Változnak az idők! Akkor találkoztam először The Exploited muzsikájával, amikor a Beat The Bastardsszel ők lettek az ügyeletes szenzáció a thrash metal színtéren is, és hirtelen mindenki irokézkoponyás pólóban kezdett el kéregetni a Moszkva téren meg nyaranta a Filatorigátnál, amikor kellett egy hét együttlét. Mostanra azok a pólók kicsit kifakultak, feszülnek is a pocakokon, viselőik egy része meg családi egyterűvel érkezik, és érintésmentes mastercarddal fizeti ki a tízezres belépőt, meg az ezerkettes korsó sört. Mindezek ellenére egy The Exploited-koncert még ma is olyan, mint az időutazás: visszavisz legalább húsz évvel ezelőttre.
És hogy az általam eddig látott bulijaik közül miért pont ennek kapcsán jutott ez az eszembe? Azért, mert a Duna mellett elhelyezkedő új Dürer Kert kinti színpada simán hozta egy régi vágású mini-Sziget hangulatát, amire csak ráerősített az előzenekar. A koncertre jegyet váltók által több fordulóban végigrostált aspiránsok közül nem más lett végül a befutó, mint a zseniális nevű Eresz Alá Szorult Uborka, akik pontban 19:30-kor bele is kezdtek egy végeláthatatlannak tűnően hömpölygő intróba. A kétakkordos, vicceskedő punk zenében utazó brigád láttán tényleg azt hittem, hogy 1997 van, én meg a Bahia vagy a Wanted színpad előtt állok délután négykor, egy olyan napon, amikor ugyanitt az Üveges Csirkeszemek a fő attrakció. Ha azt mondom, hogy legmegkapóbb slágerük a Kincs, ami nincs betétdalának átdolgozása volt „Józsi, Józsi, Józsi, Józsi! Cumi, cumi, cumi, cumi!" refrénnel, feltehetően teljes képet kapsz arról, miben is utaznak az Uborkák. És ugyan a Józsi, eresz és uborka szavak használata könnyen tévútra vihet, a zenekar nevét nem egy közelmúltban történt esemény ihlette.
Bár a The Exploited szinte hazajár hozzánk, mégis különleges volt ez az alkalom, és nem csak azért, mert a szervezők tájékoztatása szerint ez volt a turné legnagyobb közönség előtt előadott koncertje. Ennél sokkal fontosabb, hogy ez volt az első alkalom, hogy a dobos Wullie Buchan nélkül lehetett megnézni őket itthon. A csapat ikonikus frontembere, Wattie Buchan testvére tavaly kapott infarktust, melyből ugyan szerencsésen felépült, a zenekarba azonban mégsem tért vissza úgy, ahogy azt Wattie tette a saját szívrohamai után. Mindez azt jelenti, hogy a három tesó, az 1979-ben lelécelt Terry, Wullie és Wattie közül már csak az elpusztíthatatlan frontember van a fedélzeten. Meg azt is, hogy a 2007-ben csatlakozott basszusgitáros, Irish Rob ma már szinte őstagnak számít, még úgy is, hogy nagylemezen sosem játszott ő sem, hiszen a zenekar utolsó albuma bő húsz évvel ezelőtt, 2003-ban jött ki. Rob teljesítménye így is több mint figyelemreméltó, hiszen őt, na meg persze Wattie-t és Wullie-t leszámítva senki sem töltött ennyi időt a fedélzeten. A méretes rasztát meg sittes fizimiskát villantó fickó igazi színpadi figura, aki a túlzás nélkül ikonná nemesedett Wattie-val karöltve viszi a hátán a showt. A 2020-ban érkezett Stevie Campbell eggyel talán kevésbé hangsúlyos színpadi egyéniség, a még csak néhány hónapja érkezett Jo Oom meg tényleg nagyon friss hús, de a The Exploited-daráló kétségkívül ebben a felállásban is igen hatásosan működik.
Mivel a Fuck the System óta finoman szólva sem kényeztetnek el minket friss dalokkal, egy-egy buli kapcsán azért nagyjából be lehet lőni, mi lesz a menü, és nem volt ez másként most sem: a nagyjából nyolcvan percben letolt huszonpár tétel mindegyike igazi közönségkedvenc koncertfavorit volt, így nem véletlen, hogy a helyszínt a keverőpultig megtöltő publikum végigénekelte és -pogózta az egész estét. Persze ez nem is csoda olyan klasszikusok hallatán, mint a Chaos Is My Life, a Let's Start A War, a Cop Cars, a Fuck The USA, a Slayer és Ice-T által közösen feldolgozott Disorder vagy a Noize Annoys.
Míg a zenekar kíméletlenül reszelte a tömény, dühös adrenalinlöketeket, Wattie szokásosan mániákus tekintettel mászkált fel-alá, érthetetlen akcentussal köpködte a szavakat és időnként persze megcsapdosta a mikrofonnal felnyírt koponyáját is. A Beat The Bastards címadójának környékén aztán pólójától is megszabadult, megadva így a lehetőséget egy tökéletes férfitestben való gyönyörködésre, a Sex & Violence alatt meg átpasszolta a lehetőséget, hogy a színpadra felcsődült rajongók (köztük Uborkáék) üvöltözzék azt végig, ahogy az mindig is lenni szokott.
A The Exploited ugyanúgy és ugyanazt hozta tehát, amit eddig már számtalanszor láthattunk tőlük. Az előadás viszont még ennyi év után, egy lassan 70 felé baktató, több szívrohamon is átvergődött Wattie-val az élen is letaglózó. A lényeg pedig ez, semmi más.
Fotó: Dürer Kert
Hozzászólások