Pale Communion lesz a címe az Opeth tizenegyedik stúdiólemezének, amely június 16-án jelenik meg a Roadrunnernél. A csapat közzétette a dallistát is.
„Ha a lemez opethesen szól, az jó”, mondta Mikael Åkerfeldt énekes/gitáros az albumról egy interjúban nemrég. „És ha úgy szól, mint valami ismeretlen zene, az is jó. Márpedig ezen az anyagon vannak olyan dalok, amik opethesen szólnak, más részek meg inkább újszerűek tőlünk. Kicsit súlyosabb a lemez a Heritage-nél, de egyszerre dallamosabb is annál. Szerintem kicsit könnyebb lesz belekapaszkodni, mert nagyobb hangsúlyt fektettünk a dallamokra. Progresszív csapat vagyunk: néha olyan a megszólalásunk, mint egy metal zenekarnak, máskor meg nem.”
A lemeznek Mikael volt a producere, és az alábbi dalok kerülnek fel rá:
01. Eternal Rains Will Come
02. Cusp Of Eternity
03. Moon Above, Sun Below
04. Elysian Woes
05. Goblin
06. River
07. Voice Of Treason
08. Faith In Others
Kíváncsian várjuk…
Hozzászólások
Akkor egészen más felfogásunk van a súlyosságról és a dallamosságról. Ezek szerint csak én akadok ezen fenn mindig.
Miért te úgy gondolod, hogy a súlyosság és dallamosság kizárja egymást? Szerintem ez azért eléggé távol áll az igazságtól...Alapból igen sok értelmezése lehet annak, hogy egy zene "súlyos", és ezek nagy része nem igazán függ össze azzal, hogy milyen mértékben dallamtalanul vért hányós-darálós a zene. Pl. szerintem a Tool igen súlyos zenét játszik, viszont bőven vannak benne dallamok. Másik példa: számomra az egyik legsúlyosabb album a Pink Floyd Fala, napokra el tudja intézni a hangulatomat, és mindezt eléri hörgés és riffözönök nélkül.
Ezt mindenki elmondja a lemeze kapcsán és sosem értem. Hogy lehet valami egyszerre súlyosabb és dallamosabb? Csak én nem értem?