Egyelőre nem tudni, Bill Ward csatlakozhat-e társaihoz a következő Black Sabbath-lemezre, így a dobos jelenleg még más dolgokkal foglalkozik, például saját, Rock 50 című rádióműsorát üzemelteti. Amelyben néha más dobosokat is méltat, köztük olyan ellentmondásos figurákat, mint például Lars Ulrich...
„Lars kivételes dobos", mondta műsorában Bill Ward. „Spirituális a hangzása, és ezt nagyra értékelem. Rengeteg olyan ösvényt járt be, amit én magam is. Én végül ott kötöttem ki, hogy képes voltam együtt élni a saját képességeimmel, és alkalmazkodni akármilyen zenéhez, amit a Sabbathtal játszottunk, vagy amit a saját zenekaraimmal játszom, netán bárkivel jammelek. Ez van, ezt tudom. De emlékszem, hogy olyan huszonöt-huszonhat-huszonnyolc évvel ezelőtt én is keresztülmentem azon a perióduson, amikor abbahagytam a versengést másokkal, és azt kellett kitalálnom, mit hozhatok ki csakis saját magamból. Lars szintén megállapodott, és jó munkát végzett."
Ward szerint napjainkban sokan elfelejtik, mennyire sokat tett hozzá Ulrich a Metallica klasszikus lemezeihez a maga dobtémáival, és több dalt is lejátszott a műsorban a Master Of Puppetstől kezdve egészen az All Nightmare Longig. „Lars dobmenetei juttatták el a Metallicát a végső határokig, és ezért rengeteg dicséretet érdemel. Minden fiatal dobos számára kötelező hallgatnivaló, amit alkotott, mert roppant inspiráló. Ha valaki dobolni tanul, új technikákat akar felszedni, meg ilyesmiket, akkor hallgassa Larsot. Vannak témái, amikből rengeteget lehet ellesni. Ezekben a dalokban mind akadnak elemek, amikre más dobosok simán rámondhatják: ilyen korábban nem létezett. Ezek a dolgok Larstól erednek."
Ward kijelentése nyilván nem dönti el a „Lars tud-e dobolni, és régen tudott-e?" című örök vitát, de talán hozzátesz valamit...
Hozzászólások
Amit a Blackenedben alkot, az utánozhatatlan (a 7/4-es részekhez azért kell ész is), de a későbbiek is nagyon jók. Már hetek óta a The End Of The Line dobtémája van a fejemben, az is egy telitalálat, és akkor még a My Apocalypse-t nem is említettem.
Ha Metallica-t akarok hallgatni, akkor semmi szükség ilyen-olyan progger zenekarok dobosaira, mert oda csak Lars illik, senki más.
Most pl. a Black Album szól, és Lars olyanokat üt, mint a vaddisznó!
Előttem már megírták itt néhányan, hogy Lars a Load-on nyújtja élete legjobb teljesítményét, és akinek füle van, az egyet is ért ezzel a megállapítással.
Feszes, nem cicomázós, lényegre törő, pont.
Nyilván a Justice-on ő is technikásan játszott, az volt a Metallica legprogosabb lemeze, azonban a többi lemezen nem volt szüksége arra a játékstílusra.
Aki azt mondja, hogy Lars nem tud dobolni, az vagy hülye, vagy süket. Vagy mindkettő.
ennyi.
Az első felével tökéletesen egyet kell értsek. Csak a zene számít. Viszont az tény, hogy ha Ulrich mestert nem veszi 20 4k-s kamera, és nincs bevilágítva csodaszépre a hamvas babapopsi arca, valamint nem csillog a cineken megfelelően a fény, durcás kislányként teljesít = értsd: azért is szarul játszok, ha nem én vagyok a középpontban. Tud ő, ha akar. Voltak jó koncertjei, de a többségét végigtunyulja, pedig azért a a dalok többsége amit tolnak élőben, nem az a húú de megerőltető, sőt sok a középtempós cumó is.