Cryptoriana – The Seductiveness Of Decay címmel, szeptember 22-én érkezik a Cradle Of Filth új nagylemeze a Nuclear Blastnél, amelyről most bemutatták az első videót. Dani Filth korábbi nyilatkozataiban a régi és a modern albumok keresztezéseként jellemezte az anyagot.
Ősszel jelenik meg a Cradle Of Filth új albuma. A Cryptoriana – The Seductiveness Of Decayt Scott Atkins producerrel rögzítette a zenekar. „A lemezt mélyen átszövi a viktoriánus, gótikus horror, és a cím is erre utal: a Cryptoriana a viktoriánus kor természetfeletti, síron túli és kísérteties dolgok iránti vonzalmát tükrözi, a The Seductiveness Of Decay alcím pedig még inkább hangsúlyozza a halál és az önmegsemmisítés fényesen hosszadalmas folyamata iránti vonzalmat”, mondja Dani Filth énekes. Az első single július 5-én érkezik, a csapat pedig ezúttal otthon, Nagy-Britanniában, illetve Írországban kezdi meg a turnézást ősszel.
„A lemez nagyon kidolgozottan szól, már most, csak a dobokkal és négy gitársávval is”, mondta még korábban a lemez zenei oldaláról Dani. „Azt mondanám, olyasmi a végeredmény, mintha a 2015-ös Hammer Of The Witches és az 1998-as Cruelty And The Beast törvénytelen szerelemgyereke lenne.”
Korábbi hírek szerint a lemezre az Annihilator 1989-es Alison Helljének feldolgozása is felkerül majd. Ameddig kiderül, hogy tényleg így lesz-e, a Heartbreak And Seance című első dalt máris meg lehet hallgatni.
Hozzászólások
Most ez az utolsó számomra újfent megmutatta hogy van azért még Daniban tartalék.
Az is örömteli hogy a számok hosszúak és tele vannak tempóváltásokkal valamint sok sok változatossággal egyáltalán nem egysíkúak ez is utal a régi dalaikra. Sok a heavy metalos betét a dalokban rettentő dallamosak. Próbálták a női énekkel is visszahozni a régi dalok hangulatát. Az Annihilator feldolgozás kimondottan jól sikeredett. Száz szónak is egy a vége valóban igazat állít Dani persze ez az én szerény véleményem (lehet vele vitatkozni).
Aztán mégis meghallgattam és azt kell mondanom, hogy hosszú idők óta ez volt a legjobb albumuk.
A Darkly és Manticore voltak számomra a mélypont, egy részletet nem tudnék felidézni belőlük. Utóbbit végig sem tudom hallgatni annyira jellegtelen.
Ezen történések szerint akár ez az új album is jól sülhet el, egységében kell szemlélni.
De számomra érződik, hogy nem ugyanolyan kvalitású zenészek veszik körül, mint korábban. Az előadásmód, a külsőségek nekem továbbra is tetszenek, de a sound nem. Persze ez még csak egy szám volt, megvárom az albumot, de a legutóbbi sem volt akkora durranás, mint reméltem. Bár azt azt megelőzőeknél mindenképp jobban sikerült.