0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2877

Egyenesen Chicagóból érkezett az I Decline cd-je, a dobos, John Doyle küldte el idei lemezüket recenzióra. A legjobb az lesz, ha idézek a levelükből, melyben ennyit írnak magukról: "Az I Decline négy szenvedélyes, tesztoszteronnal teli, kínai negyedbeli lakos, akik keverik a szónikus riffelést és a megkapóan trükkös ritmusokat az old-school rock erejével, hogy hangos és zúzós himnuszokat írjanak reményről, őszinteségről és pusztításról."

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3461

Olyan sejtelmes, gyönyörű intróval indul az Ideas legújabb anyaga, hogy egyből átestem egy kellően elvarázsolt dimenzióba. Minden értelemben profi zenekarrá érett a tatabányai gárda, alkotásaik teljes mértékben nyugati szintet ostromolnak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2664

Nem mondom, hogy a borítóról bogarásztam ki a zenekar nevét, mert onnan bogarászhattam volna még egy ideig. Azt sem mondom, hogy onnan lestem le, hogy mikor adták ki a lemezt, mert az meg nincs feltüntetve az amúgy elég infószegény borítón. Ma a Butchery Music harmadik kiadványához van szerencsém, annyit tudok erről a csapatról, hogy bolgárok, a többit kénytelen vagyok megint levadászni a netről, már ha van angol info róluk egyáltalán.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3080

A jelenleg nálam lévő CD-kupacot fülelve két végletbe botlottam. A rosszabbik a Skylark anyag volt, akiket veterán létükre bölcsis kezdőknek véltem. A mérleg másik oldalát azonban kétségkívül az Icycore billenti a maga javára. Ők ugyanis bemutatkozó anyaggal jelentkeznek, amely mégis olyan profi és kiforrott, hogy szó sem érheti a házuk elejét.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3495

Először koncerten volt szerencsém a zenekarhoz, sajnos nem éppen pozitív élménnyel távoztam már akkor sem a csapatot illetően. Rengeteget kellene még fejlődniük ahhoz, hogy utána valami biztató képet alkossak róluk. Egyelőre viszont ez kevés.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6884

A promo változat csak egy 1 cd-s válogatás a 3-ból, sajna, de talán a legjobb nótákat pakolták rá, hehe. A felvétel január 23-án és 24-én készült Athénban, mint azt a lemez címe is jelzi. Itt is és a végleges változaton is az első nóta a Burning Times, mely nóta meghallgatása után heveny Iced Earth koncertnézhetnékem támadt, és rohantam volna megvenni a teljes verziót.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3105

Miként a Nephilimtől a Cross Roads-hoz átigazolt társaság a második albumával, én is veszélyes területre tévedtem ezzel az írással, mert minden jó szándékom ellenére képtelen vagyok valódi pozitívumokat említeni az anyag kapcsán, megsérteni pedig senkit nem akarok.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4195

Anno, mikor meghallottam egy bizonyos Dark Saga nevű korongot, ledöntött a lábáról a nagybetűs Metal. Valahogy nem zavartak se a kissé egyszerű dalszerkezetek, se a Maidentől és a brit metal ősfogataitól lopkodott riffek. Ereje volt a zenének, szaggatott, húzott, gyilkolt az egész, és persze ott volt maga a Metal Hang, a seggig érő vörös rőzséjét lóbálva ordító Matt Barlow. Ő volt az, aki úgy tudott fájdalmasan üvölteni vagy épp ultraszomorúan dörmögni, ahogy nem sokan mások.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2736

Általában az új zenékkel az ismerkedést a discmanemben kezdem. Ott lepörögnek párszor, kialakulnak az első benyomások, és csak ezután ülök le otthon odafigyelve, koncentráltan meghallgatni őket. Így kezdtem a Hurtlockerrel is, és furcsa volt, hogy hiába nyomattam le 2x3-szor korábban az anyagot, semmi nem maradt meg belőle.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6542

Elöljáróban: ősidők óta Iced rajongó vagyok. Azóta csípem a csapatot, mióta színre léptek. Én már azon a középkorban tartott bulin ott csápoltam, mikor első albumukkal turnéztak mifelénk és alig pár tucatnyian voltunk kíváncsiak rájuk, valami világvégi művház színpadán. Az első két lemezt a mai napig őrizgetem még bakelit formátumban is...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2716

A gitár hangzása alapján először azt hittem, valamiféle AC/DC epigonnal sikerült találkoznom, aztán szerencsére nem, sokkal inkább a nyolcvanas évek haj- és hard rock bandái sejtettek fel lelki szemeim előtt. Már csak azért is, mert a borítón az egyik tag szépen megszaggatott farmert bír viselni, olyat, amilyet anno minden jóízlésű rockersrác és lány hordott.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6629

Az előző Iced Earth lemez, a The Glorious Burden bizonyos körökben tapasztalt fogadtatása az előítéletekkel teli sznobizmus iskolapéldája volt. A szeptember 11-ei események hatására sok amerikaihoz hasonlóan a túlzott hazafiság neofita buzgalmába eső Matthew Barlow távozása sokaknál elvágta a fonalat, ami akár még érthető is, hiszen pont az ő érces, durva tónusú hangja miatt kattant rá a bandára rengeteg olyan ember is, aki alapvetően nem kedveli a tradicionális power metal muzsikákat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2632

A megszállott zajbarátok kedvenc kiadója szabadította a világra ezt a posztumusz dupla válogatást a banda különböző demóiból, ilyen-olyan válogatásokra felkerült számaiból és eddig kiadatlan felvételeiből. Két-három perces "idegrohamokról" van szó általában, a hangzás hol teljesen normális, hol meg maga a káosz.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6108

Eleinte baromira nem érdekelt az új Iced Earth album, mondván, a francnak kellett Jon Schaffernek elküldenie Ripper Owenst a bandát csakis Matthew Barlow-val bekajáló rajongótábor seggének alázatos kinyalása végett, a Szigeten azonban annyira jó volt a feszes best of programmal kiálló veterán floridai power metal csapat, hogy végül elcsomagoltam az előítéleteimet a fiókba.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4028

Dallamos epikus metal - áll a cd tok matricáján, a frontborítón ráadásul karddal a kezében bámul egy távoli várat az énekes. Na, ez pont az, ami meglehetősen távol áll tőlem. Azért adok egy esélyt nekik, mint mindenkinek. Kezdődik a zene, az énekes első szava a "dragon", és mindezek ellenére képtelen vagyok egy félmosoly kíséretében kikapcsolni a cd-t.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3494

A tavalyi Wacken fesztiválon rögzítette ezt a 11 számos felvételt A Hypocrisy, amely a szó szoros értelmében átgyalogol az ember agyán. Nemhogy koncertfelvételnek, még stúdióanyagnak is megfelel ez az erőteljes, minőségi hangzás.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3480

Hughes and Kettner, pardon, Hughes and Turner. Az egyik Glenn, a másik Joe Lynn. Két nagy öreg, két élő legenda együtt a stúdióban és az úton, immár másodízben. Sőt, ha nagyon akarom, ez már a páros harmadik anyaga, hiszen a debütalbum turnéját megörökítendő, megjelent egy koncertalbumuk is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4111

Kár lett volna, ha a Hypocrisy feloszlik. Többek között azért, mert akkor nem hallgathatnánk az új remekművet a svéd death mesterektől. Már a borító is baromi jól néz ki, előrevetítve az album témakörét, mely a sci-fi világába kalauzol minket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2625

Kaptam egy csinos, lilás-kékes árnyú borítót, óceánnal, csillagos égbolttal és villámokkal. Miután kinyitottam ezt a szépséget, meglepetésemre egy másolt korong mosolygott rám. Ez még nem lenne nagy baj - ám sajnos a kis füzetecske hiányzik belőle. A szövegekben így nem tudok elmélyedni, de annyi baj legyen.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3823

Húúúúú... - fél másodperc alatt ledöntött a lábamról a friss Hypocrisy album. A nyitó Don't Judge Me tekerése és vérbő riffelése lebbenti fel a fátylat egy kissé erről az újfajta zenei megközelítésről. Rajongók vigyázzatok, bár biztos frászt kaptatok az előzetes hírektől, hogy milyen nagyon modern lesz a Catch 22. És így is van.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 9338

Épp a legutóbbi Dio ismertetőmben (Holy Diver Live, talán pont ebben a frissítésben) emlegettem Craig Goldy kapcsán a Giuffria zenekart. Nos, sokan tudják, sokan nem, hogy a House Of Lords nem volt más, mint a Giuffria tulajdonképpeni folytatása, hiszen a névadó billentyűs-császár Greg Giuffria és basszere, Chuck Wright alapították a bandát Ken Mary dobossal (a sokak által kultikusan szeretett, bár nekem picit középszerűnek tűnő Fifth Angelből is ismerős) és Larry Cordola gitárossal, valamint a különleges hangú James Christian énekessel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3640

Már a borítóval levett a lábamról az új lemez. Kékeslilás árnyalatok, három klasszikus alien-alak, mögöttük egy UFO, kell ennél több? Hangulatos, meg kell hagyni. A zene nemkülönben. Mármint levett a lábamról. És hangulatos is. Dallamos kezdés, Peter hangja eltorzítva, majd gyors Hypo-s témák, a régebbi időket idézve. Klasszikus tika-tika, fogósan.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4736

Ugyan Ken Mary, Chuck Wright és Lanny Cordolla kígyót-békát kiabálnak James Christianre, mondván, hogy ez a House Of Lords nem igazi House Of Lords, az énekes csupán orvul elbitorolta tőlük a nevet, azért ha egymás mellé teszed a kultikus amerikai dallamos hard rock banda 2004-es visszatérő lemezét, a legjobb indulattal is csak furcsa The Power And The Myth-et és a 2006-os, már csak Christian bábáskodása alatt elkészített World Upside Downt, nem kérdéses, ki őrzi igazából a zenekar örökségét.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4282

Igen, szeretem a Hypocrisyt. Még akkor is, ha pontosan tudom, mennyire kiszámíthatóvá vált mára a zenekar. (Igaz a Catch 22 lemezen hallható nyilvánvaló Slipknot hatástól sok rajongó sértődötten fricskázta arrébb a cd-t, ebből visszavettek azóta.) Igen, a sci-fit is imádom.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4429

Bődületesen nyilvánvaló, arcpirító egy-az-egyben Judas Priest lopással (A Touch Of Evil) indul a mindössze másfél év szünet után megérkezett Cartesian Dreams címadó dala, de mire az ember elmorzsolna a fogai között egy ízes anyázást, James Christian előrukkol egy olyan ízes verze-, majd refréndallammal, hogy végül túlteszed magad a sokkon. Ami jó, az jó, még akkor is, ha a House Of Lordshoz egyébként méltatlan az ilyesféle riffkölcsönzősdi...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4013

Nagyjából csak a Luca széke készült hosszabb ideig, mint az új Hypocrisy album, bár érthető, hogy Peter Tägtgrennek a Painnel jobban esett foglakoznia – ami nyilvánvalóan többet hozott a konyhára az utóbbi években, úgy, hogy a zene sem vállalhatatlan. A 2005-ös Vírust szerettem annak idején, de igazából a nagyon korai lemezek kivételével nem tudom egyik albumra sem azt mondani, hogy nem hallgatom szívesen.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2766

Igen-igen impozáns kiállítású anyaggal jelentkezett a számomra eddig ismeretlen Horncrowned legénysége, az infólap, a booklet olyan, mintha lángolna, ilyen lehet a klasszikus Pokol ábrázolás. Persze mosolygásra késztető elemek itt is vannak, de azt hiszem, most lemondok a művésznevek fikázásáról, és nem minősítem a stílusmeghatározást sem (legyen elég annyi, hogy a templomgyújtogatás mély nyomot hagyhatott minden magára valamit adó black metal zenész lelkében), hát valahogy így kellene kinéznie egy komplett anyagnak.