Ultima Ratio Fest néven fut az a turné, amelynek keretében négy, különböző stílusokban mozgó, de egytől-egyig minőségi muzsikát játszó banda, név szerint az Iotunn, az Equilibrium, a Soen és a Dark Tranqullity egyesítették erőiket. Nálunk a Barna Negra adott helyet az eseménynek, mivel pedig ennyi zenekart kellett bezsúfolni a nyitva álló időkeretbe, az Iotunn már negyed hétkor színpadra lépett. Nekem viszont Budapest ellentétes feléről, munkanapon, csúcsforgalomban teljesen esélytelen volt, hogy odaérjek rájuk, így sajnos az Equilibrium volt az első fellépő, akiket már sikerült elcsípnem.

Hihetetlen, hogy repül az idő! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma már a nu metal zenekarok is annyira öregek, hogy jubileumokat ünnepelhetnek, speciális műsorokkal. A Disturbed is ezt teszi épp, bemutatkozó lemezük, a The Sickness huszonötödik születésnapi turnéján, mely szerencsére Budapestet is útba ejtette, a hat évvel ezelőtti, idáig egyetlen itthoni felbukkanásuk után. Ráadásul a Megadeth vendégeskedésével érkeztek, szóval igencsak izmos csomagot láthatott, aki jegyet váltott a Papp László Sportarénába.

A metálosok alapvető tézise, hogy az undergroundban mennyi olyan banda van, amelyik kategóriákkal többet érdemelt volna az élettől, és hogy milyen igazságtalanul alakult bizonyos csapatok sorsa. Ezen sorba illeszkedik az Analog Music Hallban fellépett két német zenekar, akik a progresszív metál némileg különböző ágait művelik, mindkét esetben évtizedek óta. A Vanden Plas huszonöt éve járt utoljára Magyarországon a Far Off Grace turnéján 2000-ben, az Ivanhoe pedig soha, így exkluzívnak ígérkezett a párosítás. Ez a kettős azért is érdekes, mivel kisebb személyi kapcsolódási pont is van a két banda között. Az Ivanhoe-ban három lemezen is énekelt (és nekünk is beugró jelleggel kisegítő) Mischa Mang énekes ugyanis közreműködött a Vanden Plas egyik rockoperájának színpadi változatában (Christ Ø), nagyjából húsz éve. A kapcsolat tehát régi a két banda között.

smashintopieces_3Alakulása után tizenhét évvel jutott el először hozzánk önálló koncerttel a svéd Smash Into Pieces és rögtön tele is pakolták az A38-at. Ráadásul már hetekkel a koncert dátuma előtt elfogyott minden jegy, ami azért is külön öröm, mert a hajó gyomrát döntően fiatalok, tizen- és huszonévesek töltötték meg. A banda 2016-ban már játszott nálunk egyszer, de akkor előzenekari státuszban érkeztek, a Sonic Syndicate és az Amaranthe társaságában, és elnézve a mostani közönséget, bizton állíthatom, hogy többségük akkor – életkoránál fogva – még nem látta őket.

Az egyik legfájdalmasabb kérdés, amit fel lehet tenni metálilag, hogy vajon milyen zenében utazna ma Chuck Schuldiner, ha nem viszi el csaknem negyedszázaddal ezelőtt a szörnyű betegség. A Death főnöke fájdalmasan fiatalon, mindössze 34 évesen, kreatív téren még mindig vastagon felívelő szakaszban kényszerült itthagyni ezt a világot – tragédiája a mai napig az egyik legszörnyűbb veszteség, ami valaha érte a műfajt. Dalai azonban ma is élnek, és a Left To Die második budapesti bulija a lehető legméltóbb módon állított emléket a legendának.