Mint a mi kommentszekciónkban is tapasztalható, Kurt Cobain munkássága és gitártudása a mai napig késhegyig menő indulatokat képes kiváltani, és ez már vélhetően így is marad. Most egy gitározni azért minden objektív mérce szerint is elég jól tudó zenész, bizonyos Steve Vai is letette a garast a kérdésben…
Az Ernie Ball weboldalán futó String Theory videósorozatban adott nemrég interjút Steve Vai, és a beszélgetésben Kurt Cobain neve is előkerült. Vai sokakat talán meglepő választ adott, amikor azt firtatták, vajon együtt emlegethető-e a Nirvana immáron huszonhárom éve halott főnöke bármely gitárvirtuózzal.
„Alapvetően két területről beszélhetünk, ha meg akarjuk érteni valaki munkásságát”, fejtegette Steve. „Az egyik a technikai oldal. Ha egy olyan gitárost veszünk, mint például Allan Holdsworth, ő mindig is arra törekedett, hogy rendelkezzen egy olyan sajátos technikai arzenállal, amivel megfelelően ki tudja fejezni, amit akar. Ez a megközelítés gyökeresen eltér Kurt Cobainétől. Viszont mindkét nézőpontnak van létjogosultsága, mert mindkét embernek volt egy konkrét üzenete. Tényleg létezik a technikai oldal, viszont egy adott pont után mélyebbre kell menned pusztán a technikánál. Ha úgy tetszik, a zenei ösztöneiddel kell kapcsolatba lépned. Az emberek könnyen rámondják Kurt Cobainre és a hozzá hasonlókra, hogy nem volt jó gitáros. Nos, virtuóz gitáros volt? Nincs rajta értelme vitatkozni, hogy nem. De hatékony volt abban, amit csinált? Próbálj csak meg úgy játszani, mint Kurt Cobain, vagy Billie Joe Armstrong a Green Dayből, és látni fogod, hogy egyáltalán nem is olyan könnyű… Láttad valaha játszani? Zsigeri ereje van. Minden hang és minden akkord robban. Úgy szól, mint egy nagyzenekar. És ezt bizony nehéz előállítani. Mindez ott volt Cobain fejében: egy bizonyos mennyiségű technikai ismeretre volt szüksége ahhoz, hogy megvalósítsa, amit a fejében hall. Ami engem illet, én mindent tudni akartam. Erőlködés nélkül el akartam sajátítani azt is, ami végeláthatatlannak tűnt, és minden dallamot el akartam tudni játszani.”
Őszintén reméljük, hogy lesz olyan komment, amely szerint Steve Vai téved, és nem ért a gitározáshoz...
Hozzászólások
Általánosítasz. Mindenkinek vannak szar koncertjei, a Nirvanának is voltak (pl. a '93 januári brazil koncertek nagyon jó példák), de volt sok zseniális is (pl. '91 halloween). Persze ha valaki eleve negatívan áll valamihez, annak hiába is érvelek. Én szeretem a zenéjét, te nem és pont ezért sosem fogunk egyetérteni. :)
Szerintem nem a sablonokról van szó, de azért azt a négy akkordot legalább tissztességesen pengesse el! Ez különbözteti meg számomra mondjuk Billie Joe-t Kurt-től, aki még a saját dalait sem tudta rendesen előadni.
Nem biztos, hogy gond az, ha valaki nem akar zenélni tanulni. Nagyon sok jó zene született úgy, hogy még autodidaktaként is csak nehezen kategorizálható zenészek összeálltak. Pozsonyi könyvében található az alábbi mondat: "A zenekar halálát végül is a profizmus okozta, ez az örök ellenség, mely sírját ássa minden egyéni gondolatnak. Az történt ugyanis, hogy 1985 nyarán megismerkedtünk a gitártudással". Egy Mikael Akerfeldet ha megkérdezel, milyen hangot fogott le, nem tudja megmondani, mert az érdekli, hogy hangzik, nem az, hogy hívják. Cobainnek is kilóméterekről felismerhető stílusa van (bár a zenéjüket sosem szerettem), ami szerintem fontosabb annál, mint hogy valaki technikásan tudjon sablonokat pengetni.
Szerintem a fő gond az volt, hogy nem érdekelte. Ráadásul, mire eljutott oda, hogy mást akart játszani, annyira elmerült a drogokban, hogy nem volt akaratereje újat tanulni. De pl. Axl Rose-nak nem derogált harmincvalahány évesen, a Chinese Democracy barkácsolása alatt gitárleckéket venni.
Nem értek a zenéhez, nem tudok és sosem tudtam zenélni, úgyhogy lehet, hogy ez nevetséges felvetés, de nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy ez valami tanulással és gyakorlással fejleszthető készség. Nem tudott volna felbérelni egy gitártanárt, aki esetleg megtanította volna technikailag jobban gitározni?
Sosem úgy néztem a zenét, hogy technikás vagy sem: csak az számított, megfog-e vagy sem, át tudom érezni vagy sem és ez mindig független volt attól, hány akkordból áll, mennyire monoton vagy változatos. Vannak napok, amikor a Nevermind az ász és vannak napo, amikor a Train Of Thought.
A Tankcsapdát kinőttem mára, a Nirvanát nem. NAgyon ritkán hallgatom ma már, de olyankor mindig üt.
Azt hiszem, a nyitottság a kulcs. Lehet valaki Dream Theater-fan és attól még szeretheti a Nirvanát is, hiába van fényévekre egymástól a kettő. És ugyanez van fordítva is.
Egyébként pont egy Nirvana-fórumon fejtegette valaki (és egyet is értek vele), hogy Cobain ki akart lépni a Nirvana zenéje jelentette keretek közül, de pont azért nem tudta megtenni és nem tudott mást játszani, mert technikai értelemben erősen be volt határolva. Amíg a Nirvana zenéjében fantáziával pótolta, ami hiányzott belőle technikai tudásban, ha kilépett a komfortzónájából, erre már nem volt képes.
Idézet - blackmagic: