0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7737

0107venomcValahol vicces, hogy a Venomon még lassan három és fél évtizeddel a Welcome To Hell után is képesek szenvedélyesen vitatkozni az emberek, pedig ez a helyzet. Az most más kérdés, hogy ma már nem a háttérideológia jelenti a viták fő tárgyát, hanem az, hogy vajon komolyan lehet-e/kell-e venni ezt az egészet, avagy sem, de összességében ez is elég jól mutatja a helyzetet: ezért vagy azért, de Cronos mester mellett ma sem lehet szó nélkül elmenni. Én a magam részéről egyébként nem nagyon értem, hogyan képes valaki 2015-ben befeszülni a Venomon. Nyilvánvaló, hogy milliószámra születnek ennél szélsőségesebb, izgalmasabb, pallérozottabb muzsikák a színtéren, de ettől még simán van létjogosultsága a triónak. Főleg, hogy a frissen kiadott From The Very Depths – a tizennegyedik soralbum ezen a néven – kifejezetten jól sikerült.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5526

1121per1A marylandi Periphery nevéhez erősen kapcsolódó djent stílusmeghatározás már abszolút nem nevezhető újszerű fogalomnak, magának az irányzatnak pedig már a Meshuggah '90-es években megjelent lemezein kialakultak az alapjai, elsősorban Fredrik Thordendal gitárosnak köszönhetően. A mélyrehangolt, hét-nyolchúros hangszerekkel kialakított, ultrabrutál, zúzós hangzáskép később divattá vált, és az ezredforduló utáni időkben hihetetlen mennyiségű új banda kattant rá a stílusra, akik nem voltak restek kihasználni a technika adta lehetőségeket. A djent – ha úgy vesszük – találó elnevezés a műfajra, hiszen a szó lényegében a zs-re hangolt gitárok által kiadott hangot jelenti. A Periphery gitárosának, Misha Mansoornak nagy szerepe volt e gitárhangzás kifejlesztésében és népszerűsítésében, ami miatt a fogalom szinte összeforrt a Periphery nevével. Innentől kezdve pedig sokak által elfogadhatatlan trenddé is vált egyben.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 9286

1128mardukcAmikor gondolatban már ráfordultam az új Marduk anyagra, elméláztam pár percre azon, hogy az ősmaradványok – mondjuk az önmaga karikatúrájává lett Immortal és a történelem előtti korokba bambuló Burzum – rendszeres prezentálásán felül mit képes nyújtani közönségének a mai kor black metalja. Ha elfogadjuk kiindulási alapként, hogy a zsáner manapság jellemzően sokkal inkább attitűdként, mint zenei jelenségként mutatkozik, akkor a FOAD-hozzáállást tökéletesen megtestesítő Darkthrone lehetne az ultimatív black metal banda. Akadnak azonban, akik ma is a kőbalta jól bevált erejében bíznak. Bizonyos, hogy kellő nyitottság hiányában kevesek képesek az őket mozgató eredendő erőket legtisztább formájukban átmenteni, több évtizedes távlatban megfáradás és/vagy mondanivalójuk felhígítása nélkül fennmaradni. A Marduk mindenképpen e kivételek egyike, a hullasminkes svédek se megfáradni, de különösebben nyitni sem voltak hajlandóak az elmúlt negyed évszázadban.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 9981

solefald_cA bő négyéves, látszólagos „hallgatás" ellenére sosem látott aktivitással mozgatta a szálakat az utóbbi időben Cornelius von Jakhelln és Lars Are Nedland, így afelől sem lehetett kétségünk, hogy amikor a hosszas rákészülés után újabb hangzóanyaggal jelentkeznek majd, abból valami igazán nagyszabású fog kikerekedni. A Solefaldtól merőben szokatlan 2013-as turnét – amelynek keretében alkalmi társulatuk Budapesten is megejtett egy teljességgel szürreális fellépést – szerintem jobbára a kényszer szülte, a norvégok hazai terepe továbbra is a stúdiók mélye, ahol a világ minden tája felé szerteágazó ihletforrásaikat egyetlen szócsőbe terelhetik. Hatványozottan relevánssá vált mindez a legfrissebb projekt kártyáinak első kiterítésekor, melyre tavaly ősszel került sor, a Norrønasongen (Kosmopolis Nord) EP képében. Az a 3+2 dal azonban nem készíthetett fel semmire, amivel a Kosmopolis Sud most szembesít bennünket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4233

doorstribute_cHa egy korszakalkotó zenekarból kilép egy ikonikus figura, vagy rosszabb esetben eltávozik az élők sorából, az gyakran formáció végét is jelentheti. Egy bálványt, egy egész generáció példaképét – esetünkben Jim Morrisont – talán lehet ugyan pótolni, de ahogy a történelem is igazolta, a frontember halála utáni próbálkozások közel sem voltak annyira életképesek, mint azelőtt. Hiába voltak kiváló zenészek a The Doors még életben lévő tagjai, és hiába írtak a tragédia után is jó dalokat, a Morrison után keletkezett űrt senki sem tudta betölteni, és ez a majdnem fél évszázaddal később megjelent feldolgozásalbum is erről tanúskodik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4918

0419rscAhogy olvasgattam a keserű hangú híradásokat, miszerint a The Black Crowes olyannyira jubileumi hangulatba került az első lemez huszonöt éves évfordulójára, hogy jól fel is oszlatta magát (náluk persze már hiszi a fene), belémvillant a felismerés: bassza meg, hát a tavalyi Rival Sonsról meg elfelejtettem írni! (Ugyanúgy, mint ahogy elődjéről, a Head Downról is 2012-ben, pedig az még az évvégi listámra is felfért anno.)

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3940

0411nrcÉn magam sem tudom megmagyarázni, miért csúsztam hónapokat a tavalyi Night Ranger-lemez kritikájával, főleg, hogy a High Road elég rendesen szólt is nálam 2014 folyamán. Sőt, némi szájhúzogatás mellett akár úgy is fogalmazhatnék, hogy ez volt az egyik azon kevés dallamos hard rock/AOR-megjelenés közül tavalyról, amit igazán sikerült megkedvelnem... Aztán persze Jack Bladeséknél is gyökeresen új helyzet állt elő, amikor nem sokkal a megjelenést követően, nyár végén David Coverdale elcsaklizta Joel Hoekstra gitárost a Whitesnake-be. Így a banda jelenleg már Keri Kellivel turnézik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3947

beardfish_cÚgy látszik, hogy a '70-es évek progresszív zenéinek hangulatát felidéző újkori bandák nagyon szeretik elnevezni magukat a szakállról elnevezni, hiszen ott a Spock's Beard, akik ugye a Star Trek félvér szereplője után nevezték el magukat. Mr. Spocknak ugyan egy szőrszál sem volt az arcán, de a csapat ettől függetlenül mégis roppant népszerű lett, és szerintem ezek után semmi kivetnivaló nincs abban, ha ezek után valakik egy szakállas halról nevezik el magukat. Véletlenek pedig egyáltalán nem léteznek, hiszen a Beardfish nemcsak névválasztásban kapcsolódik a már említett elődökhöz, hanem zeneileg és egyéb tekintetben is találni közös pontot: játszottak már vendégként a Flying Colors és a Spock's Beard előtt is. Idén pedig Neal Morse viszi magával őket egy amerikai és európai turnéra.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5422

transatlantic_cKicsit késve érkezett ez az ismertető, hiszen a prog rockerek legutóbbi anyaga lassan egy évvel ezelőtt napvilágot látott, de így legalább nem kell feszengenünk amiatt, hogy felületesen írunk valamiről. Mike Portnoyék szövevényes és nagy terjedelmű dalaihoz egyébként is rengeteg idő kell és most már teljes szívvel állíthatom, hogy – akárcsak egy minőségi bor – az új lemez is tökéletesen beérett.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6242
evergrey_hymnsVéletlenek márpedig nincsenek, mint ahogy az is várható volt, hogy Tom Englund köré újra azok az arcok gyűlnek, akikkel annyi remek lemezt készült – noha annak idején a Torn már valamelyest leszállóágba helyezte a zenekart, majd később az új tagokkal készített Glorious Collision kimondottan gyenge alkotásnak bizonyult, legalábbis számomra nagy csalódást okozott. Hannes Van Dahl és Marcus Jidell távozott, hogy döbbenetesen meglepő módon Henrik Danhage és Jonas Ekdahl térjen vissza és a nagy egymásra találás keretében összehozzanak egy kiváló albumot. Velük működik az összhang, ez ennyire végtelenül egyszerű. Van ez így más zenekarok esetében is, ugye, Dave?

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6375

yob_cMegmondom őszintén, sokáig nem tudtam mit kezdeni a Yobbal. Hiába tartom magam – már pontosan nem is emlékszem, mióta – doom metal-rajongónak, Mike Scheidt és társai igencsak nehezen befogadható hangulatzenéje a kezdeti időkben számomra túl monoton, terjengős és mi tagadás, unalmas volt. Végtelenített hosszúságú dalok, amikben bizony csak nyomait leltem meg a sokszor hivatkozott transzcendens hangulatnak. Nem is dőltem hát a kardomba, mikor 2006-ban, tízévnyi küzdés és négy nagylemez után bemondták az unalmast. Aztán amikor három évvel később visszatértek a The Great Cessationnel, furamód egyre jobban kezdtem fogni az adást. Hogy aztán én lettem öregebb közben, és már jobban esik a meditálás, vagy épp a Yob muzsikája lett összetettebb és yobb, tudja a fene, de az biztos, hogy mind a Cessationt, mind a három évvel ezelőtti Atmát igen jófajta anyagnak gondolom.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 12430

1110mmcÖtven felé döngetve már kicsit necces necchariban riogatni a tizenéveseket, és a húsz évvel ezelőtti hitvallást erőltetni, pláne akkor, ha a jobb időket is látott Marilyn Manson utóbbi néhány albuma finoman szólva sem érte el az elvárható ingerküszöböt. Szerencsére a művész megértette önnön tragédiáját, és ezúttal nem próbált meg magából bohócot csinálni. Mintha szépen elengedné egykori énjét, s hozna egy újat, amelyik fáradt és beteges, de mindenképpen őszintébb, mint önmagának halvány másolata. Egy baj van az egésszel: Manson Manson nélkül nem működik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6040

0722ahcÁltalában nem szokás az „eredeti" jelzővel illetni azok stílusát, akik zeneileg már nagyon sok mindent kipróbáltak és mindent magukba szívtak a különböző stílusokból. Ezzel – magamat is beleértve – nem mindenki tud egyet érteni, hiszen például a norvég Audrey Horne tagjai között is találunk egyszerre több és gyökeresen más jellegű zenekarokban tevékenykedő embereket, de annak ellenére, hogy bárkit is majmolnának vagy összemosnák a más jellegű formációik dolgait, ebben a zenekarban mégis kialakítottak egy nagyon sajátos és karakteres hangzásképet. A black metalban (Enslaved), és a doom/stoner/prog rockban (Sahg) is párhuzamosan utazó Arve „Ice Dale" Isdal és Thomas Tofthagen gitárosok itt gyökeresen eltérő stílusban nyomulnak, amelyet most már nyugodtan nevezhetünk – a lemezcím után – heavy rocknak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3166

glennproudfoot_cJóformán el sem kezdődött 2015, máris múltidézéssel kell kezdenem. A most tárgyalandó lemez ugyanis első helyezést ért el az „Amiről 2014-ben lemaradtam" című listán, amelynek létezése eléggé bosszantó. A szerkesztőség év végi összesítésében persze nem sok vizet zavart volna, aminek viszont örülök, hogy újabb kellemes heteket szereztem magamnak ezzel a pótlással.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4236

tourniquet_cAlig két év telt el a legutóbbi Tourniquet-nagylemez, az Antiseptic Bloodbath megjelenése óta, máris itt a folytatás. Mert bár a banda logója fölött ott szerepel fő agya, alapítója és dobosa, Ted Kirkpatricknek neve, ez mégis inkább Tourniquet-nagylemez, semmint Kirkpatrick-szóló. És elsősorban nem is azért, mert a banda neve és logója ott virít a fronton, hanem mert zeneileg is egyértelműen illik az eddigi korongok sorába. Meg egyébként is: a Tourniquet Ted bandája, a dalokat ő írja, zeneileg pedig esetében bármi belefér. Ahogy most például az is, hogy a banda énekese, Luke Easter pusztán egyetlen dalban hallatja hangját, a többit pedig vendégénekesek prezentálják. Az ilyesmi mindig kétesélyes, de Ted esetében kifejezetten érdekes dolgok születtek a kollaborációkból.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5101

1102sweetlynchHa tavaly év vége felé valaki nekem szegezte volna a kérdést, hogy a 2015-ös esztendőre prognosztizálható melodikus rock-felhozatalból melyik albumot várom leginkább, nos, akkor látatlanban is nagy eséllyel a Stryper-frontember Michael Sweet és a hajdani Dokken gitárpápa George Lynch kollaborációja mellé tettem volna le a voksomat, még akkor is, ha ez csupán egy újabb olyan projekt, amelynek ötletét a Frontiers kiadó vezére, Serafino Perugino szülte.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4382

1031sunredsunSimán elhiszem, hogy aki nem elborult Lynch-rajongó, az nehezen tudja követni, mikor, mi, és legfőképp miért történik a hajdani Dokken-gitáros csapatában. Noha 2009 óta nem jelent meg Lynch Mob-sorlemez, csupán két, egyaránt négy számra redukált EP, most úgy áll a helyzet, hogy két teljes értékű korong is kikerül George műhelyéből. Az első kiadvány ez a Sun Red Sun című anyag, ami jobban szemügyre véve nem is annyira új, hiszen teljes egészében helyet kapott rajta a Sound Mountain Sessions EP, tehát csupán a maradék hét dal tekinthető frissnek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4121

mikelepond_cMikor meghallottam, hogy a Symphony X basszusgitárosa szólólemezre készül, finoman szólva sem kaptam a szemembe az idegtől. Leginkább ugyanis valamiféle jazzes, netán funkos, instrumentális anyag képe úszott be szemeim elé, az ilyesmi pedig nem igazán az én asztalom. Mikor azonban kiderült, hogy a Silent Assassins lemezt az az Alan Tecchio fogja felénekelni, aki a kultikus Hades soraiban (illetve később a Non-Fictionben, a Watchtowerben, a Seven Witchesben és még ezer más helyen) szerzett magának komoly reputációt a power metal szerelmesei között, máris sokkal érdekesebbnek tűnt a dolog. A végeredmény pedig tulajdonképpen igazolta is a várakozásaimat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4079

0812acecA tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt számomra Ace Frehley hatodik stúdióalbuma, a még augusztusban megjelent Space Invader. Bár Space Ace cuccaival eddig is gond nélkül elvoltam, különösebben egyik sem vált kedvencemmé, így nem is siettem túlságosan, hogy mihamarabb beszerezzem a legújabb opuszt, amely az Anomalyt öt évvel követve jött ki az eOne kiadónál. Amikor azonban összetalálkoztunk, szerelem lett a dologból, méghozzá első hallásra, Ace legújabb dalcsokra ugyanis nagyon betalált nálam. Persze ezúttal sem szabad semmi világmegváltóra vagy egetrengetőre számítani tőle: ezek szimplán csak egyszerű, KISS-es (naná!) rockdalok fahangon elénekelve és kiszámíthatóan. Mégis működnek, méghozzá nagyon!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3641

kaipa_cKözeli ismerősei biztosan sok mindent tudnának mesélni Per Nilsson személyiségéről, de én fogadni mernék rá, hogy szemellenzővel „megáldott" muzsikusnak egyikőjük sem nevezné a svéd gitáros/dalszerző/producert, aki e kultikus prog rock zenekar mellett még az egészen más jellegű Scar Symmetryben is szorgalmasan tevékenykedik. A dallamos progresszív death metalban utazó csapat tavalyi lemeze még ráadásul az egyik legkiemelkedőbb produktum is volt a műfaj keretein belül, amelyen hősünk végérvényesen bebizonyította, hogy irgalmatlanul ért a fülbemászó melódiák kovácsolásához.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7469

haken_cManapság már nehéz igazi egyéniséggel rendelkező csapatokra bukkani, még ebben a hatalmas zenedömpingben is, hiszen szép lassan elérkezünk arra a pontra, ahol az ember úgy érzi, tényleg mindent elmuzsikáltak és elmondtak már nekünk a zenészek. Egyre inkább olyan érzésünk van, hogy valóban nincs új a nap alatt, és mindenki csak az elődeit vagy éppen a kortársait másolgatja. Szerencsére még akadnak csapatok, akik egy szempillantás alatt képesek megcáfolni az efféle állításokat. E formációk egyike a 2007-ben alakult, progresszív rock/metalt játszó brit Haken is. A Shock!-on korábban még nem nagyon kerültek szóba, pedig igazán megérdemelnék a nagyobb figyelmet. Eddigi munkáik is nagyon magas színvonalat képviselnek, és talán azt is bevallhatom, hogy elképesztően jól sikerült, The Mountain című albumuk ott volt a 2013-as éves listám dobogóján.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4115

crobot_cAmikor a tavalyi év legvégén szembe jöttek velem egy friss csapatról, bizonyos Crobotról valló, jobbára hozsannázó kritikák, kapásból szemet szúrt, hogy igen gyakran hivatkoztak olyan zenekarokra, mint a Clutch vagy épp a The Sword. Aztán amikor láttam, hogy a banda lemezének producere az a Machine volt, aki anno egyik legeslegkedvencebb albumom, a Blast Tyrant hangzásáért felelt, és aki legutóbb is röhögve hozta ki a maximumot a Clutch legénységéből az Earth Rockeren, egyből elkezdett igazából érdekelni a dolog. Nos, a végeredmény talán kevésbé clutchos, mint az előzetesek alapján vártam, de ez bizony a legkevésbé sem gond, hiszen hasonlóan magas színvonalon és hőfokon égve hallhatunk itt groove-orientált, ám markánsan a klasszikus hard rock forrásvidékéről eredeztethető zsíros muzsikát.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5129

panzer_cKivételesen örülök neki, hogy szokás szerint kissé megcsúsztam ezzel az ismertetővel, ugyanis a november végi hivatalos megjelenés óta elég lényeges változások történtek a Panzer – jogi okokból hivatalosan The German Panzer – környékén. A sztori ugyebár amolyan jóféle side-projektként indult három teuton metalveterán, a destructionös Schmier, illetve az Accept két tagja, Herman Frank gitáros és Stefan Schwarzmann dobos részvételével, abból a fajtából, aminek mindenki örül. Aztán egy hónapra rá már arról értesültünk, hogy Herman és Stefan távozott az Acceptből, és Frank egy nyilatkozata alapján akár arra is következtethet az ember, hogy a döntés meghozatalához a Panzer jelentette a katalizátort. Vagy nem, a teljes igazság vélhetően sosem fog kikerülni a nyilvánosság elé...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4818

sistersin_cA Sister Sin egy viszonylag kihasználatlan mezsgyén halad: a csapat stílusa leginkább talán street rockként jellemezhető, legalábbis annak idején, a '80-as és a '90-es évek fordulóján így is nevezték azokat a bandákat, akik a legnyilvánvalóbb MTV-s iránynál fémesebben, zúzósabban, riffcentrikusabban nyomták a hajmetalt. Ez a vonal különösebben annak idején sem számított felkapottnak, ma meg aztán pláne nagyítóval is nehéz hasonló megszólalású csapatokra lelni, így nyugodtan merem a zenekart akár hiánypótlónak is nevezni. Még azzal együtt is, hogy amit csinálnak, az egyébként úgy igazából huszonöt évvel ezelőtt számított volna valamennyire up to date-nek. Viszont emellett tök jó, szóval egyáltalán nem zavar, hogy semmi új vagy különösebben eredeti nincs benne.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5104

electricwizard_cKicsit gondban vagyok az új Electric Wizard bemutatásával. És nem, a legkevésbé sem amiatt, hogy Jus Oborn és társai valami annyira újítót, vagy meglepőt húztak volna, nem, ez az anyag épphogy nyílegyenesen következik legutóbbi, Black Masses című lemezükből, sőt, igazából az egész kultikus életműből is. Ugyanaz a romlott, szinte tapintható sötétséggel bíró okkult-drogos doom metal található itt is, mint ezidáig, sőt, talán most van csak igazán csúcsra járatva a dolog, hiszen az anyagnak bevallottan van egy lezáró jellege.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4364

truckfighters_cOzo és Dango visszatértek, és – mivel időközben Pezo lelécelt tőlük – Poncho is csatlakozott a hadhoz! (Azóta egyébként utóbbi is elszállt a széllel, helyére pedig Enzo érkezett.) Nem, ezek a jóemberek nem valami mexikói drogkartell tagjai, vagy épp egy olasz rajzfilm népszerű figurái, hanem a már-már legendás státuszú svéd fuzz rock-trió, a Truckfighters tagsága. Azé a csapaté, amely még 2009 tájékán szállította le utolsó – hármas sorszámot viselő – nagylemezét, a Maniát, hogy aztán messzire tűnjenek az örebrói köd mélyén, igaz, rendszertelen időközönként azért érkezett tőlük ez-az, hol egy split kiadvány, hol egy ritkaságokat összekapirgáló gyűjtemény. Aztán a tavalyi év elején megjött az Universe is (oké-oké, jócskán csúsztunk a kritikával, de jobb későn, mint soha), szépen fel is kúszott saját kibővített évvégi listámra, és ezzel a világ rendje a helyére zökkent.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7223

1002primordialcDehogy akarom én a szent teheneket halomra gyilkolni, tisztán emlékszem, éppen másfél évtizede milyen elementáris hatással volt rám a Spirit The Earth Aflame misztériuma! Ott, a 21. századra fordulva bontakozott ki a beavatottak előtt a Primordial halálkultusza, jellegzetes zenéjük és unikális hangzásuk azon elegye, amely mindmáig párját ritkítja az extrém metal mezőnyben. A tökéletesen semmitmondó pagan metal skatulya ideális megfejtését jelentik ők mind a mai napig, elvitathatatlan érdemeik okán. Mára a frontember Nemtheanga éppúgy branddé vált, mint maga a zenekar, és e sorsukat – be kell látnunk – aligha kerülhették volna el. Egy-egy új album megjelenése okvetlenül eseményszámba megy, megemésztendő tartalmat és előkívánkozó véleményt hoz magával, kikerülhetetlenül. Még akkor is, ha mára a recept betéve ismert.