Augusztus 30-án, azaz ma befejeződött a tizenhárom éves várakozás, és megjelent a Tool új nagylemeze. A Fear Inoculum máris meghallgatható.

Megjelent a Tool ötödik nagylemeze. A 2006-os 10,000 Days folytatásának fizikai, illetve digitális megjelenése eléggé eltér egymástól – ennek minden bizonnyal a fizikai hordozók terjedelmi korlátja jelenti az okát, hiszen a dalok mindegyike nagyon hosszú, a rekorder 7empest például egyenesen 20 perc körüli.
Fizikai kiadás:
01. Fear Inoculum
02. Pneuma
03. Invincible
04. Descending
05. Culling Voices
06. Chocolate Chip Trip
07. 7empest
Digitális kiadás:
01. Fear Inoculum
02. Pneuma
03. Litanie Contre La Peur
04. Invincible
05. Legion Inoculant
06. Descending
07. Culling Voices
08. Chocolate Chip Trip
09. 7empest
10. Mockingbeat
A lemez alább hivatalosan is meghallgatható. A Toolt júniusban, Bécsben mi is megnéztük.
Hozzászólások
Pontosan így gondolom én is, max annyi még, hogy nekem totális gyönyörűség a lemez, elejétől végéig...Nyilván ízlés dolga, de számomra a lehető legtökéletesebb folytatása ez a sztorinak.
Abban annyira nem érzem a hívást. De amúgy a fél év sok is lenne perpillanat, mindjárt itt az év vége és évértékelünk. Három hónap még esetleg beleférne elméletben, többnek így év vége felé tényleg nincs sok teteje.
Akkor teljesen egyetértünk, amúgy nálam is ennek a hármasnak a művei forognak mostanság (már amennyire streaming esetén a forgás műveletét definiálni tudjuk...)
Tiszteletreméltóan demokratikus szerkesztőség.
És ha esetleg írnátok most is meg fél év múlva is? :)
Sok írásnál elő szokott jönni, hogy az eredeti értékeléshez képest elmozdult a vélemény azóta valamerre, szóval szerintem ez érdekes lehet, pláne egy Tool anyagnál. De csak hangosan gondolkodom :)
Viszont ez a lemez -úgy tűnik- nem erről szól (nem az agyaknak szól). Talán annak is, de nem elsődlegesen annak.
Később valahová máshová is elér (ehhez kell az idő). Kibontogatja a szárnyait a tudatalattiban, és ott ér majd el minket a zene normálisan.
Ha sokan unalmasnak találják a sok intro-szerű dolgot, meg kiállást, az az agy miatt van, aminek folyton információáradat kell és izgalom és ilyesmik, mert ehhez vagyunk szok(tat)va.
Ők viszont valószínűleg most nem ezt akarták. Talán pont az agyat akarták "elaltatni" a sok "uncsi résszel", vagy csak egyszerűen le akartak nyugtatni, átemelni egy másfajta tudatállapotba, amiben be tudjuk fogadni olyat is, amit "normálban" nem tudnánk.
És hát azért ez nem popzene.. Miért kellene feltétlenül az első másfél percben lezajlania egy húzós verzének meg egy ütős refrénnek? Miért ne lehetne felvezetni, egy kicsit húzni, kontrasztot állítani, hogy minél hatásosabban kiteljesedhessen egy-egy kis tetőpont? Hogy tudnánk értékelni a kék eget, ha minden más is kék lenne?
El lehet ugyan skippelni az "időhúzó" részeket, csak éppen akkor sose fog leesni, mi is van ebben a zenében, ennyi. :)
Igen, lassú folyású. Aki ezt hallgatni akarja, annak kell alkalmazkodnia, és nem a zenének (kell ilyennek vagy olyannak lennie).
Meglehet, hogy a riffek, a formai részek ismerősek, de ezek csak közvetítenek. Nem ez az elsődleges. Van mögötte valami sokkal nagyobb, csak engedjétek, hogy megmutathassa magát.
Agyakat félre, relax, indzsoj!
Persze nekem is, csak előzenekarként meglepően ütött a Wheel. Igaz aznap délelőtt csekkoltam a debüt albumukat és már akkor is tetszett.
Azóta gyakorlatilag felváltva szól nálam a Tool, a Soen és a Wheel.
A Soen kimaradt.
Igen, pont ugyanez volt a gondolatmenetem a fél éves késleltetéssel kapcsolatban. :) De leszavaztak, szóval gyorsabban jön a kritika.