0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2796

Talján négyesfogat, powerben nyomulnak, ez a második albumuk. Szerintem már a nevük alapján sejthető, miféle mjuzikot tartalmaz a korong. Tempós, dallamos, klasszikus cucc, billentyűs színekkel és vokálokkal dúsítva. A bajom épp csak annyi velük, mint oly sok stílusbéli bandával: nincs bennük semmi egyedi. De a világon semmi.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4901

No, az ilyen albumokért éri meg átbumlizni magunkat a sok középszerű, vagy épp gyengusz alkotáson. Időnként ugyanis fel-felbukkannak efféle gyöngyszemek is a palettán, amelyek ajándékul, bőséges kárpótlásul szolgálnak fülnek s léleknek egyaránt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2676

Lassú, akusztikus gitáros, merengős, érzelmes nótával indít a lengyel Dominium. Érdekes kezdés, ebből akár konceptalbum is lehet, ám az biztos, hogy olyan zenével akadt dolgunk, amire oda kell figyelni. Bár ehhez elég a lemez címére pillantanunk, ez elég sokat elárul.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4093

Heten vannak, svédek és egy görcsös öreg fa, alatta síró kőangyallal díszíti a borítót (ami egyébként Travis Smith műve, szóval biztos szép a belső is). Továbbá gondolom, hogy a zenekar neve mindenkinek, aki nem a Nightwish miatt ment először szegecsboltba, a Paradise Lost 1995-ös alapvetését juttatja eszébe. No, fentiek ismeretében szerintem mindenki sejti, hogy itt nem a Backyard Babies-féle party rock and roll fog szólni. És lőn...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3308

Ha valakinek az a baja, hogy a Dream Theater elsőlemezes vokalistája, Charlie Dominici az anyabandára emlékeztető zenével tért vissza, hallgassa a trilógia első részét, amely full akusztikus muzsikát tartalmaz (meghallgatnám persze én is, ha beszerezhető lenne).

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 9282

Olyan nehéz elhinni, hogy az első Down lemez anno 1995-ben jelent meg! Valahogy elképesztő. 7 év telt volna el azóta? Ebből látszik mennyire kortalan volt a Nola lemez, szinte hétről-hétre felteszem, és még mindig annyira csodálatraméltóan nagyszerű, spontán. Igazi ösztönzene. Nagyon jól megragadták ott az igazi rockzene lényegét, azt hiszem. Ha írnom kellene egy örök top 10-es listát, ez biztosan rajta lenne.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2878

Itt a minőségi tucat true metal zenekar és album újabb prototípusa Taljánföldről. A kísérőlap szerint 1986 óta létező bandáról van szó, én azonban csak azt érzékeltem, hogy a '97 óta tomboló retro-hullám hátán érkeztek hőseink a színtérre. Ez a harmadik lemezük és egyben konceptanyag is, mégpedig Elricről, a dicső lovagról. Nocsak!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8417

Öt év telt el a kettes Down lemez megjelenése óta, és nem mondhatni, hogy eseménytelenül rohant volna el az idő New Orleans legnagyobbjainak feje felett. Miközben a méltán legendás NOLA debüt fanatikus hívei vérre menő küzdelmeket folytattak azt illetően, vajon méltó folytatás-e az A Bustle In Your Hedgerow, a csapat lefutotta a saját kis köreit, és ismét szétszéledtek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2585

Vegyes érzelmeim vannak e talján bagázzsal kapcsolatban. A klasszikus, true metalt nyomató banda muzsikája alapvetően rendben van. Sőt, kifejezetten jól eltalált nótákat tudnak írni e stílus keretein belül. Akad ugyan kötelező(nek gondolt) szimfonikus bevezető, kötelező(nek gondolt) kardcsattogás, de nem ezeken van a hangsúly. Többnyire tempós, erőtől duzzadó, remek melódiákkal spékelt dalok sorjáznak egymás után.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2692

Japán sikertörténet, hallgasd az európai dallamos zenéket, a nagy öregeket, mint Malmsteen, Deep Purple és társai, figyeld meg jól melyik zenész mikor melyik hangot fogja le, tanuld meg oda-vissza, álmodból felkeltve is tökéletesen prezentáld, torkod legyen karcos és tudd, melyik rezegtetés mikor hatásos. És mindezt kezdd el lehetőleg akkor, mikor elhagytad a pelenkát.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2822

Sose kapott el igazán az olasz metal vonal. Persze a Rhapsodyt én is megszerettem, amikor berobbantak, de rajtuk kívül nem igazán jutottak el hozzám a honfitárs bandák, talán csak az Eldritch a kivétel, de az ő munkásságukat sem követem fanatikusként. Elég sokáig kimaradt tehát a Domine is, pedig ők aztán az igazán kultikus olasz banda: húsz évvel ezelőtt már bőven nyomultak, igaz, lemezt csak a nagy metal robbanáskor, 1997-ben adtak ki először.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2625

Na végre! Mikor már szegény AOR és hard rock rajongók kezdik megfonni a hurkot egy jó vastag kötél végén, amiért nem találnak maguknak új kedvencet, a semmiből felbukkan a Double Cross...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2613

Míves fantasy borító ékíti a germán csapat legfrissebb albumát. A nóták címeit nézegetve megállapítható: bizonnyal koncept anyag barkácsolódott össze. Az első dallamok, vokálok, gityószólók, szintikíséretek tüstént ránk is köszönnek a dinamikus A New Beginning percei alatt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2755

Hihetetlen, hogy milyen zenekarok bukkannak fel a tetszhalál állapotából. Jelen - német - zenekar 1990 óta létezik, az első albumuk azonban csupán 8 év múlva került piacra, Fireproof címmel. Állítólag nagy sikerrel koncerteznek - hazájukban biztos, a Bundesliga-frizurás részeg true metallereknek szinte tökmindegy, ki reszel a színpadon. Na jó, ez erős volt egy kicsit. De azért van benne valami...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2566

Mivel az újdonás Domain motyeszhez nem érkezett egy betűnyi tájékoztató sem, saját korábbi írásomat, illetve a netet böngészgettem keresztül-kasul, hogy fogódzót találjak a germán srácokhoz. A címszavak annak idején az alábbiak voltak: fantasy világ, klasszikus metal dallamok - kissé eklektikus összkép.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3852

Előrebocsátom: nincs nagyon tapasztalatom Doro ügyekben, viszont ezért se pozitív, se negatív előítélettel nem közelítettem a lemez felé, vártam, hogyan fog hatni rám.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2732

Ez a görög banda állítólag nem kisebb bravúrral rukkol elő, mint egy vadiúj zenei irányzat létrehozásával!... A különös nevű formációnak négy rockzenész alkotja a talapzatát, akik egy tizenkét tagú, profi kórust működtetnek, kellő klasszikus, operás alapot biztosítandó a muzsikához. További említést érdemlő adat: a dobokat egy Alex Holzwarth nevű legény püföli, aki ismerős lehet pl. a Rhapsody rajongóinak körében... Szólóénekes viszont egyáltalán nincs náluk, kizárólag a kórus melózik...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2757

Belga hc zenekar, két nagylemezzel és egy 7"-tel (amit a hc rajongók pontosan körül tudnak írni, hogy mit is takar). Érdekes módon az agresszivitásba dallamokat is csöpögtettek, de alapvetően az elsöprő erejű riffelés uralja a terepet náluk.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2896

Visszatért az orionos puttymetal/opera-fantáziákban utazó Thanasis Ligthbridge. Feltételezem, élő ember nincs ebben az országban, aki ismerné a Dol Ammad nevet – minket, műfajban utazó írnokokat leszámítva, akik hivatalból jutunk hozzá efféle spéci falatokhoz.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2930

Na, ez végre egy reményteli vállalkozás az olasz Sárkányszívtől, amelynek eddig megismert bandái csaknem mind a közepes és a teljes gáz közötti intervallumban mozogtak. Az ugyancsak talján (hitted volna?..) Doomsword második korongjával szakad meg idén a dicstelen széria.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4130

Az amcsi hard rock vonalról nekem mindig is sokkal szimpatikusabbak voltak az olyan bandák, mint plö a Dokken, az Extreme, vagy a Sammy Hagar-es Van Halen, szemben a jóval ismertebb Poison, Mötley Crüe-féle iránnyal. A puszta rock'n'roll alapokon és a csajos, piás szövegeken túl ezeknél a bandáknál valami másról, többről is szó volt, illetve van.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3177

Mint itthon a legtöbben, jómagam is a 2004 eleji Falconer buli előzenekaraként ismertem meg az olasz Doomsword zenekart. A név kötelez, tehát nem meglepő, hogy a csapat afféle barbár doom metalban jeleskedik, amely valami olyasmi, mintha az Into Glory Ride-korszakos Manowar a Bathory dallamosabb vikinges korszakával vegyülne, mindezt pedig nem átallottak nyakonönteni némi korai Trouble-ízzel. Kimondottan meggyőzőek voltak élőben, lemezeiket azonban valamiért mégsem szereztem be.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3236

Majd 70 perc koncertlemez, főleg az előző album nótáira építve. Persze, logikus, meg korrekt, hiszen jól sikerült darab az. Reb Beach gitáros állat - vagyis nem ő az állat, hanem amit művel -, ez feltűnt korábban is, de most megbizonyosodtam, a srác legitározza a csillagokat az égről, ráadásul nem unalmasan, inkább ízesen, karakteresen. Teret neki, még többet.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2828

Melodic doomed metalként írja le stílusát a német banda és ennél találóbbat én sem tudnék mondani a debütáló lemezükön hallható majd 60 percnyi zenére. Mély, telten megdörreno, komótos riffek, horzsoló harmóniamenetek, szép akusztikus betétek tarkítják a hosszú dalokat, és bár semmi meredek megoldást nem vonultatnak fel (hisz ez a stílus eleve az ortodox hozzáállásról szól), de érezhetoen szívüket-lelküket beleadták a nótákba és próbálták azokat egyéniséggel megtölteni. Szó sincs elsolemezes bénázásról, a produkció tényleg lemezérett.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4233

Gyerekjáték volna annyival elintézni a hazánkba készülő Don Dokken énekest és társait, hogy ők is már csak egy lejárt lemez a nyolcvanas évekből, én annál dicséretesebbnek tartom, hogy az 1995-ös újjáalakulás óta folyamatosan dolgozik a banda. Ma már nem övezi minden lépésüket az az őrületes média-felhajtás, mint a Tooth And Nail, Under Lock And Key, Back For The Attack albumok idején és hát a mostani Dokken zenéje sem ugyanaz, mint akkoriban.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2705

Új trend van születőben. Mióta a Volbeatet felkarolta a Metallica és a világ egy nagyobb szelete rádöbbent, hogy milyen bulis a metalköntösbe bújtatott Elvis, várható volt, hogy előbb-utóbb felbukkannak hasonló stílusú csapatok. A Roadrunner (melyik más kiadó) le is csapott a Domminra, akiket leginkább egyfajta Type O Negative/Danzig/Volbeat/HIM/Elvis keveréként lehetne körülírni, de a Volbeatnél mondjuk sokkal lájtosabbak, mondhatni feketén rózsaszínebbek, a HIM-nél viszont rockosabbak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3997

Tulajdonképpen mit lehet elmondani egy nagy banda 2003-ban kiadott régi koncertfelvételéről? Hát nem sokat. Amiért mégis érdemes megemlíteni ezt az anyagot, annak az az oka, hogy a Dokken zenekar dérrel-dúrral beharangozott, de sok vizet végső soron nem zavaró 95-ös reunion turnéját örökíti meg. Persze volt előtte egy kiváló album (Dysfunctional - szerintem eleve az egyik legjobb lemezük), amely szintén kissé elsikkadt a grunge érának (is) köszönhetően. Ezen a felvételen azonban van néhány dal ezen albumról is, ezért is érdemes megismerkedni az anyaggal, hisz tudjuk, hogy valószínűleg sose fogják már őket játszani...