Felszállt a füst: október 13. lesz az Exodus új nagylemezének európai megjelenési dátuma. Az ismét Zetro Souzával kiálló zenekar a Blood In Blood Out borítóját is közzétette.
A svéd Pär Olofsson készítette el az Exodus új nagylemezének borítóját, aki korábban a klasszikus a Bonded By Blood újravett változata, a Let There Be Blood külcsínjén is együtt dolgozott már a veterán Bay Area thrasherekkel. A lemez különös jelentőséggel bír a banda karrierjében, hiszen egyrészt ez lesz a tizedik stúdióalbumuk, másrészt a 2004-es Tempo Of The Damned óta most dolgoznak először együtt ismét Steve „Zetro” Souza énekessel, a legsikeresebb korszakuk frontemberével. Zeneileg az album az előzetes nyilatkozatok alapján sokkal jobban közelít majd a ’80-as évek lemezeihez, mint az utóbbi néhány, az 1989-es a Fabulous Disastert konkrétan is emlegették párhuzamként, a durvaság azonban természetesen marad. Az anyagon az egykori alapító, Kirk Hammett is vendégszólózik egyet a Salt In The Wound című dalban.
Az Exodus ősztől a Slayerrel és a Suicidal Tendenciesszel turnézik Észak-Amerikában, önálló európai körút valószínűleg csak 2015-ben lesz.
Hozzászólások
A múltjukból majd csak most kezdenek el élni. Lesz itt még nosztalgia bőven. Még unni is fogod. :)
Oké, visszaszívom.
Ez a borító teljesen vállalhatatlan, és ahogy a Facebookon is írtuk a hírnél, mindent megtestesít, amiért az emberek többsége még 2014-ben is csak röhög az egész műfajon. Viszont az Exodust klisésnek és buta hentelésnek nevezni, hát nemtom. Sem magukhoz, sem másokhoz képest nem panelesek az utolsó lemezeik, nem a múltjukból élnek, zeneileg meg azért igencsak komoly és kifejezetten agyas megoldásokból áll a dolog.
Nem ízléssel kapcsolatos vitaindítónak szántam az ajánlást, mindössze a mondandódnak azon részét kívántam cáfolni vele, amiben azt állítottad, hogy irodalmi alkotás nem lehet metalszöveg. Szerintem igenis lehet, sőt, mint a Jane Doe-nál, még a zenéhez is adhat egy plusz jelentéstartalmat. Természetesen az, hogy a zenei része kinél mennyire működik, már más kérdés, ezen nincs is értelme összekülönbözni.
Köszönöm válaszod!
Egyáltalán nem tetszik. De miért kellene mindenkinek ugyanazt szeretnie? Rengeteg instrut hallgatok, ott sincs szöveg. Vagy komolyzenét. Számomra az ének csak egy újabb hangszer, ami a dallamokért felelős. Igazság szerint már nagyon sok szöveget megírtam. de csak akkor éreztem a teljes szabadságot, ha dallamot alkotok, és azok formálódnak szavakká, mint fordítva. Én értem, hogy van akinek fontos. Számomra a zene csakis a harmóniákról, dallamokról szól. Mindenki mást szeret, ettől szép az egész.
Szöveges cáfolat helyett inkább figyelmedbe ajánlom a Converge 'Jane Doe' lemezét.
Jó, nekem nem ez a hozzáállásom. Nekem fontos, miről szól a zene, mi az üzenet, mit ad az egész, zenével, szöveggel, borítóval együtt, így kerek, egy lemez komplex alkotás, nem egy dimenzióban létezik. Ha baromságról énekelnek, elveszi a kedvem a zenétől is. Persze ki tudom kapcsolni, hogy odafigyeljek erre, ha muszáj, de az ideális állapot nem ez nálam.
nem azt mondtam, hogy szabály van rá, hanem hogy jó esetben. Én így gondolom. Soha nem is szerettem a szövegcentrikus zenét, megzenésített verseket, mert mindet sarkosnak gondolok. Számomra ez csak így müködik. Egy megírt szöveget ráerőltetni egy zenére soha nem ad kerek képet. Vagy ahhoz idomítani a zenét. Mert elsősorban zenéről beszélünk az ének szempontjából is. A dallam az ami számít, szóljon az bármilyen érthetetlen nyelven is.
A Todessehnsuchté jó volt. Meg a zene is.
Egyáltalán nincs olyan szabály, hogy a szöveget a zene szüli. Simán lehet a fordítottja is, például a konceptlemezek esetében. Thrashben sem csak a tufaság lehetséges, vannak kifejezetten izgalmas dalszövegek ebben a stílusban is.
Az ilyen borító meg ha összhangban áll a zenével, akkor egy klisés, buta, profi hentelést vetít elénk. Vagyis a papírformát, a rajongók nem fognak csalódni.