0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

hegyalja_2010Ronnie James Dio halálával sajnos végérvényesen beköszöntött az a korszak, mikor meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a nagy öregek, szép lassan visszavonulnak, ne adj isten távoznak az élők sorából. Emiatt aztán az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ha egy nagy kedvence a közelben koncertezik, kihagyja a bulit. Ki tudja, lesz-e alkalom az esetleges mulasztás pótlására.

Akár az utóbbi évek egyik legjobb magyar lemezét leszállító Dreyelands pályafutásának eddigi csúcspontja is lehetett volna ez a fellépés, de van egy olyan érzésem, hogy néhány év múlva nem így tekintenek majd vissza rá. Mindennek roppant egyszerű oka van: a legjobban az Enchant, Shadow Gallery, Dream Theater nevekkel körbelőhető progmetalban utazó ötösfogat koncertje kongó csarnokban futott le.

Ez volt az a fesztivál, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni, és nemcsak azért, mert az ember tartozik annyival a 14-15 éves önmagának, hogy elmegy rá… Habár a nagy négyes mögötti agytrösztök állítólag már egy 2011-ben esedékes komplett világ körüli turné előkészítésén dolgoznak, jelenleg még képlékeny a jövő, így nem csoda, hogy a Sonisphere fesztiválok ’80-as évek négy legfontosabb amerikai metal bandáját felvonultató hat kelet- és dél-európai állomására a világ minden tájáról érkeztek rajongók, Brazíliából és az Egyesült Államokból éppúgy, mint Magyarországról is szép számmal.

Öregszik, hóbortos, zseniális! Mark Knopfler harmadik alkalommal lépett fel szólóturnéi keretében a BS-ben. Az elmúlt öt évben előttünk öregedett meg. Mind a színpadi megjelenésben, mind repertoárban már az idősödő Knopfler ült előttünk közel két órán át vasárnap este.

black_sabbath1998Ezt a fesztivált is csak akkor mertem elhinni, mikor már vége volt. Ekkora nagyságok egy nap! Álom...

a-haValamiért azt hittem, hogy az a-ha egy ilyen csajos zenekar. Nyilván, a nyolcvanas években voltam tizenéves, az idő tájt mindenkinek ezzel a három norvég sráccal volt kidekorálva a szobája – nekem is, elfértek Bruce Springsteen mellett. Az más kérdés, hogy néhány röpke év múlva éles váltással cseréltem ki a falamon lévő posztereket.

riverside_k2010Az idei május igencsak elkényeztetett minket minőségi koncertekkel, legyen szó klubkoncertről vagy jóval nagyobb léptékű helyekről és zenekarokról. Elképzelni nem tudtam, a lengyel Riverside vajon hány embert mozgat meg itthon, annak ellenére, hogy kétségtelenül a mai legizgalmasabb progresszív zenekarok között lehet emlegetni őket.

A francia The Inspector Cluzót inkább hagyjuk: két öltönyös, nyakkendős figura játszott értelmetlen, céltalan és összevissza hülyeségeket dob-gitár összeállításban. Volt itt hendrixes ősrocktól punk/thrash tika-tikáig, herélteket idéző vernyákolástól ritmusokat is nélkülöző kiabálásig minden, sőt, a műsor egy pontján még három igen szerencsés nézőt is felhívtak a színpadra, hogy ők is a produkció részesei lehessenek. Váljék egészségükre...

Elöljáróban le kívánom szögezni, hogy nagyon örültem, mikor megtudtam, oly sok évnyi kihagyás után 2010-ben ismét lesz egy fesztivál hazánkban, mely alapvetően külföldi bandákra épül. Nyilván nem lehet elsőre a legnagyobb nevekkel előrukkolni, de azt hiszem, hogy a nemzetközi felhozatalra egyáltalán nem lehetett panasz. Mindez ráadásul igen baráti jegyárakkal párosult, úgyhogy tényleg nagyon remélem, hogy lesz folytatás! Mindezt azért kívántam tisztázni, mivel sajnos nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy rengeteg negatívum jött elő a fesztivállal kapcsolatban, és még véletlenül sem akarom, hogy az legyen bárki érzése, csakis a fikázás a célom. De! Mert sajnos ott az a bizonyos de.

Az osztrák indíttatású tehetségkutató metal döntőjére tulajdonképpen egyetlen zenekar miatt indultam el, de időközben feltűnt pár olyan név is az "étlapon", amikre szintén kíváncsi voltam. Az A38 hajó a kábé 1000 nézős kategóriában szerintem városkánk legkulturáltabb helye, és már a délután 2 órai kezdésre is egész szép számú emberke lézengett bent és a környéken (legalábbis a szárazföld felőli oldalon, hehe).

Státuszuk és produkciójuk színvonala alapján is túlzónak tartom, hogy már harmadszorra kellett világnagyság előtt végignéznem a HARD bemelegítő programját az Arénában.

CrowbarA korán kezdődő monstre bulik hátulütője, hogy az ember még akkor sem feltétlenül ér oda a műsor elejére, ha történetesen éppen hétvége van. Így aztán a Nadirtól, a zseniális nevű Room Of The Mad Robotstól és a Stardrive-tól elnézést kérek, de nem láttam őket, ez van. Majd legközelebb…

A Dreyelands első albumát bemutatni hivató buli köré gyakorlatilag egy mini fesztivál szerveződött, melynek első fellépője a Mytra volt, akik annak ellenére, hogy már vagy másfél évtizede nyomják az ipart, teljesen ismeretlenek voltak számomra.

Sokan csalódtak, amikor a 3 Inches Of Bloodról kiderült, hogy nem poénzenekar, hanem teljesen komolyan gondolják ezt a retro-heavy metalt, de nekem épp azóta tetszenek. A kanadai csapat a Szigeten is meggyőző volt két évvel ezelőtt, és most is gyalultak, főleg, hogy a cucc szinte CD minőségben dörgött. Előzenekarok ritkán kapnak ilyen tökéletes hangzást, alaposan meg is lepődtem rajta...

A jubileumi, tizedik Hegyalja fesztiválon alaposan kitettek magukért, a szervezők, már ami a program összeállítását illeti. Tekintve, hogy a Machine Head mellett két másik thrash legenda, a Testament és a Death Angel is tiszteletét tette, nyugodtan mondhatjuk, hogy az idei fesztiválok közül a Hegyalja vitte a prímet. Ráadásul fentieken túl volt még Ignite, Finntroll, Kataklysm, Keep of Kalessin, Hatesphere is, a hazai élmezőnyt nem is említve.