Múlt pénteken jelent meg a Dream Theater új, dupla konceptlemeze, a The Astonishing, amely 130 perces játékidejével és a rajta hallható anyaggal egyaránt igen keményen megosztotta a banda táborát. Az albumhoz most elkészült az első videó is.

„Jó ötletnek tűnt zenekari szinten, hogy elkészítsünk egy újabb konceptalbumot”, mondta a Rolling Stone-nak John Petrucci gitáros a lemezről korábban. „A legutóbbi konceptlemezünk, a Scenes From A Memory 1999-ben jelent meg, jó tizenöt éve, így most úgy gondoltuk: minden megfelelő ahhoz, hogy csináljunk egy újabbat. Tudtam, hogy először is egy sztorira van szükségünk a dologhoz, az ugyanis nem izgatott, hogy valami laza vezérfonalra fűzzük fel a dalokat önkényesen. Nem egy sima konceptlemezben gondolkodtam, hanem valami olyasmiben, amihez teljes előadást lehet kapcsolni, és hogy minden elem a helyére kerüljön, egy ilyet mindig a sztorinak kell vinnie magával. Vagyis kellett egy történetvonal, egy helyszín, karakterek, térképek, minden. A munka nagyjából két és fél éve indult, egy évembe került, mire összeraktam a sztorit annyira, hogy elővezethettem a többieknek. És mivel valami olyannal akartam előrukkolni, ami közel áll hozzám, tudtam, hogy a zenének valahogy szerepet kell játszania a történetben. Nagy sci-fi- és fantasy-rajongó vagyok, így elég határozottan tudtam, hová szeretnék eljutni. De tényleg bele kellett merülni és dolgozni kellett rajta, újra és újra átfésülni, minden egyes nap, mire végre volt valami komoly a kezemben.”
A The Astonishinghez most elkészült az első klip a The Gift Of Music című dalhoz, ez alább megtekinthető. A lemezről a jövő hét első felében olvashatsz kritikát a Shock!-on.
Hozzászólások
Igaz, és az Images albumot kritizálták is rendesen emiatt. De azt mondom, annak a lebegős hangulatához, dobtémáihoz illet az a hangzás. Ahogy az Awake misztikus felingjéhez is eltalálták a megfelelő soundot. Ez itt viszont teljesen jellegtelen, tompa puffogás, ami nem passzol a műhöz. Mangini elvileg egy nagyon technikás, profi dobos, aki sok apró finomsággal operál. Ha ez így van, sajnos nem hallani a lemezeken. Portnoynál működtek ezek a dolgok, a doboscsere óta viszont kis túlzással mintha csak lábdobból és pergőből állna a szett, és ott sem hallani hangsúlyozást... mintha dobgép szólna. Hiányolom a pl. a china splasht. A legjobb dobhangzásuk amúgy szerintem a Scenes albumon volt. De a Falling se volt rossz.
Azokkal aztán lehetne Pink Floydosan Sacrificed Sons és Trial of Tears jellegű érett dalokat játszani.
Egész pontosan kik? Te,és a faszodra húzott macskád a klaviatúrád alatt?
S például ezen az új lemezen is a pergő (meg szerintem az egész dob) hangzása nagyon az Images-es idők soundját juttatja eszembe.
Ez milyen igaz!
Szerintem (és ez maximálisan szubjektív vélemény) legutoljára az Octavariummal indultak el jó, mondjuk úgy Pink Floydosan progresszív rock irányba (legalábbis úgy a dalok felét tekintve). Így öregen nem ilyen műanyag zúzást várnék tőlük, hanem kicsit nyugodtabb, érettebb, művészibb alkotásokat. A képességeiket tekintve simán az arcunkba tolhatnának pl. valami ilyesmit: https://www.youtube.com/watch?v=BOj6fL8EOXA Tuti lehidalnék. És ez a visszafogottabb ének Jamesnek sem okozna gondot (a mostani magasai szó szerint fájnak még agyoneditálva is).
Koszonjuk, pocsfej, az elso huszonket alkalommal is vettuk, hogy ezt gondolod es most a huszonharmadik szellemes hasonlatert is halasak vagyunk.
Sajnálom,rossz ezt leírni de totális katasztrófa lett az új album
Ez a dal mondjuk jó (a hangzást leszámítva).