Noha a magyar származású Zoltan Bathory által vezetett Five Finger Death Punch az utóbbi évek egyik legsikeresebb amerikai metal csapatának számít, a zenekarnak komoly ellentábora is van. Utóbbiak egyik állandó kifogása a banda szövegvilága. A gitáros egy friss interjúban most erre a témára is kitért.
„Ha egy rockzenekarban játszol, kifejezheted magad shakespeare-i angolságú mondatokkal, de ez bizony el fog szállni a legtöbb ember feje felett, mert egyszerűen nem így beszélünk", magyarázta Zoli a Loud magazinnak. „Főleg, mivel számos rockzenekar alapból agresszívebben fogalmaz. Ez a nyelvezet, ez a témaválasztás pedig eleve megköveteli, hogy kicsit direktebb legyél, ami akár egyszerűbb szövegeket is eredményezhet. Ha azt akarod mondani valakinek, hogy húzzon a picsába az utadból, akkor ezt mondod, nem pedig azt, hogy jaj, uram, lenne olyan kedves... A rockzenei közönségnél nem működik ez a fogalmazásmód. És tényleg sok bírálatot kapunk azzal, hogy a szövegek egyszerűek, ugyanakkor viszont sokan éppen ezért szeretik őket: mert kapcsolódni tudnak a nyersességükhöz. Ami a katonai vonatkozásokat és a világnézetünket illeti, az embereknek ismerniük kellene bennünket, és megérteni, honnan jöttünk. Itt mindenki kőkeményen megdolgozott mindenért: egyikünk sem középosztálybeli fickó, senki sem jómódban született, harcolnunk kellett az eredményeinkért. Bassza meg, én egy olyan országból érkeztem Amerikába, amelyik kommunista államként majdnem a harmadik világhoz tartozott, a kezemben az útlevelemmel meg a hátamon a gitárommal, úgy, hogy egy szót nem beszéltem angolul. A kibaszott gettóban éltem, olyan szarságokon mentem keresztül, amit az emberek el sem tudnak képzelni. Így nevelkedtünk, így jutottunk el idáig, és ez visszatükröződik a szövegekben is: a saját lábamra állok, és az utolsó lélegzetemig küzdök azért, amiben hiszek. Ez pedig metszi egy csomó katona gondolkodásmódját is, hiszen ők is ezzel a mentalitással állnak a dolgokhoz."
Zoli tisztában van vele, hogy a szövegkérdés megosztja a Five Finger Death Punch közönségét, de nem kívánja megjátszani magát. „Ezek vagyunk mi. Lejárok edzeni, bunyózni, hiszen ju-jitsu versenyző vagyok, és több küzdősporttal is foglalkozom: kézitusa-kiképző vagyok a hadseregnél is. Ezek a dolgok érdekelnek, ezekkel foglalkozom. Vagyis beszélni is erről fogunk. Nem tudom magamat annak tettetni, ami nem vagyok. Tökéletesen megértem, miért merül fel ez a kérdés, mert a tábort is megosztják a szövegeink, de biztos vagyok benne, hogy azok számára is vannak zenekarok, akik a pillangókról szeretnének hallani."
A zenekar legutóbbi albuma ősszel jött ki The Wrong Side Of Heaven And The Righteous Side Of Hell Volume 2 címmel.
Hozzászólások
Elfogadom az álláspontod.
Lefaszozni embereket viszont nem ér. Béke."
Elegem van abból, hogy a hazámmal kapcsolatban mindenki alapot érez magában ahhoz, hogy általánosítson. Alföldi kijelentése szerintem egy kurva nagy általánosítás, akkor meg pláne, ha szerinte, szerinted és szerintem is a jelenség létezik (jól fogalmaztál). De hogy ebben kevés országgal együtt a csúcson lennénk... Talán csak azért érzitek ezt így, mert ez egy kis ország, kis népességgel, hatalmas médiafelhajtással. Ha a vízfejű fővárosban valaki eldurrantja magát, azt itt Debrecenben is érezni lehet.
Nem az egész országról beszélt, de ez megint olyan, hogy mindenki a maga szemszögéből látja ugyanazt a pár sort. Nekem sajnos mások a tapasztalataim, mint neked és ezt tényleg sajnálom. Természetesen ez nem mindenkire vonatkozik, de mivel van bőven összehasonlítási alapom, a jelenség szerintem létezik. De ebbe nem akarok belemenni most, nincs kedvem és értelme sincs.
Lefaszozni embereket viszont nem ér. Béke.
Pedig pont, hogy nincs igaza. Különbnek nem érzem magam úgy általában senkinél, de sok olyan ember van, akinél igenis különbnek érzem magam. De hogy itt mindenki különbnek érezné magát mindenki másnál, aki nem magyar, az sztem túlzás. Olyan alföldi legenda. Egy másik alföldi legenda szerint ez a 9millió fasiszta (homofób, nőgyűlölő, feleségverő, gyermek- és állatkínzó, buta, náci, előítéletes, stb.) országa. Itt pontosan annyi, más embereknél különb ember él (a népességhez viszonyítva), mint mondjuk Német-, Francia-, vagy Olaszországban. És ugyanennyi a fasiszták, homofóbok, feleségverők számaránya is a népességhez viszonyítva, mint más országokban. Senkinél sem vagyunk különbek, de alávalóbbak sem. Alföldi egy tehetséges, de sértett méltóságú ember, aki majd visszatalál tehetséges önmagához, ha feldolgozza a személyes tragédiáját.
(gy.k.: ez cinizmus volt)
Pont igaza van pedig.
Akkor ez az Alföldi egy fasz! (Mondjuk ez nem újdonság).
Pont azt hallani mindig itthon, hogy jaaaj, itt minden szar, szarország, szarok vagyunk. És emiatt az állandó önmocskolás, "merjünk kicsik lenni"-hozzáállás miatt sajnos egyre demoralizáltabbak az emberek.
Kevés olyan hely van, ahol annyi "különb" ember él, mint itt Magyarországon. És olyan fájdalmas látni, hogy ebből viszont semmi sem érződik. Mert csak az üvöltésünket lehet hallani, hogy kinél és hogyan vagyunk különbek és jobbak és magyarabbak, és ilyenebbek, meg olyanabbak. És mindent ők csinálnak rosszul. Érdekes, hogy nem tűnik fel nekünk, hogy ha mindannyian különbek vagyunk, akkor kik azok, akik aztán valahogy mégsem.
Alföldi Róbert