0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z
A külcsínt tekintve ismét jelesre vizsgázott a dunaújvárosi Testimony. Színes, vastag papíros borító, minden rajta van ami kell. A belbecs: hú..., olyan érzésekkel teli doom/death dalokat írtak az új demóra, hogy most aztán tényleg felkötheti a gatyáját mindenki aki ebben a műfajban utol akarja érni őket. Már a nyitó Waiting For Absolution hatalmas telitalálat!

Jaj. Oké, értem, a webzine nevében benne van a "rockmagazin" kifejezés, de ez azért már nagyon határeset. A Testi Egyenleg egy jó pár éve működő zenekar, eddig csak pár villanásukat láttam koncerten jó régen, de akkor se fogott meg a tipikus 80-as évekbeli magyar underground-alternatív zene amit nyomtak.

Az előző Sweet Silence anyag merőben más zenét tartalmazott, mint ez az 5 számot tartalmazó '98-ban rögzített CD. A hangzás nem lett jobb, a csörgés megmaradt, viszont zeneileg elszakadtak a glamtől és thrashesebb irányt vettek fel a francia srácok.

Görögországban sincs kolbászból a kerítés, és ahogy ma kritizált kollégájuknál, úgy a Ten Rail Cellnél sem találtam mást a borítékban, mint egy árva cd-t. A Ten Rail Cell honlapja sem kényeztet el túl sok információval, de legalább a lényeg megtalálható: '99-ben alakultak, jelenleg négyen zenélnek a csapatban, és a sok év alatt két demófelvételt sikerült megjelentetniük - ez a második.

15 dalt és rengeteg átkötő próbahelyi szövegelést tartalmaz a Sündörgés anyaga. Sajnos a lemez borítójában található dalokhoz kötődő információkon kívül semmi mást nem tudunk a csapatról, pedig érdemes lenne.

Szombathelyről származik a Ted's Village, '97-ben alakultak a köv. felállással: Szijj Sándor - gitár, ének, Punger Péter - dob, Kusztor Gergely - bgitár. Első demójuk az eltelt két év dalaiból egy hatos csokor. Hol angolul, hol magyarul.

Az ország egyik leglököttebb nevű zenekarához van szerencsénk. Szerény véleményem szerint egy alapvetően metal beállítottságú csapatnak nem lenne szabad egy rajzfilmcím-szintű névvel "félrevezetni" a jónépet, hiszen az ő szintjükön a csapat megismertetése a legfontosabb.

A Ted's Village-ről is rég hallottam, az első demójuk még inkább a Tankcsapda, Nirvana jegyeit hordozta magán, aztán az azóta eltelt pár év alatt átnyergeltek inkább az Offspring-féle, zeneileg és énekileg dallamosabb kaliforniai punkrockra.

Nem igazán fordult elő még olyan nálam, hogy egy demóról a kézhezvételtől számítva egy héten belül megírom a kritikát. Általában tovább ismerkedem, ízlelgetem őket, még a jobb darabokat is.

Mindennemű járulékos információ nélkül küldte tavalyi demóját a Taste my Pain, azt azonban honlapjukról hamar megtudhattam, hogy az öttagú brigádnak ez már a második életjele, hiszen első, négyszámos demójukat még 2007-ben jelentették meg.

Négy új dal 'buttéktól, szikárabb megszólalásban, állatul szól a cucc, és ez demó... Koncertekről már ismerős lehet egyik-másik, a nyitó Helmet And Gloves mindenképpen, a furán összerakott dal dallamos refrénnel, szokásos érdekes bőgőtémákkal, "idétlen" dalszerkezettel rendelkezik - élőben egyébként jobban húz, mint így, CD-n.

Rövid, tömör, velős zúzda! Ismert debreceni zenészek gyülekezete a Szeg: Bakos Jozsó basszusgitár (Numb, Beholder), Patai Károly gitár (Numb, Beholder), Papp Zsolt ének (Trident), Szilágyi Pisti dob (Necropsia).

A szlovákiai-magyar death/grind brigád aktuális demója az eddigieknél is jobb (vágóhídibb) hangzással rendelkezik, a műfajhoz illően, valamint színes borítóval. Az "énekfelelős" Pásztor Gellért intenzíven nyomja az angol szövegeket mélyen gurgulázó hangján.

Sajnos még mindig kiadatlanul tengődik a debreceni Szeg legjobb felvételeit tartalmazó, immár 13 számos anyaga, bár reméljük ez a lap megjelenésekor már csak múlt idő lesz. Az első 6 számról már előző anyagunkban beszámoltunk, melynek folytatása a New Creation 6 angol és 1 magyar nyelvű dala.

Milyen zenét lehet ilyen névvel játszani? Naná, hogy valami zajos glam rockot! A Suckerstarz két francia (Stuffy Suckerstar és Pam Pam Suckerstar) és egy magyar srácból (Blondie Suckerstar, azaz Szösző, ex-S.L.A.N.G.) áll, a bemutatkozó demójuk 6 számot rejt, egyik közülük egy Hanoi Rocks feldolgozás, a Malibu Rock.

A Szakadék nevű szombathelyi csapat bemutatkozó demója 15 (!) dalt tartalmaz. A mennyiségből kezdtem sejteni, hogy egy punk csapattal van dolgom. Az ének borzalmas, mert nem csak, hogy nincs egy szemernyi hangja sem a fantáziátlan dallamokhoz a hallhatóan kiforratlan orgánummal rendelkező kamasz srácnak, de a gyorsabb részeknél teljesen érthetetlen a szövegmondás is.

A név és a lemezcím egyből elárulja a csapat stílusát. A glam rock, punk n' roll, hatásokon alapuló muzsika felidéz jó pár klasszikus nevet. Számomra mindig nagy űrt töltenek be az ilyen stílusban tevékenykedő csapatok, nem elég csak meghallgatni a nagy elődöket, tudni kell jól visszaadni ezek hangulatát is.

Egyszer már megtiszteltek Szakadékék első demójukkal, amit aztán sikerült szépen lehúznom (így utólag úgy érzem talán kicsit erősre is sikeredett a kritika), viszont nem sértődtek meg (ritkaság!), sőt, megörvendeztettek legfrissebb nótáik gyűjteményével.

Ezidáig nem volt szerencsém a pesti Suckerpunch-hoz, csupán olvastam róluk. Jókat. Itt a friss demó, 4 dallal, melyek a Coda, illetve az LSL stúdióban készültek, korrekten szólnak, mondjuk a zene miatt picivel több nyersességet elviselt volna a felvétel.

Nohát, ismét egy Szakadék demó! A harmadik hasábjainkon, mégis a Hat címet kapta, ki tudja miért. A srácok hamis, nem túl eredeti punkzenét játszottak eddig... és most is. Majdnem. A nyitó dalban megint nagyon hamis az ének, a másodikban már jobb, de nem az igazi.

Jó sokáig csücsültem a Sub Rosa demóján, na nem azért, mert olyan rossz. Utólag is sorry.
A csapat 2002-ben alakult, 2003-ban már fel is vették első demójukat a Tom-Tom stúdióban (bár ahhoz képest, hogy ez mennyire neves stúdió, nem szól annyira jól a felvétel, bár lehet, hogy idő nem volt egy ütősebb sound kialakítására).

A Szakadék nem nyugszik. Újra és újra megbombáznak felvételeikkel. A legújabb demón csupán két dal hallható. (Na ez nem igaz, mert mp3-ban fent van ez is, meg az előző két demó is bónuszként.

A veszprémi Stoneblade az utóbbi időben igencsak felerősödött honi stoner mozgalmat kívánja erősíteni, aminek tükrében a Prologue igen bíztató kezdet. Na persze, ez egyelőre még csak egy ötszámos demó, melyből messzemenő következtetések levonásához orvosi felügyelet ajánlott.

A zenekarnév láttán bármibe lefogadtam volna, hogy neoklasszikus zenét rejt a cd, és nem is tévedtem, a Malmsteen által kitaposott ösvény egyik ágát képviseli e hazai csapat.

Két dalos demó cd-t küldött az olasz Stigma zenekar, mely a webcímből ítélve kitotózható, hogy hardcore-közeli zenét játszik. És valóban, gyors, kapkodós zene, artikulálatlan acsarkodós üvöltéssel - és ez utóbbi vette el leginkább kedvemet a zenétől. Ha jól sejtem ketten is ordibálnak a csapatban, egyikük úgy danifilcesen vinnyog, a másik öblösebb hörgés - ez utóbbi az elviselhetőbb.

Kezemben a Symmetry legújabb demója és egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert vannak itthon ilyen csodás csapatok, akik évről-évre minőségibb progresszív zenét tesznek le az asztalra, tényleg a lelkükből muzsikálnak, és sír, mert mindezek ellenére nem látom azt az elismerést és sikert biztosítottnak, ami megilletné őket.

Lassan már készül az új lemez, de pár szó erejéig erre a három számos demóra is vessünk egy pillantást.
A csapat átesett némi fazonigazításon a bemutatkozó lemez óta, új a dobos és az énekes, Kolosnak meg hosszabb a szakálla.