar megálló is befért. A Purple mindig is szerette Magyarországot, hiszen miközben sok hasonló kaliberű sztárcsapat fellépései között hosszú időszakokat kellett átvészelnie a hazai rajongóknak, addig Ian Gillanék meglehetős rendszerességgel voltak elcsíphetőek itthon is. Ennek ellenére azonban ezúttal is óriási érdeklődés kísérte a koncertet, amelynek eredményeként – számomra kissé meglepő módon – ki is kellett tenni a megtelt táblát.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 3584

„Táncolj! Budapest Parádé!!" – mérgezte elménket valamikor az ezredforduló környékén a Náksi vs. Brunner slágere és az általuk megénekelt rendezvény-sorozat, és úgy látszik, hogy ez elég rendesen beakadhatott a Cudi Purci Booking szervezőgárdájának is, hiszen a Dopethrone legújabb magyarországi fellépése köré szervezett, kisebb fesztiválnak is beillő underground seregszemlének a Desszert Feszt Budapest Parádé hangzatos elnevezést adták. Nem kevesebb, mint nyolc zenekar is fellépett aznap a Dürer Kert nagytermében, és mivel nem szándékoztunk fémmérgezésben elhalálozni, úgy döntöttünk, hogy elég lesz nekünk öt is. Úgyhogy ezúton is elnézést a BORU, az UEUM és a Wasted Struggle gárdáitól, de mindent azért nem lehet.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4221

royal_republic_k2019_01Májusban szólt Szilviánk, miszerint hogy a zselébe maradt ki nekünk eddig ez a zenekar, mikor tisztára táncos-diszkós-bugis zenéjük van, pont olyan, ami nekünk, térdsérülésekkel terhelt szerkesztőségünknek kell. Átfutottam gyorsan a videóikat, tényleg rokonszenves volt az az elsőre balféknek tűnő megjelenés, a direkt, már-már paródiaszerűen diszkós pumpálás, és aztán át is futottam a kiadványaikat, de nem fogtak meg azonnal. A We Are The Royalon túltengett a fiatalos hév, bár a Tommy-Gun ott is nagyot ütött, és vált azonnal közönségkedvenccé, sőt, az a dal indította be a sikerüket, a zenekar himnusza a mai napig. Aztán elkezdtem jobban odafigyelni, illetve fordítva, a zene kúszott be a kertembe, mint a gondozatlan borostyán, mert az a sok apró minden, ami a RR-dalokban benne van, megfog. Van itt punk, rockabilly, diszkó, metál, klasszik rock, ska, de olyan klasszul vannak összegyúrva a hatások, ami eteti magát. Nemkülönben motivált a csütörtök estéhez az idei lemez, a Club Majesty, amely tarolt a mindenféle lejátszóimban idén.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 3737

Gőbl Gábor, a Moby Dick fáradhatatlan basszusgitáros-szervezőembere betöltötte az ötvenet, ezt pedig mi mással is ünnepelte volna meg, mint egy speciális szülinapi bulival, ahol ráadásul nem csak anyazenekara, hanem a Moby Dick-tagsághoz köthető egyéb formációk is felléptek. Szokás feléjük az ilyesmi, gondoljunk csak a nem is olyan rég tartott Mentes 50-re, és ezek az alkalmak mindig remekül is szoktak sikerülni, így hiába láttam a soproni ászokat vagy háromszor az elmúlt pár hónapban, nem is volt kérdés, hogy ide is jönnöm kell.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 5478

Öt év után tért vissza hozzánk Billy Milano és a Method Of Destruction, hogy rövid, de annál tömörebb, szuperintenzív bulit vezessen le a Dürer középső termét csurig töltő, jobbára negyvenes arcoknak. Sajnos az ezt megelőző első és egyetlen magyar M.O.D.-bulira nem tudtam elmenni, így ez volt az az este, amikor végre élőben is szembesülhettem Billy Milanóval. A csapat nem is okozott csalódást: tényleg nem játszottak hosszan, de amit elővezettek, azon nem lehetett fogást találni.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 9062

Másfél évvel ezelőtt azzal zártam a Machine Head koncertjéről szóló beszámolómat, hogy legközelebb alighanem a Burn My Eyes környékén kell majd buherálnia a zenekarnak, ha hosszabb távon vissza akarja állítani a renoméját a Catharsis után. Ezután nem sokkal két alapember is távozott Robb Flynn mellől, a főnök pedig gyakorlatilag az egyetlen olyan lépést húzta meg, ami szóba jöhetett ebben a helyzetben: még a vártnál is jobban elkezdett a Burn My Eyes környékén buherálni. És ugyan a mostani koncert így természetesen elsősorban a klasszikus debütről, illetve Chris Kontosról és Logan Maderről szólt, a jövőt is sikerült felvillantani, amivel máris túlléptünk a puszta nosztalgiázáson. Ismétlem: nem mintha Robbnak lett volna nagyon más választása...

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 8571

ghost_k2019_01Aki jelen volt 2015-ben, a Barba Negrában a Ghost első budapesti fellépésén, és eljött tegnap az Arénába is, valószínűleg ugyanazt tapasztalta, amit én: a két buli volumenében több dimenziónyi eltérés mutatkozott. Tudom, sokan bánják, hogy Tobias Forge végérvényesen a középutas mainstream rockbandák közé kormányozta kreálmányát, nekik azonban el kell fogadniuk, hogy a Ghost ennél már nem lesz kisebb, nagyobb viszont minden bizonnyal, és ez így helyes. Legyünk őszinték: ez a roppant okosan kiagyalt koncepció eleve széles közönségsikerre volt ítélve, és ha megnézzük a csapat lemezeinek fejlődési ívét, rögvest nyilvánvalóvá válik, hogy nem érdemtelenül jutottak el idáig. Amúgy meg: tetszik, nem teszik, igenis szükség van a látványos imázzsal kiálló, megaszínpadon szaladgáló, imádnivaló rocksztár-fazonokra, akikért a tinik és az ötvenesek ugyanúgy megőrülhetnek. (D. Gy.)

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 2903

Hiszed vagy sem, lengyel felebarátaink nagyon érzik azt a különös, Sabbath-alapú muzsikákra épített, füstfelhőbe burkolódzó stoner-doom egyveleget, amitől az én szívem is mindig hevesebben kezd verni. Persze, nálunk is igen nagy rajongótábora van a dolognak, de az amúgy közmondásosan keresztyén-konzervatív értékrenddel bíró polákoknál tényleg egyre több banda tűnik fel ebben a kábult stílusban, akik ráadásul már elnevezésükben sem árulnak zsákbamacskát: Weedpecker, Major Kong, Spaceslug, vagy éppen a Belzebong, hogy az este főhőseiről, a Dopelordról meg ne feledkezzünk! (Harrach Péter ezen sorok olvastán valószínűleg már elkeseredetten tárcsázza is a KDNP lengyel társszervezetét, átkozván az ottani, túlzottan megengedő drogpolitikát, de akkor is ez az igazság.) Utóbbi formációt ráadásul nem kéne összekeverni sem a Monolorddal, sem a Dopethrone-nal, akikhez amúgy úgyszintén igencsak közel állnak, de hát ez a stílus már csak ilyen, sokszor az elnevezésekben is ugyanazok a szavak, szófordulatok recirkulálnak.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 6250

Őszintén szólva Simonék négy évvel ezelőtti – egészen mostanáig egyetlen – magyar földön adott koncertjének relatíve sovány nézőszáma alapján egyértelműen arra következtettem, hogy visszatérésben nagyon nem is érdemes reménykednünk. Egyúttal azóta is minden adódó alkalommal értetlenkedésemnek adok hangot azzal kapcsolatban, hogy egy Simon Phillips-szintű doboslegenda szólóestje miként válthatott ki ennyire langymeleg érdeklődést azon a bizonyos estén mind a szakmai-, mind a laikus oldal részéről. A fentiek tükrében tehát valóban meglepetés erejével hatott számomra a hír, miszerint a doboshős Protocol elnevezésű szólóprojektje idén ismét tiszteletét teszi nálunk, mindezt ráadásul egy amolyan életműösszegző program keretében történik, szemben az elmúlt évek lemezbemutató tematikájú turnéival. Aki pedig közelebbről ismer, tudhatja rólam, hogy Phillips számomra a dobos-szakma nonpluszultrája, ebből fakadóan kissé filléres újságírói fogásként akár úgy is fogalmazhatnék: idén egy hónappal korábban ünnepeltem a karácsonyt. Még szerencse, hogy nem rajongok a maníros fordulatokért...

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 2584

Egy, az évszakhoz képest meglepően enyhe októberi szerda estén keresve sem találhatna jobb elfoglaltságot az ember, mint hogy egy olyan japán doom banda zajongását hallgassa, amelyik semmi másról nem hajlandó üvöltözni, mint sorozat- és tömeggyilkosokról. Pláne, ha előttük annak a stoner hippinek a bandája lép fel, aki anno a Fu Manchuban kezdte, hogy végül saját jogán is egyfajta kultfigurává váljon. És igen, a szokásainkhoz maximálisan ragaszkodva ezúttal is elnézést kell kérnem az előzenekartól, jelesen a nyíregyházi/budapesti Marmunsk! tagságától, de vidékiként, egy dolgos hétköznapon a bűnös fővárosba rohanva, csak a legritkább esetben van esélyem elérni az előbandákat. Ez most nem az az eset volt, bár mentségemre legyen mondva, korábban már vagy háromszor elcsíptem itt-ott a stoner/grunge/heavy rock triót.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 3994

Mióta a napjainkban éppen újraéledőben lévő The Art Of Dethronement hegedűsétől kábé 2000 körül kaptam egy Orphaned Land-kazettát, nagyon szeretem az autentikus keleti dallamokkal operáló, komplexebb zenét játszó bandákat. Az izraeli banda, akik az oriental metal (al)stílus keresztapjának (bár ez pont nem a megfelelő szó...) számítanak, 2011-ben hozta magával Budapestre az akkoriban épp második, illetve harmadik lemezeit kiadó Arkan és Myrath zenekarokat, és a jelen cikkem tárgyát képező tunéziai csapat már ott kimagaslott élő teljesítményével, hangulatos dalaival és lehengerlő előadásmódjával – olyannyira, hogy azt utána a főbanda sem igazán überelte.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 6213

Arjen Lucassent, illetve az Ayreont valószínűleg senkinek sem kell bemutatni az oldalon, ha azonban eddig valahogy mégis sikeresen elkerültétek egymást, a legfőbb, amit tudnod kell, hogy a kivételesen kreatív és zseniális holland fickó már akkor elkezdett metal-operákat írni, mikor Tobias Sammet még nemhogy nem avantasiázott, de az Edguy is csak gyerekcipőben járt. Az Ayreon-debüt 1995-ös, az idei speciális négy koncert pedig a harmadik és egyben talán legnépszerűbb anyag, a dupla Into The Electric Castle megjelenésének húszéves évfordulóját volt hivatott megünnepelni. Annak az anyagnak, maelyet elsőként hallottam Arjentől, illetve egy személyben kormányzott Ayreonjától, és amelynek hatalmas szerepe volt abban, hogy zenei horizontom tágításával egyéb műfajok – például a hetvenes évek progrockja – iránt is elkezdtem érdeklődni. Amikor tehát kiderült, hogy a kis túlzással szökőévente tető alá hozott Ayreon-bulikat idén az Electic Castle-nek szentelik, már ültem is le, hogy leszervezzem az utazást Hollandiába.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 5324

A The Three Tremors a Cage-vokalista Sean Peck agyszüleménye, és gyakorlatilag az amerikai power metalosok legutolsó felállását jelenti, kiegészülve két sikolygéppel, a Judas Priest és az Iced Earth mellett számtalan egyéb formáció éléről is ismert Tim „Ripper" Owensszel, valamint a Jag Panzer-főnök Harry „The Tyrant" Conklinnal. Legalábbis papíron, illetve a stúdióban, a formáció első Európa-turnéján ugyanis családi problémák miatt Conklin helyett az a Steve Grimmett áll a színpadon, akit eredetileg csak egy brit bulis speckó vendégszereplésre hívtak meg, Conklin kiesésével azonban adta magát, hogy a felkérjék az egész körre. Zsarnok helyett tehát a Kaszás érkezett, én pedig rögtön kaptam is az alkalmon, hogy elcsípjem egy interjúra.

Részletek
Kategória: Koncert
Találatok: 4101

0918nile1Ritkán van szükségem death metalra, de akkor nagyon, és ezekben a kivételes esetekben rendesen meg is válogatom, hogy mit hallgassak. Egyetlen szabályt erősítő kivételről tudok e téren, ez pedig a greenville-i egyiptológusok bandája, a Nile, akik élőben valahogy évszaktól és hangulattól függetlenül képesek minden alkalommal elkápráztatni. Meg is lepődtem, hogy csaknem négy kerek év elteltével látom most viszont őket a Dürer nagytermében, hiszen részletekbe menően bennem él még a legutóbbi találkozás nagybetűs élménye. Azóta Karl Sanders kicserélt a felépítményben egy jókora oszlopot , de a lebőgés esélye nyilvánvalóan fel sem merült bennem előzetesen. Ha pedig van zenekar, ami a technikás death metal terepén egyáltalán megközelíteni képes a Nile szintjét, az csakis Erik Rutan szívügye, a Hate Eternal lehet. Alaposan el voltunk tehát kényeztetve ezen a péntek 13-án.