0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3086

A zenekarnév, bár ötletes, nem sokat mond; a logó középszerű, a borító jellegtelen, de a résztvevők névsora impozáns: Wade Black süvöltőmester ugye nem különösebben szorul bemutatásra, de a King Diamond csapatában megismert Pete Blakk gitáros és Hal Patino basszer sem bárgyúskodásukról híresek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2835

Ahogy elkezdődött az első nóta gitározásilag, azonnal lehetett sejteni, hogy svéd zenekart rejt a fent látható fura zenekarnév, ráadásul azt is lefogadtam volna, hogy valami köze van a Soilworkhöz. Naná, hogy van, ugyanis a Björn "Speed" Strid vokalista itt is ordít, illetve énekel. Az utóbbi években megszokott változatosabb stílusában.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2837

Második albuma ez az 1994 óta létező német melodikus, gótikus black metal csapatnak. Gyors, technikásan komplex, bivalyerős gitárzene, károgós énekkel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2747

Csak rá kell nézni a borítóra, és bárki megmondhatja, hogy ez egy retro zenekar. Mondjuk a Roadrunnertől enyhén szólva érdekes egy ilyen csapat bevállalása, nem is értem, talán csak túl sokat szívott valaki az A&R részlegnél. A csapat Michiganből származik, 2001-ben bírtak megalakulni. Aztán később sikerült fel is oszlatniuk magukat, majd újra összeálltak. Így megy ez.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2779

Csak számcímeket - még borítóképet sem - tartalmazó promo cd, "szeretem" az ilyen infódús cuccokat, rögtön vágja az ember milyen zenéről is lehet szó... A Diecast neve nem mondott semmit, bár sejtettem, hogy nem éppen finom zenét játszhatnak. Metalcore, a dallamos éneklős fajtából - micsoda meglepetés!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2829

Aligha akad olyan metal rajongó, aki még nem hallott erről a csapatról. Ismerhetik mindazok, akik kedvelik a germános power-féle zajongást, hisz ők valószínűleg azonnal ugranak, ha meghallják, hogy piacra került egy olyan anyag, amelyhez Tobias Sammetnek is van némi köze. (Még ha csupán társ-producerként is.)

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2723

Hahh, éljen a metalcore. Ismét olyan csapatról írhatok, melynél simán bemásolhatnám az előző lemezének a recenzióját, hozzátéve: hogy fejlődtek picit, a hangzás javult (egészen tisztességes), már csak a lábdob műanyag a gyors részeknél, a gitárok egész harapósak, a dalok meg haladtak ugyanazon a vonalon, tehát a dallamos, de riffelős metalcore-nál, melyekben sok a (szokványos) énektéma.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4376

Megint egy olyan koncertlemez, aminek lehetne értelme, de a megvalósítása nem sikerült igazán. Mert ugye egy, a Doug Aldrich-ot felvonultató Killing The Dragon turnét megörökíteni hivatott felvételre biztosan ráharapnak a Dio rajongók, főleg, ha abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy látták is ezt a felállást élőben (ha nem, annál inkább).

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2956

Waaaaaaaaaaahhhhhhhhh!!!!!!!! Így indul a lemez, és amennyire kivettem az iszonyatos hörgésből és zúzásból, németül nyomják az angol lemezcím ellenére. Megint csak skatulyázhatatlan zenét találtam, mert a death-es gyilkolással induló anyag két percen belül átváltott zongorás himnuszba, aztán vissza speed-thrash őrületbe! Én meg potyogtam egyik ámulatból a másikba.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4363

Nem tartottam különösebben nagy ötletnek, óriási durranásnak, amikor először hallottam arról, hogy Dioék a teljes Holy Diver lemezt előadják a 2005 végi angol turnén. Egyrészt az album 9 dalából szinte az összes folyamatosan műsoron volt az utóbbi huszoniksz évben, másrészt meg erősen nosztalgia-jellege volt a dolognak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2444

Nos, még egy tipikus amerikai death metal zenekar. Tampából. Ott már az anyatejjel ezeket a horzsoló riffeket szívják magukba a fiatalok. Nyilván.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3371

Öööö... öööö.... hol is kezdjem... Nyitott elmék számára ajánlott zene, ahogy azt a lemezcím sugallja, kár, hogy csupáncsak a zenét hagyták le a cd-ről. A harminc perces zajhalmaz 27 tökéletesen egyformán zsizsegő tételt tartalmaz, kalimpál a dobos - pontatlanul - a gitárosok valamit reszelnek, meg van egy hörgős, aki hörög, nyilván.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3647

Dervisindulóra emlékeztető intróval indít a norvég Dodheimsgard (mostantól hivatalosan is DHG) negyedik lemeze, melyből már sejthető, hogy a „gonosz ötös" ismét tartogat meglepetéseket új művén. Az előző, 666 International című alkotás egy vérbeli avantgarde black metal sújtás volt, s ugyan megint új felállással, de ezt a nem egykönnyen emészthető vonalat viszik most is tovább Vicotnikék.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4144

Nyolc dalt tartalmazó minialbummal örvendeztetett meg a Dimmu Borgir legénysége, melyből csak három az új tétel. A nyitó Moonchild Domain egy relatíve gyorsabb dal a szokásos dallamos riffeléssel, billentyű aláfestéssel és gonoszkodó károgással.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2988

Olasz zenekarokkal elég ritkán voltak jó tapasztalataim. Nem előítélet ez, egyszerűen nem fogott meg anno se a Rhapsody, se annak különböző kópiái. Egy idő után, ha a napfényes Itália metal életére gondoltam, önkéntelenül egy pallos képe jelent meg lelki szemeim előtt. Erre mostanában két ottani banda cáfolt rá, az egyik a Novembre, a másik pedig jelen írásom tárgya, a DGM.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7482

Azt hiszem, nem voltam egyedül azzal, hogy roppant kíváncsian vártam az új Dimmu korongot a zenészek jövése-menése után, aztán most az x-edik hallgatás után is csak annyit vagyok képes kinyögni, hogy: ez kurva jó! Bár első körben a falhoz vágtam volna a cédét, a lekeverős anyjakínyját a kiadónak, mikor a legjobb rész jönne, halkítják le, szóval a végső katarzist a teljes CD megvásárlása utánra tartogatom.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3158

Bevallom, hajlamos voltam előítéletekkel közelíteni egy olyan csapathoz, melynek zenei agya az az ember, aki főállásban Onkel Tom Angelripper germán szeszhimnuszokat megrockosító bandájának gitárosa. Csak még jobban elhúztam a számat, amikor megtudtam, hogy Alex Kraft ráadásul egy vadnyugati konceptalbumot készített Wyatt Earp sztorijáról, mert ez így összességében tényleg mindennek tűnt, csak komoly dolognak nem, a viccbandákkal szemben meg valahogy sosem volt túl magas a toleranciaküszöböm. Valamennyire árnyalta azért a képet, hogy a csapatban a Pink Cream 69 basszusgitárosa, Dennis Ward is játszik, igaz, itt gitározik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5056

A Dimmu Borgirt sokan szeretik lesajnáló jelzőkkel illetni bizonyos kvlt körökben, annak ellenére, hogy sokat letettek az asztalra, és a black metal bizonyos ágát olyanokkal is megkedveltették, akik a büdös életben nem fognak meghallgatni egy Bathory lemezt sem. Bár ezt valahol meg is értem.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2969

Vagyok olyan szerencsés, hogy birtokomba került az első három Dew-Scented korong (thanks Leif!), így megoszthatom veletek azon véleményem, melyiket érdemes beszerezni az Inwards után.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6558

Roppant nehéz volt megszülni a kritikát, de nem azért, mert nem tudtam eldönteni, hogy 10 pont, vagy 11, hanem, mert néhány éve még kedveltem a bandát, meg is vettem a lemezeiket, és vártam az újat is, bár most már rájöttem, kár volt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3792

Őrületes energiával indít a német (!!!) Dew-Scented, ezeket a bikanyakú riffeket hallva az ember, inkább svéd zenekarra tippelt volna. Pedig nem. Némethon szülötte e négy srác, ráadásul már a negyedik lemezüket szabadítják a nagyérdeműre. Hogy eddig miért nem hallottunk róluk?... Sürgősen pótolni kell a mulasztást.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4966

A Calculating Infinity... lemezanyagának 1999-es kiadása forradalmi tett volt ettől az amerikai brigádtól, és a kultusz csak tovább nőtt az ex-Faith No More-os hangszálgyilkossal felvett Irony is a Dead Scene EP-vel. Patton azonban csak a stúdióban dolgozott Ben Weinmanékkal, azóta Greg Puciato a frontember, ő sem veszélyesen más zsáner.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2957

Nem tagadom, a 2003-as Impact nagyon súlyosan eltalált, a New Found Pain vagy a Destination Hell modernizált thrash-brutalizálásai nyomán új kedvencemmé vált a német brigád. Aztán az Issue VI is nagyon rendben volt, dühös, harapós hangulatával hamar megnyert, méltó folytatása volt elődjének. Most pedig itt a hetedik dühmonolit és Németország legnagyobb Slayer-fanatikusai most sem tudtak hibázni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3166

Ultrasúlyos lengyel death metal, kompromisszumok nélkül, csak úszóknak. A Vader megemlítése már csak azért is kikerülhetetlen, mert itt van a kult-csapat két tagja, Mauser (gitár) és Doc (dob).

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4004

Devin Townsend, a zseni, az örökké pörgő, egyszerre ezer dologgal foglalkozó multimanus. Momentán most meg fizikus is pluszban. Szólóban, önfejűen, de leginkább zajosan vágtat, nem nézi mit tapos el, pedig a dobhártyámat biztosan tönkreteszi, ha felcsavarom a hangerőt. Őrült és öntörvényű, zaklatott és ordibálós.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2950

Ha az egyszeri death metal rajongó esetleg nem tudja, mi fán terem a Dies Irae, őket hallgatva akkor is hamar rávágja, hogy nem gyengén Vaderes a banda zenéje. Hát igen, a rettegett lengyel kivégzőosztag énekes/gitárosát, Mausert (itt csak gitározik) és dobosát, Doc-ot rejti a Harag Napja nevű formáció.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4516

HevyDevy újra saját neve alatt írt egy metal szimfóniát. Tette ezt majdnem ugyanabban az időszakban, amikor egy hihetetlenül harapós Strapping Young Lad lemezt is rögzített. Furcsa lehetett két teljesen eltérő hangulatú anyagon dolgozni...