Noha némileg megosztotta vele táborát, a jelek szerint Jeff Scott Soto halálosan komolyan gondolja a keményebb kötésű SOTO projektet: tavasszal máris megjelenik a zenekar második lemeze, amely a Divak címet kapta, és most megérkezett az első dal FreakShow címmel.
Alig több mint egy évvel követi az Inside The Vertigo debütálást a SOTO második nagylemeze, a Divak, amely április 1-jén kerül a boltokba az earMUSIC gondozásában. A lemez producere ismét maga JSS volt Edu Cominato dobos asszisztálása mellett, a felállást kettejük mellett Jorge Salán gitáros, David Z basszusgitáros és BJ billentyűs/gitáros teszi teljessé. A zenészek igen alaposan kivették a részüket a dalszerzésből is.
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Divak (Intro)
02. Weight of the World
03. FreakShow
04. Paranoia
05. Unblame
06. Cyber Masquerade
07. In My Darkest Hour
08. Forgotten
09. SuckerPunch
10. Time
11. Misfired
12. The Fall From Grace
13. Awakened
14. Final Say (live)
15. The Fall (live)
16. Break (live)
17. When I'm Older (live)
18. Stand Up (live)
19. My Life (iTunes bónusz)
20. Cracking The Stone (iTunes bónusz)
Az első single a FreakShow, ezt máris meg lehet hallgatni. Jeff és a kiadó addig is volt olyan jó, hogy az élő bónuszokat közzétette a YouTube-on.
Hozzászólások
én a ratyizálásért akadtam ki és tartom is
Szíved joga. Nem vagyunk egyformák. De azért kiakadni sem kell, ha valakinek nem a lazább vonal az isten! :)
Rohadtul nem értek egyet! Bármelyik szólóanyagában több lélek volt, mint ebben a gépies Disturbed utánérzésben. Semmi sincs ebben az anyagban -már az előzőt is beleértve-, amiért Soto-t annak idején megszerettem.
A ratyi-hardrock nem az egész hard rock műfajra vonatkozik, csak egy szeletére. A szólócuccai közt bizony voltak ilyenek...
Malmsteen meg sose volt hard rock...
és a W.E.T.-et kihagytam a felsorolásból
Áruld már el, hogy mit értesz azon, hogy ratyi hardrock? Azr, amit mondjuk 2008-ig a Beautiful Mess-ig képviselt szólóban?Vagy a Queen-es anyagát, ami szerintem jobb, mint a teljes Paul Rodgers-es megoldás? Vagy azt, amit a Journey-ben produkált élőben? Esetleg, ami Malmseen-el, vagy Axel Rudi Pell-el? Kiváncsi lennék, hogy lehet ledegradálni egy egész műfajt ratyi címszó alatt.