0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2915

textures_cHitetlen ember vagyok. Nem hittem volna például, hogy a holland Textures tíz éve épp a csúcstól alig néhány karnyújtásnyira hagyja abba a mászást, és adja fel a küzdelmet. De abban se hittem, hogy lesz még valaha új Textures-album. Abban meg aztán pláne nem, hogy ha lesz is, akkor majd a számat húzogatva hallgatom. Pedig elég rég, a távoli ködbe vesző, mitikus 2008-as év óta követem a banda működését, úgy a hármas Silhouettestől, és náluk aztán tényleg kiverte az ember szemét a zenei fejlődés. Már a Dualism is nagyot ütött, vannak, akik máig azt tartják a legjobb Textures-anyagnak. Mégis, a következő Phenotype volt A Textures-Lemez, amivel nemcsak a komplex jelzőre tették fel a pontot, hogy ilyen szép, magyar nyelvet megerőszakoló fordulattal éljek, hanem az utolsó, valóban progresszív metállemezek egyike is volt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4537

mayheml_cHa nem volna szentségtörés, akár azt is mondhatnám, hogy kimondottan jó hangulatban közelítettem a hetes számú Mayhem-sorlemezhez, a jókedv oka pedig a banda jelen státuszában keresendő. A black metal kirakatbandája esetében hajlamosak vagyunk fenn sem akadni olyan dolgokon, hogy ez az immár negyvenkét éve üzemelő intézmény azokra az évekre rakta magát igazán össze, amikor mások már az impozáns karrier méltó lezárásán gondolkodnának. Egyszersmind a társulat megszűnt a black metal kirakatbandája lenni, és valódi zenekarrá kovácsolódott – valami ilyesmi történik az utóbbi években a Hellhammeréknél, még ha bizonyos (és kevésbé a zenéhez kapcsolódó) dolgokat nem is lehet meg nem történtté tenni. Egyre kevésbé van értelme feltenni a „vajon Euronymous ilyennek akarta a Mayhemet?" kérdést, ha ugyan volt valaha is értelme ezt feszegetni, mert ugye egyrészt az említett úriember bő három évtizede halott, másrészt a Mayhem jól öregedett (Euróval ellentétben).

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5281

yungblud_cMint azt nálunk is mutatja a vonatkozó hírek alatti állandó és indulatos kommentcunami, Dominic Harrison nehéz kőként landolt a hagyományos rock állóvizében, de ezen nincs nagyon mit csodálkozni. Yungblud betörése a gitárzenei színtérre valóban eltér a megszokott, hagyományos modelltől, de hát mindenben a változások korát éljük – miért pont ezen a téren ne érvényesülnének a megszokottól különböző sémák? Ráadásul a körítés csak egy dolog, és aki képes nyitott füllel hallgatni az Idolst, könnyen lehet, hogy szerez magának egy új havert. Ez a lemez ugyanis nagyon komoly teljesítmény.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2803

agnosticfront_cFebruár 24-én ismét nálunk játszik az Agnostic Front, akik tavaly novemberben, Echoes In Eternity címmel megjelent nagylemezükkel érkeznek a Dürerbe. Vinnie Stigmáék esetében az ember teljes alappal dobálózhat olyan szavakkal, mint „stílusalapító" vagy „legenda", és az ilyen zenekarokkal hajlamosak vagyunk némileg elnézőbbek is lenni. Merthogy ott van ugye a nagybetűs Dicső Múlt. Nos, az Agnostic Frontnak ilyesmire semmi szüksége, az Echoes In Eternity ugyanis jó szokásukhoz híven bivalyerős lett.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3064

blutausnord_cMeglepő mixben utazik a Blut Aus Nord a kezdetektől fogva, ugyanis a zenekarvezető Vindsval tizenéves korától jobbára atmoszférikus black metalban alkot, kisebb-nagyobb elhajlásokkal, amely érintett indusztriálos és meglehetősen disszonáns kísérleteket is. Borongós, késő őszi, téli zene ez, meglepő harmóniákkal, de a stílus jelenkorára egyre inkább jellemző kimunkáltsággal. Nyoma sincs már a minél rosszabbul megszólalni akaró (vagy csak így tudó?) lemezeknek, de a Blut Aus Nord kezdetektől a saját útját járta. Apropó, saját út: már a névválasztás is egy helytelen német frázis, de hát ez már csak így marad, így figyelemfelkeltőbb. A Vér északrul így lett a műfaj egyik fontos előadója.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2889

moronpolice_cJártatok már úgy, hogy a lemezborító és a külsőségek alapján hallgattatok bele egy ismeretlen csapat zenéjébe? Persze tudjuk, hogy ez nem mérvadó és a legtöbb esetben is csak másodlagos szerepe van a körítésnek egy zene megítélésében, mostanában viszont jómagam is engedni szoktam a kísértésnek és ebben az alantas formában is kutatgatok néha új muzsikák után. A még létező kiadók s nyilván a zenekarok is rájöttek már évtizedekkel ezelőtt arra, hogy mekkora potenciál rejlik a külsőségekben figyelemfelkeltés céljából, és hogy milyen eszközökkel tudják legjobban bevonzani a célközönséget.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4002

dreamtheater_cMár akkor is tudtuk, hogy csak idő kérdése, amíg meggondolja magát, és visszatér az általa is alapított zenekarba, amikor Mike Portnoy lelépett a progmetál-istenek közül. Miután John Petrucci legújabb szólóalbumán is vendégszerepelt a dobosfenomén, és a Terminal Velocityn újabb jelét adta a napnál is világosabb szimbiózisnak, csak még egyértelműbbé vált a dolog. Azóta pedig már megjelent az álmos, alvásos, alvászavaros tematikát laza koncepcióval körüljáró, zseniális visszatérő lemez, a Parasomnia is. A zenekar persze addig üti a vasat, amíg meleg, így gyorsan itt is van egy tripla koncertlemez Franciaországból, a negyvenéves jubileumi turnéról, a címe is negyvenediket jelent franciául. Az átfogó jubilálást komolyan is gondolták, minden korból akad itt legalább egy csipetnyi.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6726

megadeth_cValentin Szilvia: Egyszerre felemelő először hallgatni utoljára egy szívnek kedves zenekar új hanganyagát, és egyben roppant elszomorító, hogy minden egyes másodperccel beljebb haladok azon az úton, hogy én is lezárjam magamban ezt a történetet. Az új dalokat hallgatva látom magam előtt Dave Mustaine minden apró rezdülését, ahogy jellegzetesen rugózik egyet-egyet riffelés közben, ahogy bedől a szólóknál, ahogy félig lecsukott szemmel, mégis élesen figyelve a környezetét köpködi ki a szavakat, és ahogy ma már kicsit megküzdve a dallamokkal, de csak kipréseli magából a jellegzetes dallamait. Jézusom, de hát 1989 óta hallgatom, szívom magamba a Mustaine által kreált zenei univerzumot, hát még jó, hogy pontosan ismerem minden rezdülését, és még csak be sem kell csuknom a szemem hozzá.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2604

diamondhead_c2019-ben adott ki utoljára nagylemezt a Metallica-influenszer Diamond Head. A The Coffin Train anno kiválóan sikerült, akárcsak a három évvel azt megelőző, mostani frontemberük, Rasmus Bom Andersen debütálását jelentő, szimplán csak Diamond Headre keresztelt anyag, amit a magam részéről hosszú pályafutásuk egyik legerősebb eresztéseként tartok számon ma is. Azóta viszont eléggé eltűnt a James Hetfieldékre az ősidőkben hatalmas hatást gyakorolt zenekar: az eltelt években csak legelső lemezük, a Metallica által 4/7-edrészt feldolgozott Lightning To The Nations 2020-as, újravett változata jött ki.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2635

devoid_cA győri Devoid totálisan underground banda, ugyanakkor a kitartásuk példaértékű. Évek óta rendíthetetlen lelkesedéssel törik az utat, és mindenképpen javukra írandó, hogy noha mindvégig megmaradtak a saját zenei világukban, közben eszük ágában sincs lecövekelni egyetlen helyen. Ennek megfelelően tavaly év végén megjelent harmadik nagylemezük, a Culture War újabb előrelépést jelent, és bőven megállja a helyét nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi mezőnyben is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3235

ddverni_cAzt szokták mondani, az a legszerencsésebb, akinek az a munkája is, ami a hobbija. Vagy: a legjobb az, ha a hobbidból élsz. Mindenkinek van hobbija. Carlo Verninek az Overkill az élete, a megélhetése, a mindene, de a folyamatos őrlés-darálás-sika-mika mellett teljesen nyilvánvaló, hogy ő is megpihen, és saját jogon lesz az egyszerre vagány és joviális Carlito papa, a leglazább D.D., ha úgy tetszik. Ilyenkor felhívja a haverokat, és The Cadillac Banddé formálják szabadidejüket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2966

alterbridge_cAz Alter Bridge a 2000-es évek közepén robbant be a köztudatba, mivel viszont egykori Creed-zenészekkel a fedélzeten tette ezt, minden okom megvolt gyanakodva tekinteni rájuk. Ám a csapat rám cáfolt (és egyúttal még sok mindenki másra), mert sokkal érdekesebb zenét játszottak, mint az anyabanda. Úgy illeszkedtek a hard rock modern amerikai vonulatába, hogy zenéjüknek sok tradicionális összetevője is akadt. Ilyesmiből meg Európában mindig is kevés volt: jellegzetesen tengerentúli miliő ez, az a felhang minimum megvolt, hogy a dolog valami más és ugyanakkor jó. Az összetevőkből pedig igazi sikertörténet kerekedett kiváló lemezek (például Blackbird) egész sorával. Mellékes is, hogy minek nevezzük ezt az egészet, de ha a hard rockhoz az kell, hogy legyen egy nagyszerű frontember, egy varázsló gitáros nagy riffekkel és szólókkal, meg egy betonbiztos, masszív ritmusszekció, akkor helyben vagyunk, mert itt minden ilyen megvan.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3996

motorhead_cIdén ünnepelhetjük az ötvenedik évfordulóját annak, hogy Ian „Lemmy″ Kilmister a Hawkwindből való kiebrudalását követően önálló utakra lépett, és Motörhead névre keresztelt formációjával elkezdett zajongani. A mester holnap lenne kereken nyolcvan, december 28-án már tíz éve lesz annak is, hogy itthagyott bennünket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4697

kreator_cA magam részéről a mai napig nagyon erősnek tartom a Kreator legutóbbi albumát, a négy évvel ezelőtti Hate Über Allest, ám a lemez kissé megosztóra sikeredett a maga dallamosabb, letisztultabb megközelítésével. Az ilyen korú, legendaszámba menő bandáknál persze alapvetően nem annyira perdöntő már, hogy éppen milyen az új anyag, mint mondjuk húsz vagy harminc éve – elvégre a koncertekre úgyis mindenki elmegy meghallgatni a nagy klasszikusokat –, de némi iránykorrekció azért érezhető visszafelé a Krushers Of The Worldön. Viszont örömteli, hogy a színvonal továbbra is roppant magas.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3624

kamelot_cSokat tanakodtunk azon, hogy ez a cikk végül is hova kerüljön, ide a „rendes″ albumok közé vagy a Klasszikushockba, de terjedelme miatt és mert nemrég jelent meg, talán jobban passzol a sima lemezrovathoz. A három anyag ugyanakkor saját jogán, egyenként is simán mehetne a régilemez-simogatóba, szerintem három évtized után simán klasszikus albumoknak számítanak, másrészt pedig, hiába népszerű manapság is a Kamelot, teljesen feledésbe merültek. Mi több, sok mai rajongó még csak nem is hallott talán róluk. És ez nem is feltétlenül generációs kérdés: mivel a zenekar az életmű duzzadásával és a stílus átalakulásával párhuzamosan egyre inkább le se szartaignorálta a korai időket, nincs min csodálkozni. Így most, hogy az évforduló kapcsán újra eszébe jutott valakinek a létezésük (legyen az a kiadó vagy maga Thomas Youngblood fő-főnök), így vagy úgy, de fel kell hívni rájuk a figyelmet. E tekintetben pedig mindegy, melyik rovatban talál rá a kiadvány(ok)ra a potenciális érdeklődő.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3064

creeper_cA Creeper 2023-ban robbant nálam nagyot, amikor a Cry To Heavennel megírták az év leghatalmasabb rockslágerét, az első Sanguivore lemezt pedig nemcsak ez, hanem nagyon színes és meglepő hatások kavalkádja adta el. Pop/punk gyökereik mellé sok érdekesebb elem csatlakozott, és egyre inkább nekem való zenét kezdett játszani a southamptoni csapat. Már akkor is nagyon jó volt a dallamérzékük, a folytatásra pedig nagyon kíváncsi voltam. A Sanguivore II folytatja elődje irányvonalát, de kevésbé rockoperás, több hard rockos elemez vonultat fel, és a dalok színvonala is egységesebb. Ez főleg akkor nagy szó, ha a múltkorihoz hasonló kaliberű sláger nincs, de akad nagyjából egy sor trónkövetelő.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3384

saxon_cMeglehetősen aggasztó hírek érkeztek idén nyáron a Saxon háza tájáról, frontemberüket, a 74 éves Biff Byfordot ugyanis rákkal kellett műteni. Szerencsére úgy tűnik, a korábban infarktuson is átesett énekes gyógyulása jó úton halad, a novemberi masszív brit turné is rendben lement. Mivel azonban a nyári kört le kellett mondani, a még júniusban piacra dobott Eagles Over Hellfest jól jöhetett azoknak a rajongóknak, akik legalább valamilyen szinten pótolni szerették volna az elhalasztott randevút.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3461

robbiewilliams_cSzámon tartja valaki a Robbie Williams-albumokat? Ha igen, neki mondom, hogy ez állítólag a tizenharmadik nekifutás, és több szinten is zavart okoz ezzel a szerencsétlennek mondott sorszámmal. Az ember óhatatlanul hátrébb lép egyet, és megpróbálja a komplett jelenséget a joviális, méltósággal öregedő, de a pimaszságot ma is értékelő tábor szemüvegén keresztül látni. Nekik nem kell külön elmondani, hogy a britpop lényegesen többet jelent pusztán a brit popnál, mégis, amikor a főhős olyanokat nyilatkozik, miszerint „azt a lemezt akartam most elkészíteni, amelyet a Take Thatből való 1995-ös kilépésem után szerettem volna", akkor szerintem az ő arcuk is egyetlen nagy kérdőjellé változik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3828

rickhughes_cRick Hughes idei visszatérését abszolút nem láttam jönni, viszont örömmel konstatáltam, mert régi favoritról van szó. A kanadai énekes a színtér veteránjának számít a '80-as évek közepe óta, aki a bennfentesek kedvenceként aposztrofálható Sword élén alapozta meg hírnevét és vívott ki magának kultstátuszt. A Sword két lemezt adott ki akkoriban, az 1986-os Metalized pedig vita nélkül klasszikus darab, óriási hatást gyakorolt az amerikai metálközösségre abban az érában. Hogy mást ne mondjak, az ősrajongó Dave Mustaine saját bevallása szerint is rengeteget profitált a Sword befolyásából, amikor a Megadeth játékterét alakította ki, ennél többet pedig, azt hiszem, nem is kell mondani. A Sword máskülönben egy ideje újra aktív, egyszer még a Keep It True fesztiválra is átjöttek, bő három évtized után pedig 2022-ben kihozták a harmadik lemezt, szóval élnek és virulnak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3511

lornashore_cKissé megkéstem ezzel a recenzióval, de mivel a Lorna Shore hamarosan úgyis az Arénában koncertezik, talán még nem késő szót ejteni róla most, a tavalyi restanciáink ledolgozásának fázisában. Főleg, hogy a lemezről valamiért még így, néhány hónappal a megjelenés után sem hemzsegnek a magyar nyelvű ismertetők... Bár a zenekarnak amúgy sem kell ma már feltétlenül annyira a cégér, hiszen a 2022-es Pain Remainsszel hatalmasat léptek előre, és nyugodtan mondhatjuk: szinte egészen páratlan nimbuszra tettek szert a színtéren. Várható volt, hogy nehéz is lesz megtromfolniuk egy olyan etalon anyagot, mint a legutóbbi – nem is sikerült, bár a végeredmény természetesen panaszra sem ad okot.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3168

authorandpunisher_cTristan Shone egy amerikai producer, akinek az Author & Punisher a projektje, de tekinthetjük a művésznevének is. Jellegzetes 2000-es évekbeli vagy még annál is újszerűbb metálban utazik, leginkább ugyanis indusztriális zene az alapja mindennek, amit játszik, de a korábbi lemezein drone elemeket is használt nagy mennyiségben. Különösen a Beastland óta emelkedik ki az undergroundból, de utódja, a Krüller is nagyszerű volt. A jelen Nocturnal Birding viszont újabb lépés előre. Ezt az is bizonyítja, hogy Shone utolsó három albumát a Relapse Records gondozta, ami sokkal nagyobb terjesztést és promózást is jelent a korábbiakhoz képest, és a folyamat most tűnik tetőzni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2846

greencarnation_cMinden Green Carnation-lemezkritikában illik elsütni azt a poént, hogy mennyire ritka egy zöld virágról elnevezett bandával találkozni, és a norvég prog/doom-csapat neve bizony technikailag a zöld szegfűt jelöli. Ez még akkor is szokatlan, ha történetesen így tudjuk. A valóság azonban prózaibb: Tchort 16 évesen, amikor még death metalosnak szánta a bandát a '90-es évek hajnalán, a carnation szót a hús értelmében képzelte, és a csapat neve zöld hús lett volna, ami a rohadt húsra utal. Vicces nem? A csapat azért nem hazudtolja meg önmagát most sem, az elmúlt huszonpár év kötelez, itt bizony minden szónak súlya van, és a különleges, szomorkás szövegek hozzá is tesznek az összképhez. Megint sikerült nagyon élvezetes lemezt összehozni, egyszerűen minden számból süt a masszív ihlet, és az ideális hossz is segíti az emésztést.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4093

omniumgatherum_cMint egy komment nemrég rámutatott, viszonylag ritkán írunk az Omnium Gatherumról. Sajnos nem tudom cáfolni az észrevételt, és ilyenkor persze elég nehéz meghatározni, miért alakult ez így. Főleg, hogy a már tizedik albumánál tartó finn csapat abszolút Shock!-kompatibilis a maga egyszerre zúzós-riffelős, ám közben roppant dallamos muzsikájával. Remélhetőleg enyhítek kicsit a mulasztáson, ha leírom, hogy az új album szokás szerint gyalul, és simán ott van az idei év kiemelkedő megjelenései között a minden „de..." és „viszont..." magyarázkodástól mentes, sallangmentes metállemezek sorában.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3101

hoodedmenace_cNem nagyon lehet hibázni a Season Of Mist kiadványaival újabban. A finn Hooded Menace világ életében doom metalt játszott, de nem mindig ugyanúgy, és a rendszeres lemezkészítésnek hála egyre bejáratottabb név lett az undergroundban. Legnagyobb húzásuk az volt, amikor az előző lemezen (The Tritonus Bell – amely talán a legjobbjuk is) heavy metalos, '80-as évekbeli tradicionális fémes harmóniákat, sőt, riffeket is kezdtek becsempészni a hangzásba. Ez a folyamat az új lemezen is folytatódott, és hasonlóan meggyőző a végeredmény, mint négy éve volt, akkor is, ha elődje talán egy kicsivel ihletettebbnek tűnt. De az is lehet, hogy jelen album a csapat karrierének (egyik) csúcsa, pedig ez már a hetedik nagylemezük a sorban.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3693

az_cÜdítő színfolt volt három éve a felhozatalban a Mark Zonder és Ray Alder nevével fémjelzett A-Z első albuma. A Fates Warning-történelem két emblematikus alakja a rájuk jellemző, leheletfinom és technikás progresszivitást egy manapság kevésbé jellemző, '80-as évekbeli hi-tech AOR-os ízzel ötvözték az albumon, és baromi jó dalokkal sikerült telepakolniuk az anyagot. A mai idők persze nem kedveznek az efféle bandáknak, így az A-Z-ből sem lett turnézó, aktív név, de az anyag azért elég sikeres volt ahhoz, hogy most megérkezzen a folytatás. (Pontosabban még nyáron, de így, év végén nekiállunk ledolgozni az idei restanciáinkat.)

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3564

ulver_cTökéletesen a semmiből érkezett a tavalyi év végén a tizennegyedik Ulver-sorlemez megjelenésének híre, amelyet – az utóbb megszokott módon – előbb az év utolsó napján a digitális változat elérhetővé válása követett, hogy pár hónap múlva fizikailag is birtokba vehessük majd az albumot. A Neverland már a farkasok második olyan kiadványa, amelyen nem hallhatjuk a 2024-ben elhunyt Tore Ylwizaker (Ylvisaker) játékát, viszont az első olyan, amely már Tore végleges elvesztésének tudatában készült. Azóta is minden alkalommal hangsúlyozom, de nem lehet elégszer: Ylwizaker személyében nem csupán egy billentyűst vesztett a banda, hanem a zenekar három meghatározó oszlopa közül az egyiket, akivel kettesben Kristoffer „Garm″ Rygg annak idején ténylegesen megalkotta az Ulver-hangzást. Némi meglepetésre ráadásul a Neverland éppen azokra az időkre tekint vissza, amikor Rygg és Ylwizaker kilőtte magát a szónikus világegyetembe.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3628

bangalorechoir_cMegtippelni sem merném, vajon idehaza hányan emlékeznek még a Bangalore Choir On Target lemezére 1992-ből, de gyanítom, hogy a legtöbbjüket névről ismerem. A kultikusnál is kultikusabb amerikai csapat ugyanis amilyen gyorsan jött, ugyanolyan gyorsan ment annak idején, de erről nem ők tehettek, mert debütáló lemezük bizony kiemelkedő minőséget képviselt a színtéren a maga idejében. A csapatot anno David Reece énekes rakta össze, miután kirúgták az Acceptből az egyébként kiváló Eat The Heat album fiaskóját követően. Reece-t nem keserítette el a kudarc, kitartóan próbálta meglelni a kiutat a rockbiznisz útvesztőjéből, ami hamarosan sikerült is neki: először a Lillian Axe-szel hozták hírbe, végül azonban saját bandájával szerződött le a Warner égisze alatt működő Giant kiadóhoz.