Night Of Long Knives címmel újabb dalt tett közzé a Bloodstone & Diamonds nagylemezről a Machine Head. A lemez november 10-én érkezik a Nuclear Blastnél, a csapat új kiadójánál, és ez lesz az első kiadványuk az Adam Duce helyére érkezett új basszusgitárossal, Jared MacEachernnel is.
Miután egy angol iTunes-előrendelő oldalra kikerült az új Machine Head-lemez első klipszáma, a Now We Die, a banda több mint két héttel az eredetileg tervezett premier előtt közzétette a szerzeményt. Mivel a demóformában április óta ismert Killers & Kings is kiszivárgott, pár nap múlva ezt is bemutatták, a most közzétett Night Of Long Knives esetében azonban már nem volt szó semmiféle malőrről, a számhoz a banda egy olyan, jobbhíján visualizernek nevezett videószerűséget is készített, amit az utóbbi időszakban egyre több zenekartól lehetett látni a hagyományos klipek és szöveges videók mellett.
A Machine Head – némi vitát okozva – eltolta azt az őszre tervezett amerikai turnét, amelyen a Children Of Bodom és az Epica játszott volna előttük, mert a Bloodstone & Diamonds befejezése végül hosszabbra nyúlt, mint tervezték. Az európai turnétervek közül egyelőre csak egy tíz állomásos, decemberi brit túra ismert, ahol a Devil You Know és a Darkest Hour játszik Flynnék előtt.
Az új lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Now We Die
02. Killers & Kings
03. Ghosts Will Haunt My Bones
04. Night Of Long Knives
05. Sail Into The Black
06. Eyes Of The Dead
07. Beneath The Silt
08. In Comes The Flood
09. Damage Inside
10. Game Over
11. Imaginal Cells (instrumentális)
12. Take Me Through The Fire
A Klasszikushock rovatunkban augusztusban két évfordulós Machine Head-albumról is olvashattál: az 1994-es Burn My Eyesról és az 1999-es The Burning Redről.
Hozzászólások
Azt hiszem úgy korrekt, ha válaszolok.
Tehát:
Nem a Davidiant vontam kétségbe (Isten őrizz), csak a hozzáállásokat nem tudom gyakran hová tenni.
És nem, magát a számot nem kell külön magyarázni, a végét sem. Nálam amúgy a More Thigs... jött be eddig a legjobban, de az tény, sose lesz ott a legnagyobb kedvencek között ez a csapat.
Tudom, a More...-al az elődjét próbálták megismételni, és ez az, ami (nálam legalábbis), alaposan levett Flynn úr nimbuszából.
Ami pedig a folytatásokat illeti a Supercharger-el az élen... Nem is kell folytatnom.
Majd jött a nagyon kiszámítható visszatáncolás.
Ha választanom kéne tuti a Sepu lesz az, és az első kettő MH-en igencsak hallatszik Maxék befolyása szerintem.
Viszont ahogy látom az új dalok nem lettek valami népszerűek errefelé.
Számomra kétségbeesett ide-oda csapongás csak az ötlettelen témák között. Semmi olyat nem találok benne amiért eddig szerettem őket. Nagyon sajnálom, de tényleg semmit. Legalább egy szám lenne. Csak egy. De nincs.
Persze ez is csak egy vélemény, milliók fogják nagy örömmel rongyossá pörgetni ezt a lemezüket is.
Számok amikben érzek némi fantáziát;
Ha azt hazudják, hogy ezek kiadatlan számok voltak a Burning red meg a Supercharger időszakból, talán még bevehető is lenne, legalábbis azt a korszakot idézik:
Ghosts will haunt...
Beneath the silt
Game over.
Esetleg még a két első promo szám elviselhető, és szevasz...
A többi a haláli unalom.
A fentebb említettekben vannak jó pillanatok, de nem egy lehengerlő dinamika egyik sem. Főleg az indítás lett volna jó, de aztén elfikulják.
RobertThorn kösz a linket!
Én is istenítem a végét a Davidiannak, és úgy láttam igen sokan szeretik, elismerik ezt a számot, meg a Machine head akkori munkásságát, ez nem hiába, ennek oka van.
Vitathatatlan, hogy sok kiemelkedő banda csinált hasonló színvonalú, morcos, veretős zenét, főleg azidőben, de amit a Burn my eyesen csináltak Robék, annak a csúcspontja pont a Davidian utolsó másfél percében van, ott robban az egész a legnagyobbat.
Ez egy elég egyedülállóan lóbaszó hangzású zene lett, ami számomra hangzásban kiemelkedik a konkurrencia közül.
Sok bandát ismerek /nyilván nem mindent így nyilván lehetnek számok amik még ezt is felülmulják/ de amiket eddig hallottam, azok közül!! csak a Godflash meg a Fear factory korai munkássága fogja meg hang"erőben" itt ott a Davidian zúzósságát.
Egyébként én azt szeretem a Davidian végében, hogy úgy szól, mintha idegállat fejjel kimennék egy roncstelepre egy húszkilós sulykolókalapáccsal vasat baszni.Nekem ez ugrik be róla, ha hallgatom.
Egyébként van benne valami, hogy az első fele nem a legjobb, a szövegrészt általában át is szoktam pörgetni, összességében a Blockot, Thousand lies -számokat vokálban jobban kedvelem az albiról, de hangszeresen Davidian mindent visz mégis.
Az eleje is alap. Az a lemezkezdés klasszikussá lett.
Senki nem is vitatta, hogy a Chaos A. D. is fasza, szóval eleve nem értem a problémát.
És úgy egyébként is.. nemááár bazzeg.. most tényleg _magyarázni_ kell külön a stílus egyik legagyonbaszósabb pillanatát? :)
Bár az mondjuk vitathatatlan, hogy a Chaos A.D. ugyanígy tele van ilyen monster riffekkel :)
Vagy Adam Duce-nak.
Amúgy lenne egy dolog amit sosem értettem (és ez most nem konkrétan nálad merült fel), de miért van az, hogy a Davidian c. mesteralkotásnak mindig csak a végét istenítik? Ha már akkora nagy durranás az a szám - elég gyíkul énekelnek benne szerintem - miért mindig a végét emelik ki? Ez nekem komolyan rejtély. Szerintem ez kevés az ilyen mértékű ajnározáshoz.
A Chaos A. D. tele van hasonlókkal és nem csak másfél percekben.
Bocs ha valakit megint felbosszantottam, de tényleg rengeteg kérdőjelet látok ilyenkor.