Paul Stanley és Vince Neil elég gyakran vált gúny céltáblájává az elmúlt években gyenge koncertteljesítménye miatt. Chris Jericho most védelmébe vette mindkét legendás frontembert.
Közhelyszámba megy az utóbbi években, hogy sem a KISS frontembere, Paul Stanley, sem a Mötley Crüe énekese, Vince Neil nincs éppen élete formájában hangilag. Előbbi minden további nélkül el is ismeri ezt, utóbbi pedig állítólag gőzerővel készült a Mötley nyárra tervezett, a Def Lepparddal és a Poisonnal közös stadionturnéjára, amely ugyanakkor szinte bizonyosan elmarad. Chris Jericho, a Fozzy énekese az ausztrál Triple M rádiónak adott interjújában most védelmébe vette mindkettejüket.
„A KISS-ék a késői hatvanas, korai hetvenes éveikben járnak – engem ma már komolyan nem érdekel ez az egész", mondta Stanley kapcsán Jericho. „Ha koncerteznek, a tőlük telhető legjobb teljesítményt nyújtják, és esetleg trükkökkel javítanak ezen, hogy jobb legyen, hát tegyék, amennyiben erre van szükség... Paul Stanley minden idők legnagyobb rock'n'roll-énekeseinek egyike. Senki sem fog tudni lebeszélni erről. Ozzy Osbourne szintén minden idők egyik leghatalmasabb énekese. Már Paul McCartney is kissé megviselten hozza a dallamokat, mert nála is akadnak magasabb témák. Mick Jagger nagyjából ma is ugyanazt nyújtja, mint azelőtt, de az ő dallamai mindig ugyanabban a tartományban mozogtak, soha nem ment igazán magasra. Zenész vagyok, értem, hogy megy ez. De nem érdekel, mert rajongó vagyok. Ha elmész egy rock'n'roll bulira, és a tömegben ülve csak azon jár az eszed, hogy na, ez a zenekar aztán jó szar, talán nem is érted, elsősorban miért vagy ott. Egy YouTube-videót visszanézve könnyű megállapítani, hogy valami nem szólt jól, de nem ez a lényeg. A legfontosabb, amikor átéled a pillanatot a koncerten, élvezed a show-t és az energiát."
Vince Neilről kissé visszafogottabban, de megértően nyilatkozott az énekes. „Vince esete lényegesen rosszabb, de ő mindig is ilyen volt. Bárcsak kissé jobban megerőltetné magát... De amennyiben ez a The Stadium Tour összejön, biztos vagyok benne, hogy így lesz. Lefogadom, hogy meglesz a kellő motivációja, hogy kissé fejlessze a kondícióját, és talán vegyen néhány énekleckét is. De Vince is legendás figura, és ha elmész egy Mötley Crüe-bulira, tudod, mit kapsz. Ott van a parádé, a show, meg persze a slágerek, amelyeknek minden szavát kívülről fújja a közönség. Ha azért mész el egy ilyen bulira, hogy 50 ezer ember között állva fikázd őket, megint nem érted a lényeget. Azokra a stadionkoncertekre minden jegy elkelt, haver... Szóval szerintem valójában nem számít, hogy Vince csak minden második szót énekel, vagy 80 kilósan, kockahassal jelenik meg, és olyan teljesítményt nyújt, mint Bruce Dickinson. Az emberek azért mennek el, mert látni akarják a Mötley Crüe-t. És ha az emberek látni akarják őket, nem az én tisztem szidni őket. Ha működik, hát működik..."
Hozzászólások
Ennek ellenére hatalmas koncertet nyomtak tavaly Bécsben. A karizma, a kreativitás és a zseniális dalok többet számítanak. Nem attól lesz valaki pl. atomjó gitáros, hogy milyen technikásan tud játszani, hanem hogy tud-e igazi dalokat írni és van érzés a játékában. Pl. Mick Mars: nem egy virtuóz, de ahogy nyomja azokat a gyilkos riffeket az utánozhatatlan és az többet számít, mint hogy hány gitárleckét vettél.
Koncertre meg az élményért kell menni, nem a hibákat fürkészni és utána neten verni a melled, hogy kiszúrtál két hamis hangot.
A huszonéveseknek is csak pénzkereset.
De az öregek még megélték, amikor ez egy zenei (és egyéb) forradalom volt.
Ha nem engednék az öregeket színpadra lépni...
... akkor (kis túlzással) nem lennének tömegeket vonzó, látványos koncertek...
szerintem itt azon megy hiszti, hogy sokan űgy érzik, hogy ők (vagy a rajongóik) azért nem jutnak el az őket megillető helyre, mert még mindig ezek a régi bandák uralják a terepet. Azt hiszik sokan, hogy ha a régi nagy bandák letennék a lantot, akkor az újabb bandák iránt nőne egy egészséges méretű kereslet, amiből megélhetnének, sztárok lehetnének, stb.
Mondjuk, szerintem meg nem, aki ma Kissre, Mötley Crüe-re megy, az nem menne el a mai fiatal bandákra, ha nem lennének a nevezett "dinoszauruszok"
Miért a harminc-negyvenéveseknek micsoda akik ebből élnek?
nem szabadna őket színpadra engedni
akkor kiderülhetne, hogy még mennyi élet van ebben a stílusban (mert állítólag erőtől duzzad)
Míg pl ott van az Alter Bridge vagy az SMKC akik szintén nagyon nagy kedvencek és egy legen belül is elmegyek úgy 2-3 koncertre, hogy nem ér minőségbeli csalódás.
De az adott szituációt, a koncerten való fikázást én sem értem. Ma minden koncerten mindegyik szám felkerül vagy így vagy úgy az internetre és lehet tudni előre, hogy mire számíthatsz majd.
Szerintem értjük egymást.
Simán el tudom fogadni, ha a karizmatikusan felolvasott telefonkönyv kevés valakinek. Cserébe viszont már előre lehet tudni, hogy mit kapunk a pénzünkért.
Akinek kevés csinn-bumm cirkusz, az maradjon otthon. (Az most úgy is divat lett.)
Nem egyről beszélünk szerintem.
A Kiss simán lehoz bármikor egy minőségi, vállalható koncertet, van akkora merítés az életműből, hogy a hangi adottságokhoz lehessen igazítani a setlistet, és az a produkció rovására se menjen. A legutóbbi hazai Kiss életem egyik legjobbja volt, tavaly a Deep Purple is úgy adott perfekt koncertet, hogy nem volt Child In Time, ahogy jó érzékkel ezt a kateróriát élőben régóta nem erőltetik.
A karizmatikusan felolvasott telefonkönyv kapcsán értem, amit mondasz, de nekem ez kevés.