0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8261
leander_rising_ongyotroNem sokat változtatott a Leander Rising a nyerő formulán a két évvel ezelőtti, bemutatkozó Szívidomár lemezük óta, de az azóta eltelt időszakban volt idejük összeérni, és határozottabban tudnak fogalmazni. Ennek megfelelően kevésbé szerteágazó az Öngyötrő, mint az első album, és ha nagyon szigorúan nézzük, akár ezt hívhatnánk igazi debütálásnak, hiszen az első kiadványra különböző korszakok lenyomatai kerültek, inkább amolyan „demós dalok gyűjteményeként" funkcionált, még ha a demó jelző manapság mára teljesen értelmét is vesztette.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6076

0903bvbcSokan még mindig nem tudnak vele mit kezdeni, de ettől még évek óta létezik egy bizonyos formátumú modern arénarockos vonal, ami a tengerentúlon elég durván dübörög is. Nem feltétlenül mondanám azt, hogy a '80-as évek hajmetaljának 21. századi megfelelőjéről beszélünk, de nagyon lesarkítva azért valamennyire ez az ábra, pláne, hogy ezeket a bandákat elég komoly direkt zenei áthallások is kötik a klasszikus Sunset Strip-vonalhoz. Viszont rejlik bennük más is, a kiindulópontjuk pedig sok esetben egy acsarkodósabb, urambocsá' metalcore-osabb forrás volt. A hullám vezérhajója elég egyértelműen az Avenged Sevenfold – bár velük nagyjából párhuzamosan ott volt előfutárnak az Atreyu vagy az Eighteen Visions is –, de az évek során sokan besoroltak melléjük-alájuk-mögéjük a világ minden tájáról a ma már szintén simán nagypályás, brit Asking Alexandriától kezdve az ismeretlenségbe sajnos belefulladt, ám annál jobb kanadai Blessed By A Broken Heartig.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7966

apeyandthepea_cAz Apey & The Pea Ördögi nektárja számomra a tavalyi év legjobb hazai lemezét jelentette, amit azóta is igen gyakran és nagy kedvvel hallgatok. A címadás és az Antikrisztus borítóra tétele azonban egyértelműen jelezte: jó lesz vigyázni, itt bizony koncepcionálisan folyik az ördöggel cimborálás! Hát, a trió bizony még ehhez képest is bekeményített a második anyagra, mind a pokoli lemezcím, mind pedig a fronton veszettül acsarkodó cerberus látványa (pláne a pentagrammával és a címsorban szolidan megbújó fordított kereszttel súlyosbítva) arra utal, hogy Áron Andris, Makai Laci és Prepelicza Zoltán továbbra sem kíván a Kereszténydemokrata Néppárt kedvenc bandájává válni. Harrach Péteréken kívül azonban bárkinek jó szívvel tudom ajánlani a Hellisht, mert a srácok másodszorra is megcsinálták: ebben az évben is az övék az év magyar lemeze!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3580

freakkitchen_cAz egészséges mértékben lökött Mattias IA Eklundh és anarchodadaista triója, Skandinavisztán kétségtelenül egyik, ha nem a legszórakoztatóbb társulata immár nyolcadik alkalommal osztja meg a nagyérdeművel aktuális agymenését, amelyre ezúttal igencsak sokat kellett várni, hiszen már vagy másfél éve ígérgették a megjelenést. Oké, közben Eklundh kiadott egy jórészt instrumentális, megfelelő türelem esetén szintén igen vidám szólólemezt, és szokás szerint megtartott egy rakás gitárklinikát is, de azért mégiscsak éppen itt volt már az új sorlemez ideje. Valamikor az ősz folyamán végre valahára meg is érkezett a 2009-es Land Of The Freaks folytatása, a Cooking With Pagans, amely nyílegyenes folytatása az eddigi életműnek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5551

0916unearthcJó tíz évvel ezelőtt, amikor megjelent a The Oncoming Storm lemez, úgy tűnt, az Unearth egyike lesz azon amerikai zenekaroknak, amelyekre akár nagyon fényes jövő is várhat. Imádtam és széthallgattam azt a lemezt, mai fejjel is kiemelkedően jónak tartom, és azzal együtt, hogy a 2004-es szintet soha többé nem tudták már nemhogy felülmúlni, de megismételni sem, különösebben később sem tudtam belekötni Trevor Phippsék teljesítményébe. Teszik a dolgukat mindenféle elhajlás nélkül, és kész – vannak bandák, akiknek a folyamatos megújulás áll jól, az Unearth meg abba a kategóriába tartozik, akik valahol mindig ugyanazt csinálják, még sincs az embernek rossz érzése a lemezeik hallatán. Viszont alighanem ez is közrejátszott abban, hogy érdemben nem nagyon voltak képesek magasabbra kapaszkodni a színtéren.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7816

0925bbcA Bloodbath koncepciója az első pillanattól kezdve zseniális volt, azt pedig különösen díjaztam, hogy amikor valakinek éppen mennie kellett, akkor sem adták soha alább. Így került a fronton az alapember Mikael Åkerfeldt helyére először Peter Tägtgren, majd most, Mikael újabb távozása után egy olyan figura, akitől aligha várta volna bárki is, hogy még egyszer az életben ismét death metal-lemezen hallhatjuk majd a hangját. Kertelni most sincs értelme, Nick Holmes leigazolása ezerpontos húzás volt, tényleg olyan szinten kultikus lépés, hogy csak kalapot lehet emelni előtte.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5461

sixxam_modernNikki Sixx korunk egyik legzseniálisabb dalszerzője, egyben üzletembere – ehhez kétség nem férhet. A 2007-es The Heroin Diaries Soundtrack vélhetően azért lett kiemelkedően jó, mert egy valóban komoly életrajzi regény mellé készült, a 2011-es This Is Gonna Hurt ennek már halványabb másolata volt, jóval szerteágazóbb zenei világgal. Talán maguknak a tagoknak sem volt semmiféle víziója arról, mit is fognak csinálni 2014-ben, így a Modern Vintage gyakorlatilag a formáció első, bármiféle „kísérőszöveg" nélküli önálló lemeze. A zenei irány halványan még emlékeztet az első album markáns világára, ám a This Is Gonna Hurtnél is rádióbarátabb – és ha nagyon őszinték akarunk lenni, célt tévesztettebb az összkép.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4735

themelvins_cMi a fene, már megint van új Melvins? Ez volt a legelső kérdés, amit kinyögtem, mikor a „boltban" szembejött velem a Hold It In. És talán nem is indokolatlanul, hiszen a tavaly fennállásának harmincadik évét (!) ünneplő dilis kompánia olyan eszeveszett tempót diktál, ami még legaktívabb éveikben sem feltétlenül jellemezte őket: ez a lemez szűk két és fél év alatt már a negyedik a sorban, és – magától értetődő módon – mind a négyet más felállással játszották fel. Most az a szitu, hogy Buzz és Dale maga mellé rántotta a hozzájuk hasonlóan legendás(an őrült) banda, a Butthole Surfers két tagját: Paul Leary gitáros/énekest és JD Pinkus basszert. Ezáltal mondjuk épp a legfőbb segglyuk-szörfös, vagyis a diliflepnis Gibby Haynes maradt ki a szórásból, de hát arra a kooperációra talán még tényleg nem készült fel a világ. A nagy egymásra találás pedig azáltal esett meg, hogy King Buzzóék nem átallottak egy gyermekműsor meghívott vendégeként (!!!) előadni egy Butthole Surfers-feldolgozást, mégpedig a Graveyard című dalt. (Csak hogy érezzük, miről is beszélünk éppen: képzeljük el, hogy a Prosecturát meghívják a Család-barátba, ahol ők Novodomszky Éva vigyázó tekintetétől átitatva adnak elő egy Auróra klasszikust, mondjuk a Köpök rát.) Na, ezek négyen vigyorognak a fölöttébb gány borítón is, de lássuk végre, mire jutottak így, egyesült erővel!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8758

nomad_cVolt egyszer egy zenekar. Kicsit mást akartak csinálni, kicsit beskatulyázhatatlanok voltak, kicsit megelőzték a korukat, kicsit nehezebben befogadhatók voltak, és kicsit belebuktak ebbe az egészbe. Ebbe a sablonba bárki könnyedén belepasszinthatja saját bejáratú, „meg nem értett zseni" kategóriába eső kedvencét, én itt és most a The Bedlamra gondoltam. Arra a kazincbarcikai csapatra, aki a '80-as évek legvégének techno-thrashétől indulva a '90-esek közepére eljutott ahhoz az Inside Ash lemezhez, amelyen már sokkal inkább érződött a grunge és az alternatívabb hangulatú metal zenék hatása, de mindezt kellően technikás fémötvözetbe csomagolták be, miközben Jánosi „Cicó" Szabolcs remek gitárjátékában egyszerre volt jelen Cantrell, Frusciante és Jimmy Page, Fodor „Fodi" Zoltán érett, erős hangja pedig igazán egyedi szövegvilággal párosult. Nem sokkal később aztán be is szüntették a működést, Cicó és Fodi megtalálta Jézust, meg ki tudja még, mi mással foglalatoskodott, de sokáig persze csak nem húzhatták zene nélkül.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6209

scarsymmetry_cA 2004-ben alakult, svéd Scar Symmetryt túl egyszerű lenne csak úgy besuvasztani a manapság már túljátszott és kifulladásban lévő hörgős/dallamos prog/power/death metal közegbe, még annak ellenére is, hogy ők is pontosan ezt a fajta stílust művelik, amely – mondjuk ki őszintén – sokunknál elérte azt a pontot, hogy egyre inkább nehezünkre esik még többet befogadni belőle. Újszerű, igazán előremutató csapatokat mostanában már ebben a szférában is csak nagy ritkán találni, de én mégis kiemelném az észak-európaiakat, mert – az elcsépelt stílustól függetlenül – ők még bizony tudnak nagyszerű dalokat írni, ha akarnak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6191

toriamos_cTori Amosnak minden oka megvan rá, hogy e magazin hasábjain szerepeljen, hiszen ő az egyik legjobb példa arra, hogy a fajsúlyosságot, a drámaiságot, a feszültséget és az energikusságot nem csupán széttorzított és mélyrehangolt gitárokkal lehetséges a zenében megteremteni. Arról nem is beszélve, hogy számtalan rockzenészre volt óriási hatással és fordítva... Kár is lenne ezen vitát nyitni. Tori úgy játszik kegyetlenül súlyos zenét, ahogyan senki más nem tud, és persze mindezt többnyire csupán zongorakísérettel megtámogatott énekléssel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4306

isole_cE hasábokon is megemlékeztünk korábban róla, hogy milyen remek köröket fut mostanában a Hammerheart-korszakos Bathory örökségét ápoló Ereb Altor. Miután a svédek lemezen és élőben is meggyőztek az elmúlt években arról, hogy szakterületüket a legmagasabb fokon művelik, hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy Crister Olsson és Daniel Bryntse eredeti zenekara mégiscsak ez az epikus doomban erős társulat, melyet hőseinknek az oldalági sikerek ellenére sem áll szándékában eltemetni. Az előd, a majd' másfél évtizedet megélt Forlorn életművét is beleszámítva, az Isole a zsáner veteránjának számít, saját jogon is immár hat lemezzel a tarsolyban. Az időzítés nem is lehetne tökéletesebb: a sokadszorra is magára talált stílus és a kirobbanó formában lévő zenészeink vállvetve emelhetik pajzsra a Nyugodt Vadászt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3997

1008ratedxcA nápolyi székhelyű Frontiers kiadó elévülhetetlen érdemeket szerzett a bő másfél évtzeddel ezelőtt még katatón állapotban vergődő melodikus rock és AOR zenék újbóli köztudatba kerülésében, az olaszok szinte egyedül állították talpra a dallamos szcénát. Megszámlálhatatlan kiváló albumot köszönhetünk nekik, a '80-as évek szupersztárjait és kultikus előadóit több esetben újra csúcsteljesítményre sarkalló stáb azonban ma már egészen más irányelvek szerint működik. Újabbnál is újabb csodaprojektek és „szupergroupok" álcája alatt, házi dalszerzők segítségével gyártják a teljességgel életképtelen, minden jellegzetességtől mentes zenéket, a dömpingből pedig csak nagy ritkán lehet kihalászni valami értékeset.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3823

enchant_cÚgy tűnik, ez már csak így lesz velem minden év végén, hogy két karácsonyi bejgli között, az évvégi lista előkészítése során végre sikerül időt szakítani és letudni még az új év beköszönte előtt egy-egy fontos restaciámat. Nincs ez másképp idén sem, hiszen véteknek tartanám, ha az év számomra egyik legfontosabb lemezéről nem emlékeznénk meg a Shock! hasábjain.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5023

allenlande_cVannak esetek, amikor huszadik meghallgatás után sem jutok előbbre egy lemezzel. A Russell Allen és Jorn Lande hangszálmágusokra épülő sorozat immáron negyedik eleme, a The Great Divide pont ilyen alkotás. Az előző darabok dalszerzője, valamint jószerével egyszemélyes zenekara Magnus Karlsson volt, idén viszont a dalszerzéssel és a gitármunkával Timo Tolkkit bízta meg a Frontiers Records. Kettejük között annyi hasonlóság van, hogy családnevükben kettős mássalhangzó szerepel, más egyéb nem: a gitárt másképp kezelik, dalszerzői munkájuk is merőben eltér egymástól. Ami viszont mégis egyezik mindkettejük tevékenységében, az a meglehetős izgalommentesség, hogy ne mondjam, steril rutinmunka.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4184

castrum_cAz ungvári Castrum sokak számára talán csak egy ismerős nevet jelent a régi Hammerek Demonstráció rovatából, szóval ha esetleg hirtelen nem ugrana be, miről is van szó: a Kontros Kornél, azaz Cornelius énekes/gitáros vezette banda Kárpátalja legkitartóbb és legrégebbi, a '90-es évek derekán létrejött, de ma is aktív metalzenekara. Cornelius fanatizmusa már ebből is nyilvánvaló, ám nem merül ki a zenekar ügyeinek vitelében: koncerteket szervez, és egy sor metalos orientáltságú médiafelületben is benne volt a keze az évek során. Utóbbiak közül a Shock!-kal egyidős, vagyis szintén nem mai alapítású Encomium a legismertebb.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5530

0715bonamassaAligha találhatnék jobb kifejezést az elegánsnál Joe Bonamassa zenéjére. Pontosan olyan, mint ahogy ő maga is megjelenik és öltözködik: a mindenkori szolid zakó, élére vasalt nadrág, csillogó lakkcipő és bezselézett séró tökéletesen kifejezi a gitáros hozzáállását az általa képviselt irányzathoz. Bluesról beszélünk ugye, ami – klisésen szólva – egy életérzés, s talán az egyik legőszintébb és legszemélyesebb kinyilatkoztatás a nagybetűs ZENE keretein belül. Éppen ezért óriási hiba lenne egy legyintéssel meg egy félvállról odamondott „Ezt már mindenki eljátszotta..." gondolattal elintézni a dolgot.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5156

0731primuscTegye fel a kezét, akit meglep, hogy a világ legdilinyósabb zenekara legőrültebb tagjának az egyik legkedveltebb gyermekkori meséje a szürreális képekkel dúsított humoráról elhíresült Roald Dahl főműve, a Charlie And The Chocolate Factory (nem túl meglepően magyarított címén a Karcsi és a csokoládégyár) volt. Imádta a könyvet, a belőle készült filmet, pláne rajongott a fantasy musical zenei anyagáért. Azért egy pillanatra álljunk itt meg, hogy rögzítsük: Les Claypool – merthogy nyilván róla van szó – kizárólag csak az 1971-es eredetit szereti, amiben Gene Wilder volt a főszereplő, a 2005-ös Tim Burton/Johnny Depp-féle remake-ről már elég lesújtó véleménnyel van (konkrétan gatyába csináláshoz hasonlította), főleg amiatt, mert utóbbi nemcsak megváltoztatta az alapjául szolgáló regény végét, hanem az eredeti film hanganyagát is jócskán lebutította. Pedig a Leslie Bricusse és Anthony Newley által kreált dalcsokor Lesre valósággal megtermékenyítő hatással volt, olyannyira, hogy évtizedekkel később arra az elhatározásra jutott, hogy megismerteti a mai gyermekekkel is a dalokat, természetesen jócskán primusosítva a végeredményt. De a filmzene szerkezetéhez nem nyúlt, és úgyszintén a zenei/szövegi alapokhoz sem.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5612

1014ngcBármennyire hihetetlen, de élnek még emberek ezen a sárgolyón, akiknek az életében a fontossági sorrend elején még mindig a nagybetűs zene áll. A Nightingale frontembere, Dan Swanö is ilyen figura lehet, hiszen ha napokat töltenék el csupán azzal a szándékkal, hogy felkutatnám azt a töménytelen mennyiségű zenekart, projektet és formációt, akiknél valamilyen módon segédkezett vagy éppen szerepelt, azzal sem jutnék előrébb, mert ez idő alatt ő már valószínűleg ismét befejezett egy újabb lemezkeverést vagy produceri munkát valakinél. A munkamániásokra általában nem jellemző, hogy fércmunkákkal hívják fel magukra a figyelmet, és ha a maximalizmus mellett még valakire az őrült zseni kifejezés is pontosan ráillik, akkor már érdemes több időt szentelni a munkásságára.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5902

themoonandthenightspirit_cIszonyatosan nehéz lesz szavakba sűríteni a hazai The Moon And The Nightspirit formáció legújabb lemezén hallható muzsikát, ugyanis amellett, hogy a stílusában az év egyik legkülönösebb kiadványáról beszélek, még meg kell próbálnom valamelyest objektív véleményt is alkotni róla. De előre leszögezném, hogy ez nem fog sikerülni. Igen, a 2014-es év egyik legjobban sikerült albumát számomra Tóth Ágiék készítették el: ez a muzsika amellett, hogy ősi magyar hagyományokból is táplálkozik, teljes mértékben világszínvonalú, és ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy a földgolyó bármelyik pontján egyaránt érvényes, egyetemes alapigazságokat közvetít. Amikor pedig egy zenekar az ember és a természet kapcsolatáról énekel és muzsikál az elcsépelt és kiszámítható panelek helyett, méghozzá így, az még a mai dömpingben is izgalmassá tud válni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6344

king810_cRég kezdett bele olyan vehemenciával fiatal csapat felfuttatásába a Roadrunner, mint a michigani Flintből elszármazott King 810 esetében. A tengerentúli metalmédiában orrvérzésig pörgették a bandát, akik ezekben a hetekben már a Slipknot és a Korn előtt nyomják az amerikai arénákban, és cseppet sem lepődnék meg rajta, ha februárban esetleg Budapesten is őket látnánk majd a bohócok előtt a Papp Lászlóban. Ugyanakkor nehéz megfejteni, mitől érzi úgy a patinás cég, hogy ez a csapat lehet a következő nagy szenzáció. Én már a kinyomatott szöveges videók kapcsán is tanácstalan voltam, és mivel azok elég jól körbelőtték a banda világát, a teljes album ismeretében sem értem, mit vár itt a kiadó, és főleg miért.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4103

mlb_cJó egy évvel ezelőtt, Mark Lanegan korcs lemeze, az Imitations kapcsán abbéli reményeimnek adtam hangot, hogy a jó maestro részéről egyszeri elrettentés volt ez a kis kísérlet, legközelebb majd visszazökken vele a szekér a rendes kerékvágásba. Hát ez sajnos nagyon nem jött össze, ugyanis rágom már egy ideje a Phantom Radiót, de azt kell mondjam, ez bizony még annyira sem jön be, mint a fentebb említett anyag. És amíg annál lehetett azzal nyugtatgatnunk magunkat, hogy csak egy különc feldolgozáslemezről van szó, itt már nincsen semmi mentség, nincsen kibúvó: ez Mark Lanegan (és az ő Bandája) 2014-ben, ezt kell szeretni. Vagy éppen nem.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4547

workofart_cAz öttagú trió ismét előrukkolt egy pompás albummal, aminek elemzéséhez némileg több időre volt szükségem, de pár hét elteltével sem jöttem rá, miért. És még mielőtt valaki fennakadna az előző mondat oximoronján, ez mindössze annak szól, hogy a Work Of Art műsorát élőben öt zenész adja elő, a zenekar életvezetése ugyanakkor a kezdetek óta Robert Såll gitáros, Lars Säfsund énekes és Herman Furin dobos tevékenységén múlik. Kiváltképp a gitárosén, aki javarészt a dalok zenei szerzője, a szövegeket pedig Säfsund és az épp aktuális bedolgozó írja, ugyanakkor az énekes remekül elboldogul a billentyűkön és gitáron is, szóval nincs gond a munkamegosztással.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5962

painofsalvation_cSzemély szerint imádom az újraértelmezéseket. Amikor egy jól ismert dallamot vagy dalt másfajta zenei közegben, hangszerelésben vagy megközelítésben hallok, mindig eszembe jut, hogy a zene az élet egyik leghatalmasabb „játszótere" és egyben végtelen lehetőségek tárháza is, hisz minden művész tudja, hogy végleg befejezett alkotás valójában nem is létezik. Egy lemezbe préselt dal is csupán egy korszak, egy pillanat lenyomata, amely jobb esetben örökérvényű igazságokat és tartalmakat közvetít. Egészen biztos vagyok abban, hogy a Pain Of Salvation zenei agya és lelke, Daniel Gildenlöw hasonló életfilozófiával tekint eddigi zenei munkásságára, ugyanis legújabb akusztikus albumukon zenésztársaival együtt gyakorlatilag önmagát dolgozta fel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 12516

1007acdcHabár az utóbbi évek nyilatkozataiban már elejtettek pár homályos célzást arról, hogy nincs mindenkivel minden rendben, arra azért szerintem senki sem számított, hogy ennyire súlyos a helyzet az AC/DC-nél. Malcolm Young tragédiája valóban szívbe markoló, ráadásul a zenekar sorsát illetően is aggasztó fejleménynek tűnt: hiába számított kifelé mindig is a hiperaktív Angus és a mindenkori frontember a banda első számú megjelenítőjének, aki egy kicsit is tisztában van az ausztrálok dolgaival, az bizony pontosan tudja, hogy az AC/DC elsősorban Malcolm zenekara, az elejétől fogva ő volt a főnök és az elsődleges zenei agy is a négynegyedek királyainál. Erre tessék... Phil Rudd furcsa balhéja nyilvánvalóan már csak mellékszál lehet az alapember kiesése mellett, de az időzítés tekintetében csak még inkább azt a látszatot keltette, hogy a csapat körülbelül 1980 elején, Bon Scott halála után volt utoljára annyira rossz és kilátástalan helyzetben, mint 2014-ben. És mindez ráadásul a hihetetlenül sikeres Black Ice-periódust (több mint 8 millió eladott lemez plusz minden idők harmadik legjövedelmezőbb turnéja) követően érte őket, amikor tényleg úgy tűnt: innentől fogva már csak a megérdemelt babérok elégedett learatása vár rájuk a jövőben, ameddig még továbbmegy a banda.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6430

1023haremscaremcBármekkora vargabetűket is tett fennállása majd' negyed évszázada alatt a Harem Scarem, azzal azért nem nehéz kiegyezni, hogy a '90-es évek legfontosabb dallamos albumai közül legalább három szárad Kanada valóban kultikus melodikus rockereinek lelkén. A mai napig elérzékenyülök, amikor leveszem a polcról a hét lakat alatt őrzött, zseniális bemutatkozó anyagot és a korszakalkotó Mood Swings korongot, amelyeket első kanadai nyomásban sikerült anno megszerezni, no meg a csodálatos japán kiadású Voice Of Reasont, a csapat számomra legérettebb művét.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6521

0731fccSzámtalan alkalommal ment rajta a vita, hogy helyes döntés volt-e Mike Portnoy részéről elhagyni a Dream Theatert, illetve ha már meghatározó emberekről van szó, akkor Neal Morse Spock's Beardből való kilépése is felvillantott néhány kérdőjelet a progresszív műfaj és általában az igényes rockzenék kedvelőinél. Portnoy esetében a magam részéről eddig csak üdvözölni tudtam a dobos döntését, hiszen mind az Adrenaline Mob, mind a Transatlantic, és persze a 2012-es Flying Colors bemutatkozó lemeze is sokkal meggyőzőbbre sikerült, mint a Dream Theater legutóbbi albuma. Nem mintha utóbbival különösebb bajom lenne, de Mike megmozdulásai kétségkívül újszerűbbek, frissebbek és izgalmasabbak voltak. A tavalyi The Winery Dogs projekt sem sült el rosszul, ellentétben a dobos ovisok és bölcsisek párbeszédei közé bekopizható nyilatkozataival, amelyek kivesézését most inkább mellőzném is.