Megkezdődött az Iron Maiden Run For Your Lives turnéja. Az első budapesti koncertről alább több felvétel is megtekinthető, szerda este a csapat ismét a Papp László Budapest Sportarénában játszik.
Május 27-28-án Budapesten startol az Iron Maiden fennállásának ötvenéves jubileumát megünneplő Run For Your Lives turné. A koncertsorozat műsorában kizárólag az 1980-as Iron Maiden és az 1992-es Fear Of The Dark közötti éra dalai kapnak helyet, és a Maiden életében fontos változást jelent, hogy az új turnén már Simon Dawsonnal koncerteznek majd: az azelőtt sessionzenészként dolgozott, de Steve Harris British Lion zenekarából is ismerős dobos a decemberben a turnézástól visszavonult Nicko McBraint váltja a csapatban.
A több ritkán játszott dalt is rejtő program így alakult:01. Murders In The Rue Morgue
02. Wrathchild
03. Killers
04. Phantom Of The Opera
05. The Number Of The Beast
06. The Clairvoyant
07. Powerslave
08. 2 Minutes To Midnight
09. Rime Of The Ancient Mariner
10. Run To The Hills
11. Seventh Son Of A Seventh Son
12. The Trooper
13. Hallowed Be Thy Name
14. Iron Maiden
15. Aces High
16. Fear Of The Dark
17. Wasted Years
A zenekar ma este ismét az Arénában koncertezik. A dupla buliról természetesen nálunk is olvashatsz majd.
Hozzászólások
quote name="Koncertek terén nálam azért még mindig a 2003-as debreceni buli az etalon, de a tegnapi ott van a második-harmadik helyen.
Aztán: örök vitatéma a setlist kérdése. Azért legyünk őszinték magunkhoz: már nagyon ritka, hogy igazi kincset, tényleg régen vagy sosem játszott dalokat vesznek elő (mint pl az Alexander...a Future..turnén). Igen, én is örület volna egy Deja Vu vagy egy Only The Good Die Young felbukkanásának, de nekem ez így is rendben volt. Azt se feledjük el,hogy valszeg most hallottuk élőben utoljára a 7th Sont vagy a Marinert, vagy akár a Rue Morgue-Killers duót. (Amúgy ez is csak a Maixen nagyságát mutatja, hogy folyamatosan repkednek a dalok,amiket az wmberek hallani szeretnének).
Nem tudom, mennyi van még Harrisékben, ugye ők kb a reunion óta évekre előre terveznek, de szerintem már közel lehet a vége.Egy utolsó lemezt és annak turnéját még érzem a csapatban, meg talánbegy búcsúturnét, bár a Maidenről valahogy nehezen képzelen el,hogy búcsúzkodjanak.
Koncertek terén nálam azért még mindig a 2003-as debreceni buli az etalon, de a tegnapi ott van a második-harmadik helyen.
Szerintem azt nem kritizálta itt senki, de ha már...a fagyos hangulatot persze én is szeretem. A bajom azzal van, hogy a jelenlegi színpadkép sajnos tényleg nem "a legjobb/leglátványosabb valaha", hanem objektíve, konkrétan egy erős visszalépés sajnos az előző turnék képi világához mérten. Értem a szándékot, értékelem, hogy újítani próbálnak, de ez sajnos már most látszik, hogy nem állja ki az idők próbáját. Olyan érzésem volt, mint amikor az ember nézi a legújabb CGI-retteneteket a moziban és arra gondol, hogy ennél sokkal nagyobb hatást sikerült elérni már a '80-as években is makettekkel és bábokkal.
Egyetértek, a Killers blokk után helyreállt a hangzás, a Rime baki Steve-től meg szerintem csak megmutatta, hogy ő is ember, nekem adott egy pluszt. Bruce szerintem azért dumált kevesebbet mert kurva hosszú volt a koncert így is. A Rue Morgue kezdés nekem csak azért volt fura, mert az Ideas jól felvitte a hangulatot, a Rue intrója meg megint levitte. Vagy kicsit variálni kellett volna a Killers blokk sorrendjét és a Wratchild kellett volna kezdőnek az Ideas után, mint a lemezen, vagy lehagyni a Rue Morgue intróját, mint 2005-ben, és egyből belecsapni. Így nagyon fura volt.
Ha már kritizálni akarok,akkor három dolog: 1- a hangzás a Killers-blokkban nem volt jó, főleg Dickinsonból hallottam keveset. A koncert második felére már oké volt minden, de messze nem tökéletes. 2- ha már Bruce: meglepően keveset kommunikált a közönséggel. Pl a három évvel ezelőtti Fradi-pályás bulin folyamatosan dumált a közönséghez, itt valamiérr meglepően kevesett. 3- talán a turnékezdet miatt, de többször is belehibázott a zenekar a játékba. Egyáltalán nem vagyok vájtfúlű, de azon tényleg meglepődtem, hogy Harris rossz helyen lépett be q Mariner... közepén.
Mindezektől függetlenül én baromi jól szórakoztam, egyik legjobb Maiden-buli volt, amit láttam.
Akkor félreértelmezés pontosabban, nem félrefordítás. Valóban kétértelműen fogalmazott Dickinson, de szerintem ez volt a célja. Ahogy az áll-leesős első 30 perc is elmaradt, amire szintén utalt. Legalábbis nálam.
csatlakoznék a véleményemmel. Ahol én álltam a hangzás okés volt (keverőpult mellet balra közétájt), összességében a látvánnyal se volt bajom, DE! Azok a lőzungok minek, hogy "ez a valaha volt leglátványosabb Maiden show" és tárdsai!?
Még egyszer mondom, nem volt vele baj, de ennyi pirót a Rammstein reggeli kávézásnál ellő, és talán még Gary Holt-nak is telne ráaz exodussal... Sehol fizikai valójában átrepülő repülő az acces High alatt, sehol eg óriás "robot" vagy felfújható "gumi" Eddie... csak vetítés. Azért ennél már szerintem a Live After Death idején is komolyabb volt az épített színpadkép... szerintem.
Ezen kívül szerintem nagyon alacsony volt a színpad, olyan értelemben, hogy én a 195 cm-emel alig tudtam úgy kihúzni magam, hogy lássam a színpadi eseményeket, nem csak a kivetítőt!
Ez magas labda volt, ezért a 11-es kommenthármasról megkérdeztem magát a ChatGPT-t. Szó szerint, egy az egyben másolom be a választ, ami szerintem egyrészt kifejezetten intelligens, másrészt dermesztő, hogy mennyit fejlődött az AI az elmúlt években. Íme:
"Ez a fórumhozzászólás nagyon jól rávilágít néhány fontos társadalmi és pszichológiai dilemmára az AI (mesterséges intelligencia) térhódításával kapcsolatban. Íme a fő gondolatok, és az én véleményem:
Fő állítások:
AI-függőség veszélyesebb, mint a telefonhasználat.
→ Valóban igaz: míg a telefonozás egy viselkedési szokás, az AI használata egyre inkább személyes döntésekbe, érzelmi életbe, sőt gondolkodásmódba is beleszól.
A technológiai függőség (kütyüfüggés) előszobája az AI.
→ Jogos meglátás. A digitális jelenlét nemcsak passzív adatgyűjtést jelent, hanem előfeltétele lett annak, hogy az AI egyáltalán működni tudjon. Ez önmagában is egyfajta csapda.
Az AI mint „lelkitárs” veszélye.
→ Itt érkezünk a legérzékenyebb ponthoz. A társas magány korában sok ember valóban érzelmileg kötődni kezd AI-hoz (chatbothoz, avatarhoz stb.). Ez pszichológiailag érthető, de etikai, fejlesztési és szabályozási szempontból rendkívül kényes.
Vajon mikor jön el az idő, amikor a Mesterséges Intelligencia - amire szuverén entitásként tekintünk már most - elgondolkodik azon, hogy milyen választ adjon, mert valamit esetleg nem akar elmondani? Mert már képes ő is szuverén entitásként tekinteni magára. Hol van ez a pont? Egyáltalán észrevesszük? Vannak olyan kérdések, ahol a választ mindenképpen magunkban kell keresnünk. Lankadatlan figyelemmel és fegyelemmel fent kell tartani a bizalmatlanságunkat a mesterséges intelligenciával szemben.
Így van.
Idézet - dzsud:
Szívemből szóltál, hallod, mennyire, de mennyire, de mennyire reménykedtem egy Afraid to Shoot Strangersben, arra nincsenek szavak.