CD kritika
- Részletek
- Írta: Pfleger Bea
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 4444
Egy dolog bizonyos: ezek az egykoron úttörő svédek ma is nagyon tudják, mit akarnak. És időről-időre gondoskodnak róla, nehogy bárkinek eszébe jusson leírni őket... A tíz nótát rejtő korong a váltakozó sebességgel zúzó-száguldó, atomikus töltetű Secrets dallal indít, amely egyben az első fülbemászó, himnikus melódiákat is meghozza a rajongók számára. Röpke csembalós-szimfonikus zizzenet, szélvész gitárjáték és olyan királyságos téma, amire igazán nem lehet panasz!
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 4547
A Hammerfallt rengetegen a kezdetek óta imádják cseszegetni, pedig ezer olyan csapat létezik, akik náluk sokkal jobban rászolgáltak erre. Tény, hogy jó időben bukkantak fel jó helyen a megfelelő zenével, de a lendület a Glory To The Brave óta eltelt lassan 12 évben sem lankadt, ráadásul a zenekar maradt, ami volt.
- Részletek
- Írta: Pfleger Bea
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 2749
A Kölnben nyomuló négy fószer nagyjából úgy néz ki, mint Lemmy a nyolcvanas években. A zenéjük is olyasmi. Második albumuk borítóján rettentő fegyverarzenállal felszerelt, bőszen üvöltő harcos látható, akire óriáskígyóként tekeredik a végtelennyi lőszer. Izmai lefitymálják Arnie bicepszét. Rotty end roll ez, nem más.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 2581
Wice kapitulált, a hagyatékából maradt rám a HALO is, értékeljem valahogy, ha már ő nem tudott vele mit kezdeni, pedig annak idején egy tucat HALO lemezt találtam a wincseszterén, gondoltam biztos ért hozzá, ha ilyen lelkesen letöltögette őket. Pár hónap tologatás után sajnálkozva hozta vissza, írjak róla amit akarok. Ennyire rossz lenne a lemez? Lássuk.
Bővebben: HALO: Guattari (From The West Flows Grey Ash And Pestilence)
- Részletek
- Írta: Pfleger Bea
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 2956
Harmadik anyagát készítette el a Kölnben székelő, dirty rock and rollban nyomuló Gun Barrel. Annak idején, a Battle-Tested albumuk hallgatásakor már méltattam nagyszerű zenei gyökereiket, amelyek leginkább a Motörheadhez vezethetők vissza. Ez bizony a vagány, mocikon száguldozó rockerek muzsikája. Tömény hangzás, pofás dallamok, mérsékelten ráspolyos énekkel és korrekt vokálokkal bélelve. Az album vaddisznó hangzásának minőségéről nem kisebb név gondoskodott, mint Piet Sielck.
- Részletek
- Írta: Tauszik Viktor
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 6717
Rob Halford (sokunk számára "A" Heavy Metal énekes) életében a 90-es évek a zenei kísérletezés jegyében telt el és tény, hogy hősünk utóbb már túl messzire merészkedett, de azt gondolom, kreatív művészként éppúgy joga volt új dolgokat kipróbálni 20 éves Judas Priest-múlt után, ahogy nekünk, zenehallgatóknak mást választani adott esetben. Amúgy pedig szólóban is produkált remek dolgokat.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3118
Őszinte leszek: soha nem értettem, hogy a hazai rock/metal színtér miért épp a germán és brit heavy metal sokadrangú honi kópiáinak kedvezett inkább, mintsem az extrémebb, ám jóval egyedibb látásmódot képviselő csapatoknak.
- Részletek
- Írta: Pfleger Bea
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 6204
Végre itt van... Rob apu ismét alkotott. Nem is akármilyet. A nyúlfarknyi bevezető után akár meg is rémülhet, akitől távol áll az elvontabb, kevésbé fülbemászó irányzat, amit a címadó szerzemény képvisel. Így aztán berinyáltam én is, haha! Elefántfüleket növesztve, karót nyelve hallgattam, mit is áraszt felém az az ember, aki 1983 óta egyes számú istenségem - és aki tehet bármit, örökkön az is fog maradni. Ámen.
- Részletek
- Írta: Pfleger Bea
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 2909
Idegen, futurisztikus világba repít bennünket ez a csodálatos kivitelezésű album, melynek varázsos külcsíne nem kisebb név számlájára írható, mint Derek Riggs. (Rémlik, hm?...) Az ifjak Norvégia - közelebbről Kristiansand - zenei követei, de erre kizárólag a tagok nevét böngészve jöhet rá a Kedves Hallgató, ugyanis még az életben nem volt olyan norvég banda, amely ennyire tipikusan, összetéveszthetetlenül és letagadhatatlanul germán zenét nyomatott volna, mint a Guardians of Time.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 5051
Megfordult valaha a fejedben, hogy szeretnéd hallani, amint Rob Halford éppen karácsonyi dalokat érdekel? Eszedbe jutott már, milyen lenne, ha a fa alatt a Judas Priest frontemberének páratlan hangja szólna a kötelező Mennyből az angyal és társai helyett? Nem? Nekem sem... Sőt, nem hinném, hogy ember élne a földön, aki erre áhítozott volna, Halford azonban úgy gondolta, mégis jó ötlet kihoznia egy ilyen speciális anyagot.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 4746
Egyik epedve várt albumom végre a gyűjteményemben pompázhat. A digipak formátumú Solidify hangzását szerintem fölösleges ecsetelni, hiszen a Woodhouse stúdió neve és a hozzáértő fülek garanciát nyújtanak a kiváló minőségre. A Grip inc. ténykedését - naná, hogy egyik ős-kedvenc dobosom, Dave Lombardo miatt - már a kezdetektől élénk figyelemmel kísértem, s előző két albumuk máig a sokat hallgatott kategóriában csücsül.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 2818
Meg sem próbálom lefordítani a számcímeket, extraborzalom lehet a csapat szövegvilága. Mondjuk a zenéjükhöz nem is igazán illene semmiféle szárnyaló gondolatmenet.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 5191
Hú, nagyon odatették az új Grip lemezt! Sok évet kellett várni rá, igazából nem is reméltem, hogy lesz még új album, mióta Lombardo újra Slayerezik (na jó, munkamániás a fickó, és van ezer másik projektje szerencsénkre). Szóval intenzíven indít az anyag, persze elsőre megismerhető jellegzetesen waldemaros riffel és hangzással, és ilyen is marad végig.
- Részletek
- Írta: Bakó Csaba
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3755
Alan Tecchio hangja élesebb, mint valaha. Már a nyitó tételnél, a Ground Zero N.Y.C.-nél belehasít a levegőbe, ami végigkísér az albumon. A dalok húznak, mint egy állat, lassan, kétlábgépes témákkal, őskemény riffekkel szakítanak szét. A Downside az új Armored Saint anyagával vetekszik, amit jó lenne, ha egy közös turnén is bebizonyítanának ezek a méltánytalanul elnyomott zenekarok.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 7788
Kellemes meglepetést okozott a székesfehérvári Grindman. 2000 óta léteznek, készült egy próbatermi felvételük első demó gyanánt - melyhez nem volt szerencsém - majd tavaly októberben a Pont-Mi Stúdióban felvették ezt az öt számos kislemezt. Saját bevallásuk szerint keverik az extrém metalt és a grindcore-t, ami nagyjából fedi is a zenei világukat, a Slipknot pl. határozottan tetten érhető a zenében, de néha csak simán túrnak, vaddisznó módjára.
- Részletek
- Írta: Tauszik Viktor
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3999
Az amerikai underground (vagy stílszerűen alvilág...) királyai igazi kultuszcsapatnak számítanak. Voltaképpen minden kultikus lesz, amibe Alan Tecchio énekes és/vagy Dan Lorenzo gitáros belefog, lásd még Watchtower, Non-Fiction, de most a Hades idei alkotása a lényeg. Elég csak a címet és a lángoló amcsi zászlót szemügyre venni a borítón, máris világossá válik, hogy ennek a zenekarnak komoly mondanivalója van.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3958
2007-es évértékelésem megalkotásakor arra a kínos tényre figyeltem fel, hogy több olyan lemez is van, amelyet nagy kegyesen az elmúlt esztendő legjobbjai közé soroltam, annak idején azonban még csak arra sem vettem a fáradságot, hogy legalább pár sorban elmondjam, miért is kell ilyesmit hallgatni. Ezen anyagok közt van a Nick Cave sideproject Grinderman 2007 márciusában megjelent bemutatkozó lemeze is, úgyhogy ez itten egy jobb későn, mint soha kritika kíván lenni.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 4422
Azt hiszem, leszögezhetjük: a Geezer azért egy legendás név. Na persze, nem az együttes okán, hanem amiatt az ember miatt, aki Terence Butlerként látta meg a napvilágot, és a fenti néven vonult be a metal halhatatlanjai sorába. Hogy miért, azt mindenki tudja, felesleges lenne ideírni.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3091
A Green Path debütáló anyaga amolyan derült égből kvázi villámcsapásként ért; nem mondanám, hogy az elmúlt évek alatt megtöltötték volna a rocksajtót a róluk szóló információkkal, így tényleg meglepett az első lemez híre, amitől először szokás szerint idegenkedtem, aztán kb. két hallgatás után megszerettette magát velem annak ellenére, hogy még közel nem hibátlan a zene.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3344
Nem hinném, hogy van olyan metalzenét szerető ember, aki ne jegyezte volna meg a GWAR nevet. Ha a zene ismeretlen is, a meghökkentő jelmezekbe burkolózó társaság biztos, hogy mindenkinek beugrik lelki szemei elé. Most sincs ez másként, a furábbnál furább öltözéket viselő arcok '99-ben is önmagukat adják.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 2971
Az idei Sziget fő nyertesei – már persze azok mellett, akik az istentelenül hangos Ministryt tartós halláskárosodás nélkül átvészelték – a hollandus Green Lizard tagjai voltak. Mivel az Ill Nino pár nappal a koncert előtt lemondta a bulit (ezzel – sokakkal ellentétben - nálam nem sokat vesztettek a renoméjukból, mivel eddig sem volt nekik olyan), Gyíkéknak esélyük adódott, hogy a fesztivál egyik legkisebb helyéről (Rockinform színpad) másnapra áttolják a motyót a legnagyobb színpadra.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3733
Óriási, hogy egy külföldi kiadó megjelentette a Guttedot, csak gőzöm sincs, hogy itthon miképp jutnak majd hozzá a kíváncsi érdeklődők. Felteszem fű alatt. Ennek a lemeznek pedig minden death metalos polcán ott lenne a helye!
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 6861
Ha 1995 környékén valaki azt mondja nekem, hogy a Green Day majdnem másfél évtizeddel később is itt lesz velünk, biztos mosolygok egy elnézőt, ha pedig azt is megkockáztatja, hogy a trió 2009-ben is abszolút felsőkategóriás sztárbandaként dolgozik majd, valószínűleg nem is lettem volna képes visszatartani a röhögést. De lehet, hogy a nagy sikerekbe belefásult Billie Joe Armstrong sem...
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 3632
A japán kiadó után a csehekhez tévedt a Gutted, ami nyilván sokkal jobb nekünk, hiszen az első lemezüket gyakorlatilag lehetetlen volt beszerezni. Négy év elmúltával itt a második lemez, gyakorlatilag mintha ott folytatták volna, vagyis picit még kíméletlenebbek, mint valaha. Aki ismerte őket, tudta mire számíthat, kegyetlen gyors őrlésre, death/grind massza a Gutted világa, a hazai death dobolás félistenével, Kovács Zsolttal.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 4831
8 év telt el a Back To The Rhythm és az utolsó Great White lemez, a Can't Get There From Here megjelenése között, de igazából az a csoda, hogy a patinás kaliforniai hard rock banda egyáltalán képes volt ismét összeszedni magát a 2003-as Rhode Island-i klubbuli után, ahol a rossz pirotechnika több mint száz ember halálát okozta.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 22390
Ha létezik helyzet a zeneiparban, ahonnan egyszerűen nem lehet nyerni, akkor W. Axl Rose igen módszeresen, tekervényes utakon keresztül lavírozta magát egy ilyenbe a Chinese Democracyvel, méghozzá olyan pozícióból, ahonnan éppen veszteni lett volna nehéz.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: CD kritika
- Találatok: 4011
A kaliforniai Great White parádés visszatérést produkált a 2007-es Back To The Rhythm lemezzel, és elég gyorsan kirukkoltak a folytatással. Időközben a basszusgitáros Sean McNabb helyére ugyan új ember érkezett Scott Snyder személyében, de a bluesos hard rock zene mesterei ettől természetesen jottányit sem változtak.
187. oldal / 234