Mea culpa, előre is elnézést a Trollheimen zenekartól, sikerült irtózatosan elkevernem a cd-jüket, ami nem megszokott nálam, mert ismerten háklis vagyok arra, hogy rendben, karcmentesen tároljam a cd-ket.

Ez a hajdúszoboszlói illetőségű zenekar egy szerintem irtó pokoli hangzással bíró anyagot tett az asztalra. Középtempós, illetve lassú death metalt játszanak, ami az akusztikus intro után derül ki.

Fuvolával, óvatos cinekkel indít a Trinity második demója. A stílus első hallásra is maradt a régi, progresszív rock az ős-Genesis vagy a Pink Floyd hangulataival. Az előző anyagon kissé hiányzott a gitár, itt már az is szól, emészthetőbbé és dúsabbá teszi a hangzást.

Sokat sejtető név, e mögött rossz zene nem lehet - gondoltam az egyébként véletlenül felfedezett csapatról, és amint elkezdtem hallgatni, a meglepődésem mértéke a tetőfokra hágott.

Szép sorban jönnek a Trinity demók, melyeken világosan követhető a csapat fejlődése, iránya. Igaz a kezdeti iránytól nem sokban tértek el, maradt az erősen billentyű-orientált progrock zene, valahol az Emerson, és ha a hazai zenei életet nézzük, akkor bizony az After Crying nyomdokain lépkedve.