0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2921

Különös dolgok történnek a világban, ez a cd például úgy érkezett a kiadótól, hogy a zenekar ajánlott minket, miszerint küldjenek nekünk feltétlenül promót. Nahát. A Defiled japán csapat, örülök, hogy odáig eljutott a Shock! híre, egyébként gőzöm sincs, hogy is sikerült ez a mutatvány. Sebaj.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2776

A MIBMusic válogatás cd-jét van szerencsém hallgatni, amelyen 18 különböző csapatot hallhatunk.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2672

Hat év, öt stúdióalbum és egy újrakiadás; ez a német Debauchery eddigi mérlege, amiből jól látszik, a hörgős/gitáros/főnök Thomas és szedett-vedett hordája nem szeret tétlenül ücsörögni. Azonban mégsem értem, miért is bizsereg annyira a stuttgarti úriemberek hátsó fele, mivel gyakorlatilag a debütáló Kill Maim Burn óta ugyanazt a lemezt adják ki, csak más címen.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3542

A Defecation, mint olyan, eddig sikeresen elment mellettem, pedig 1987-ben alakultak és olyan legendás nevek alkották, mint Mitch és Mick Harris, akik nevük egyezősége ellenére nem egy apától lettek fogantatva. Mondjuk annyira nem csodálkozom, hogy nem véstem be a zenekar nevét a memóriámba (a Meathook Seedét ellenben igen), mivel egy darab album és egy nagylemeznyi fiókban porosodó nóta után különböző problémák miatt a projekt megszűnt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2974

Harmadik albuma a csapatnak és saját bevallásuk szerint a legbrutálisabb black/death metalt öntik a nyakunkba, olyan példaképekkel, mint pl. a Venom, Mayhem, Iron Maiden, Sodom, stb. A brutalitás nem is hiányzik, tipikus ős-zúzással örvendeztetik meg a vaskalapos black/death híveket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2852

Nem igazán tudtam mire vélni elsőre ezt a zenekarnevet. A kiadótól eddig elég vegyes minőségű és stílusú zenekarok érkeztek eddig, néha sikerült nagyon gyenge produkciókat kiadniuk, néha meg belenyúltak a jóba. A The Defaceddel úgy érzem, nem kakiba nyúltak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4152

Itt ez a négy svéd szájbergyerek. Lehetetlen, vakegér kontaktlencséiket és bizarr(nak szánt), sötét fazonukat elnézve biztosak lehetünk benne: ők már a Manson-éra termékei. A második albumát kiadó Deathstars főbb ismérvei: zenéjük tartalmaz dark, gótikus stílusjegyeket, teljes mértékben modernnek nevezhető, rendelkezik némi indusztriál beütéssel, töménytelen elektronikával, effektelős-torzítós kütyüvel - ugyanakkor bizonyos pontokon még a black metallal sem rest összekacsintani.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7368

Sok okosat lehetne leírni egy Deep Purple lemezismertető kapcsán, a csapat kacifántos történetét véve alapul, annál is inkább, mert megint egy olyan poszton történt változás, amely miatt alapjaiban kellene, hogy megremegjen a talaj a zenekart alkotó úriemberek lába alatt. Mivel azonban a Purple már nem egy ilyen szituációt szerencsésen átvészelt, köztük maga Blackmore mester dér-dúr távozását, most sem kell aggódnunk.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3236

Már elöljáróban leszögezem: jöhet bármi, ez itt egészen biztosan 2005 egyik legjobb albuma, és ha készítőinek csak egy kis szerencséje is van, már nem fog elsikkadni. Hogy miért is? Mert a vegytiszta hardcore felől érkező, az évek során egyre fémesedő kaliforniai Death By Stereo új, sorrendben negyedik lemeze minden erőltetés nélkül, teljesen természetes módon passzol a mostani amerikai underground főáramot jelentő metalcore-invázió keretei közé, ám egyszersmind sokban különbözik tőle és túl is mutat rajta.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6125

Ritkán ugrom, ha interjúlehetőségről van szó, de úgy látszik, e téren nem tartozom a szerencsés csillagzat alatt születettek közé. Tavaly a Europe-ot az utolsó pillanatban lemondta (na nem a zenekar, hanem) a szervező, az idei év nagy csalódása pedig az, hogy a Purple kiadója akkorra adott időpontot, amikor éppen nyaralni mentünk. Ráadásul, mint utólag kiderült, egy rendkívül jó fej Ian Gillan volt az alany.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3646

Elég sokat kellett várni az új Death By Stereóra, hiszen utolsó lemezük, a Death For Life több mint négy évvel ezelőtt jelent meg. Arra a lemezre akkor azonmód nyomattam is a maximális pontszámot, amit azóta sem sajnálok, visszatekintve is az egyik legkerekebb album volt abban az egyébként is baromi erős évben, teli változatos, jobbnál jobb dalokkal.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2672

A Deep Inside Myself egy fiatal német csapat, akik két másik zenekarból (Gone Sadness és Hereafter and Now) alakultak. Mivel egyikük neve sem mond semmit, csak a zenekarnévből lehet következtetni arra, hogy ők is a gótikus metal mellett voksoltak, egy kis dark rockkal fűszerezve.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2838

Kiváló nevet választott magának ez a ránézésre tinikből álló formáció. Az info szerint hardcore, rock, metal, punkrock, jazz elemeket építettek bele a zenéjükbe. Ennek ellenére inkább valami emo-hatású, lazább rockzenét rejt a cd (na jó, metalt, vagyis emocore-t).

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2700

Az elsőlemezes Dedictedet már most a belga Textures-ként emlegetik, ami természetesen túlzás, ám valami csekély igazság azért rejtőzik a dologban. Belgium sem a masszív metalos rajongótáboráról híres, ezért is érdekes, hogy itt egy banda tőlük, akik az egyik legnehezebb irányzatot művelik, mely nem más, mint az agyas-matekozós-poliritmikus-progresszív-komplex-ésatöbbi metal, amit matematikus diploma nélkül maximum hallgatni lehet, érteni nem.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2942

Második albuma ez a belga ötösnek, és ez is egy tipikusan olyan kiadvány, amelyre tökéletesen illik a szellemvonat kifejezés. Szinte láthatatlanul robog el az ember mellett ez a tíz dalos lemez, mely után úgy érzem, mintha háromnegyed órán keresztül nem is hallgattam volna semmit.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3095

A Decubitus egy német death metal csapat, '93-ban alakultak és 2 demó elkészülte után az olasz Seven Art Music adta ki első albumukat. 5 tagot számlál a csapat, a szokásos hangszerkiosztással.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5108

Eme cikk tárgya az idei év általam legjobban várt korongja, nevezetesen a Death Angel negyedik mesterműve, (a) The Art of Dying. Mestermű, így hál' istennek, csalódás ezúttal is elkerülve, csakúgy, mint a visszatérő Exodus esetében. Majd' 15 év után a filippínó gyerekek ismét egy olyan lemezt tettek le az asztalra, amire sajnos azt kell, hogy mondjam, csak a régi generáció bandái képesek!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2724

200 km/h átlagsebesség, tempó-és témaváltás-hegyek, farmermellények, felvarrók - a 80-as évek speed/thrash metalja tovább él! Nem épp rendes sorlemez jellege van a dolognak, inkább valami köztes anyag lesz ez.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4987

A Death Angel négy évvel ezelőtti visszatérése, a The Art Of Dying erősen megosztotta a Bay Area egyik legizgalmasabb kultuszcsapatának táborát. Hiába volt lendületes, erős és szerethető anyag a 2004-es album, az azért nem képezhette vita tárgyát, hogy a filippínó unokatesókból álló banda utolsó és legjobb munkájához, az 1990-es Act III-hez képest igen komoly visszalépést jelentett, eközben viszont a thrash/speed alapműveknek számító The Ultra-Violence és Frolic Through The Park lemezekkel sem focizott egy ligában. A csapatnak ugyanakkor a mániákus élő bulik révén sikerült visszakapaszkodnia egy jól működő szintre.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4880

Kétlem, hogy jelenlegi olvasóink közül tömegesen emlékeznének arra az időszakra, amikor itthon pezsegni látszott a progresszív metal élet. Igen, ez kb. a kilencvenes évek legvége, kétezres évek elejére datálható, amikor az ország különböző városaiban abszolút különböző felfogású, igényes és vállalható zenekarok működtek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4147

Wroooááááárrrrh! Végre egy olyan koncertlemez, ami a hangulata miatt mindenképp az etalonok közé kerül. Szomorú viszont, hogy milyen apropóból kellett kiadni... Ugye nem kell ecsetelnem, mi az...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 13960

Talán most már eggyel kevesebb pontot adnék rá, mint akkor, csaknem hat évnyi várakozás utáni nagy lelkesedésemben, de ma is erős lemeznek tartom Ozzy Osbourne utolsó nekirugaszkodását, a Black Raint. Abba persze bele kell törődni, hogy az ilyen legendák esetében minden egyes új album megosztja a tábort. Márpedig létezik-e a metalban nagyobb legenda Ozzynál? Nem igazán...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3147

Dead Soul Tribe, Devon Graves és csapata, hát ez meg ki a hétszentség lehet? Kis kutatás után jött a válasz, az ex-Psychotic Waltz énekes, Buddy Lackey új zenekara. A PW fanatikusok egy emberként sóhajtanak fel: végre! Legalább "a hang" újra zenél.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4167

Itt egy újabb Earache kiadvány, ezúttal a lengyel Decapitated által. Úgy látszik Lengyelhonban van táptalaja az efféle gyilkos, extrém zenéknek, a Vader sikere is ezt bizonyítja, de régebben is a thrash/black/death bandák nyomultak ott fenn.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3605

Devon Graves visszatér. Már az első DST koronggal megmutatta, hogy ő igenis életképes a Psychotic Waltz árnyékából kilépve is. A második lemezre várt az a feladat, hogy az egyéni hangot tovább kristályosítsa, még jobban Devonra és nem az egykori zenekar emlékére helyezve a fókuszt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2814

A '99-ben alakult (igaz, akkor még más néven) formáció rengeteg tagcsere után 2005-ben kezdte el felvenni e hét számot tartalmazó EP-t, majd 2006 elején fejezték be. A zenei irány nagyjából klasszikus alapokon nyugvó deathes, doomos-gótikus elemeket is tartalmazó metal. Ha be akarnám lőni, itthon a Dying Wish játszott hasonló muzsikát annak idején. A dalokat igyekeztek fogósan megírni, egyszerű, de emlékezetes szerkezeteket használnak, dalok alkotásában még a kezdetek után állnak egy lépéssel, de nem akarnak többnek látszani, mint amit tudnak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3527

Érdekes módon az előző lemez, az A Murder Of Crows nem fészkelte be magát annyira a hallgatnivalók közé, mint az első album (igaz, ennek az oka csupán annyi lehet, hogy a koncertjükön vevődött meg a cd, addig mp3-ban birtoklódott, az meg valahogy nekem nem jelenti igazán a zene élvezetét - persze azóta sokat hallgattam, és jobban beékelődött a szervezetembe), a The January Tree viszont első hallgatás után elvarázsolt.