Mike Portnoy és Geoff Tate köztudottan utálja egymást, de a Dream Theater volt dobosa szerint a Queensryche frontembere jól döntött, amikor megtartotta magának a jogot, hogy kizárólag ő játszhassa teljes egészében, egyedi előadásként az Operation: Mindcrime I és az Operation: Mindcrime II lemezeket. A kérdés csak annyi, lát-e majd belőle hasznot…
Mike Portnoy elég sokat beszélt a Queensryche-ról az elmúlt tizenöt évben, a két zenekar viszonya köztudottan nem volt mindig felhőtlen, így nem csoda, hogy Eddie Trunk a dobost is megkérdezte a szétszakadt seattle-i alapbanda két frakciójának április végén kötött megegyezéséről. „Szerintem okos húzásról van szó Geoff részéről”, mondta Portnoy Trunk rádióműsorában. „Roger Waters is ugyanezt lépte meg a The Wall-lal, és hogy őszinte legyek, úgy vagyok vele: bárcsak én is így tettem volna a Twelve-Step Suite-tal… Mert értem a lényeget. Ha a Dream Theater élőben nyomná ezt az ötdalos blokkot, ami teljes egészében az én koncepcióm, az én gyermekem, megszakadna a szívem. Tisztában vagyok vele, hogy Roger Watersnek is nagyon rosszul esett, amikor a karrierje első tíz Pink Floyd utáni évében a Pink Floyd stadionokban játszott – nem arénákban, stadionokban! –, ő meg színházakban vagy félházas arénákban, és csakis azért, mert a név az övék maradt. De nagyon okosan megtartotta magának a The Wall jogait, és a végén ő nevetett: gondolok itt most az utolsó három vagy akárhány évre, amikor már ő lépett fel stadionokban, és keresett dollármilliókat. Ezért mondom, hogy értem, miért tartotta meg magának a két lemez jogait Geoff. Az a két album az ő gyermeke volt, az ő koncepciója, és ez fontos. De most őszintén: ki a francot érdekel manapság az Operation: Mindcrime? Halálra játszották az utolsó húsz évben, szóval ki a fenét izgat most a dolog?”
Portnoy összességében kedvezőnek ítéli a Queensryche-balhé végkimenetelét. „Szerintem helyes, hogy Michael, Scott és Eddie viszi tovább a Queensryche nevet, mert ez a név elsősorban ezt a három embert takarja, és ők játszanak ott ma is. Nekem nem kellett volna megkapnom a Dream Theater nevet, és ez világos is volt számomra. Ők viszont együtt maradtak, és azokat a dalokat nyomják, amiket az emberek hallani akarnak: az első öt album nótáit. A két Mindcrime-ot nem játszhatják Geoff nélkül egészben, de ahogy mondtam, ezt már sokszor megtették, és ismét: ki a francot érdekel ma már az?”
A Twelve-Step Suite Portnoy öt lemezen át ívelő, egybefüggő dalciklusa, amely az alkohollal vívott küzdelméről szól, benne a The Glass Prisonnel, a This Dying Soullal, a The Root Of All Evillel, a Repentance-szel és a The Shattered Fortress-szel.
Hozzászólások
De ez maximálisan magánvélemény.
Vagy az hogy: " Han shot first"
Egyben először az Empire turnén játszották el. Majd akkor, amikor a második résszel együtt, egy előadás keretében mutatták be. Nemrész, pedig a Geoff féle QR játszotta a 25 éves jubileum kapcsán. Ez szerintem nem a halálra játszás kategória. De azért köszönjük Mike!