November 21-én közös EP-t jelentet meg az Aerosmith és Yungblud. Az első dal, a My Angel máris meghallgatható, Dominic Harrison pedig szólókarrierjében is minden eddiginél nyíltabban felvállalja a rockműfajt.
Dominic Harrison, azaz Yungblud évek óta az egyik legdinamikusabban feltörekvő fiatal sztárnak számít, ám a hagyományos rock- és metálközönség egy része csak idén júliusban, az Ozzy Osbourne és a Black Sabbath búcsúját jelentő Back To The Beginning gálán kapta fel rá igazán a fejét. A következő időszakban pedig még többen ismerik majd meg a nevét a rocktárborban is, november 21-én ugyanis One More Time címmel közös minialbumot jelentet meg az Aerosmithszel. A Matt Schwartz producerelte anyag négy közösen írt, vadonatúj dalt rejt majd, illetve az 1976-os Rocks egyik legemlékezetesebb darabja, a Back In The Saddle új változatát. Az Aerosmith részéről a teljes csapat felsorakozott az ügy érdekében, vagyis Steven Tyler, Joe Perry, Brad Whitford és Tom Hamilton egyaránt játszik a dalokban, a társaitól elhidegült Joey Kramer posztján pedig Matt Sorum (Guns N' Roses, Velvet Revolver, The Cult) dobol vendégként.
„Apámnak gitárboltja volt – mondta az Audacynek Yungblud az aktuális fejlemények, illetve nyáron megjelent új szólólemeze, a brit listavezető Idols kapcsán. – Most pedig kicsit úgy érzem magam, mintha megint hétéves lennék. Az új albumom meg a mostani bulik pontosan ezt a szagot árasztják: a kábelek, az erősítők, a ragasztó, a forrasztóhuzal meg a világos sör illatát. Imádom, mert megint apám boltjában érzem magam… És szerintem az emberek az utóbbi időben valahogy féltek belemászni a középutas rockba, mert az öregemberek stílusaként tekintettek rá, vagy nyálasként… nem tudom. Valahogy senkinek sem volt mersze csak úgy a legtisztább formájában belevágni, mi viszont pontosan ezt tettük ezen a lemezen, a zenétől kezdve a show-n át egészen a kinézetünkig. És szerintem a
közönségnek szüksége is volt erre úgy mindenestől. Egyszerűen kell egy kis zsiványság, szükségünk van egy kis rock’n’rollra. Évek óta unalmas volt a rock, mert nem engedték, hogy új formában induljon virágzásnak. Vagy ragaszkodni kellett a régi formulákhoz, vagy halkan kellett játszani. Márpedig rockzenét kurvára nem akarsz halkan játszani! Épp az a lényege, hogy hangos legyen, hogy átéld, hogy azonosulj vele, hogy szórakozz a szerelemmel és a gyűlölettel… És muszáj, hogy közben jól érezd magad tőle.”
Az Aerosmith és Yungblud EP-jének dallistája az alábbi:
01. My Only Angel
02. Problems
03. Wild Woman
04. A Thousand Days
05. Back In The Saddle (2025 Mix)
A My Own Angel máris meghallgatható.
Hozzászólások
Hááát...Jagger, Tyler és Mercury szerintem pont nem azok a figurák voltak akikről az jött le a színpadról hogy milyen kedves, szerény emberek.
Ők azért elég rendesen elvoltak szállva maguktól. Legalábbis a videóklippek és koncertfelvételek (sőt, Jagger és Tyler esetében a celebshows interjúk) alapján eléggé így jött le nekem. Jó persze, nekik nyilván volt is mire nagyképűnek lenniük, de velük szemben például lett volna Lemmynek is, aki sem a színpadon sem az interjúkban (és nyilván a filmjében sem) tűnt nagyképűnek soha. Vagy épp az egyel kisebb kaliberű arcok közül a közmegegyezéses jófiú Myles Kennedy vagy épp Bryan Adams - pedig azért nekik is lenne mire nagyképűnek lenni.
Yungblud viszont nyilván épp az általad említett Jagger/Tyler vonalon szeretne maradandót alkotni és ehhez sajnos szükséges egy bizonyos szintű ripacskodás és az egészséges önbecsülésnél nagyobb önbizalom - meg az ezzel járó arc.
Amúgy nyugi, nekem is kicsit ellenszenves a tag, de nem igazán tűnik nagyképűnek, nekem úgy szimplán a stílusa az ami nem jön be, de én vállalom is hogy ,,boomer" vagyok - még akkor is ha a 30-at sem töltöttem be.
Nem tudom, akkoriban az a ripacskodás, amit letolt mondjuk egy Jagger, Mercury, vagy Tyler, szintén ripacskodás volt, de volt mellette egy "jófejség" vibe-ja, + az akkori mércével jó dalok!
Erről az sugárzik, hogy szimplán egy tahó, érdemi produkció nélkül.
Ha nálunk élne, oda lehetne tenni a nemzeti siratóasszony tótgabi mellé
Ezzel kb minden második rocksztárt meg lehetne "vádolni" a 80as évekből Freddie Mercury-tól a fent megnevezett Steven Tyler-en át, nagyon sok előadót.
Tartom, amit róla irtam, a dalai szarok, de van egy szinpadi kisugárzása, olyan, ami csak a legnagyobbaknak adatott meg.
Ha ez alatt az "egyediség" azt érted hogy valami egészen elképesztő módon irritáló ez az öntelt kihaénnem kisugárzású csücsörítő szőrmebundás pojáca, miközben zéró a produkció mellette, akkor igaz.
Prága mindig jó program és olcsóbbak a koncertjegyek is, mint Bécsben, illetve szállást is könnyebb jóárasítva találni. Meg akár autóval, akár vonattal megy az ember, a megközelítés sem problémásabb.
Idézet - sanonca:
...pláne ha nem is lesz Sziget...
A férjemmel már ott tartunk, hogy a jövő évben elmegyünk a fesztiváljára akár Angliába is vagy Prágába. Sajnos túl későn találtunk rá, addigra a bécsi koncertje már teltházas volt. Reménykedünk még esetleg egy Sziget2026 headline-ban, de nem látom valószínűnek.
Szerintem magában is megállja a helyét, de jó látni, hogy újra bekapcsolta a vérkeringésbe az Aerosmith-t.
sanonca mi a Szigeten láttuk először, 3 éve az Imagine Dragons előtt, akkora kisugárzása van, hogy hihetetlen, tényleg keveseknek jut ilyen!!!
Tavaly elmentünk a Budapest Parkos koncertjére is!
Elég csalódottan vettük tudomásul, hogy idén Magyarország kimaradt a turnéiból, pedig korábban azt nyilatkozta minden évben jön.....
szerepelni ? Még a végén megcáfol téged... Valamit mondhatnál erre !
és valamilyen szubkultúra szócsöve lett.