Hivatalosan ma jelenik meg a Dream Theater új, dupla konceptlemeze, a The Astonishing, amely bő másfél évtizede az első sztorimesélős anyag a bandától. A csapat most az egész 130 perces produkciót feltette hivatalosan a YouTube-ra, így ha eddig nem tetted volna meg valami úton-módon (…), most teljesen legálisan meghallgathatod az egészet.
„Jó ötletnek tűnt zenekari szinten, hogy elkészítsünk egy újabb konceptalbumot”, mondta a Rolling Stone-nak John Petrucci gitáros a lemezről korábban. „A legutóbbi konceptlemezünk, a Scenes From A Memory 1999-ben jelent meg, jó tizenöt éve, így most úgy gondoltuk: minden megfelelő ahhoz, hogy csináljunk egy újabbat. Tudtam, hogy először is egy sztorira van szükségünk a dologhoz, az ugyanis nem izgatott, hogy valami laza vezérfonalra fűzzük fel a dalokat önkényesen. Nem egy sima konceptlemezben gondolkodtam, hanem valami olyasmiben, amihez teljes előadást lehet kapcsolni, és hogy minden elem a helyére kerüljön, egy ilyet mindig a sztorinak kell vinnie magával. Vagyis kellett egy történetvonal, egy helyszín, karakterek, térképek, minden. A munka nagyjából két és fél éve indult, egy évembe került, mire összeraktam a sztorit annyira, hogy elővezethettem a többieknek. És mivel valami olyannal akartam előrukkolni, ami közel áll hozzám, tudtam, hogy a zenének valahogy szerepet kell játszania a történetben. Nagy sci-fi- és fantasy-rajongó vagyok, így elég határozottan tudtam, hová szeretnék eljutni. De tényleg bele kellett merülni és dolgozni kellett rajta, újra és újra átfésülni, minden egyes nap, mire végre volt valami komoly a kezemben.”
A The Astonishing dallistája az alábbi:
Act I
01. Descent of the NOMACS
02. Dystopian Overture
03. The Gift of Music
04. The Answer
05. A Better Life
06. Lord Nafaryus
07. A Savior in the Square
08. When Your Time Has Come
09. Act of Faythe
10. Three Days
11. The Hovering Sojourn
12. Brother, Can You Hear Me?
13. A Life Left Behind
14. Ravenskill
15. Chosen
16. A Tempting Offer
17. Digital Discord
18. The X Aspect
19. A New Beginning
20. The Road to Revolution
Act II
01. 2285 Entr'acte
02. Moment of Betrayal
03. Heaven's Cove
04. Begin Again
05. The Path That Divides
06. Machine Chatter
07. The Walking Shadow
08. My Last Farewell
09. Losing Faythe
10. Whispers on the Wind
11. Hymn of a Thousand Voices
12. Our New World
13. Power Down
14. Astonishing
Az alább egyvégtében, teljesen legálisan meghallgatható lemez európai turnéja február 18-án startol, és a banda a teljes The Astonishinget eljátssza majd a koncerteken. A zenekar tavalyi budapesti bulijáról itt olvashatsz.
Hozzászólások
Az a baj hogy totál jellegtelen dallamok.
Egy Overture 1928, egy Fatal Tragedy, egy home, Dance of eternity, vagy egy The mirror nem csak a technikai megoldások miatt tartozik a legjobb nóták közé, hanem maga a dallamok is jók,tetszetősek, stílusosak, háton szőr felállítósak.
Ez teljesen hiányzik az új albumról.
Nem azt montom hogy őket kell másolni, de valami hasonlót várnék tőlük, nem pedig ilyen b kategóriás filmzene szerű, pop-rock-os valamit, aminek se eleje, se vége, se gerince..
csak néhány album tavalyról amiket az ember szivesen hallgat meg bármikor, ellentétben a DT legújabb borzadályával:
Teramaze - Her Helo
Angra - Secret Garden
The Paralydium Project EP
Amorphis - Under the red Cloud
Symphony X: Underworld
Leprous - THE CONGREGATION
Kingcrow - Eidos
Vola - Inmazes
Steven Vilson - Hand Cannot Erase
Riverside - Love, Fear and the Time Machine
Azt hiszem, ennél a lemeznél nem szabad dalokban gondolkodni, mert az egész egy darab monolit. Nekem, pár hallgatás után ez jött át. Filmzene, metálba oltva. Nekem mondjuk pont bejön.
A másik, amit itt olvastam kritikaként, hogy túlzottan alárendelik magukat a történetnek. Eddig pont az öncélú villogásokat fikázta mindenki, most meg az a baj, hogy alázattal viseltetnek a történet/zene iránt? Tényleg nem értem. Én komolyan meg is lepődtem, hogy ilyenre képesek, mert eddig nem erről voltak híresek, sőt... kellemeset csalódtam bennük. Pont emiatt.
Utóbbi néhány albumnál szokták kritikaként emlegetni az öncélú,önismétlő dolgok alkalmazását.
De kérem szépen ezzel az albummal olyat alkottak, amit én nem is pontoznék.
filmzene szerű(de abból is a b kategóriás), jellegtelen, egysíkú dalok összesége ez az album.
Egy dalt sem lehetne mondani ami bármiben elérné valamelyik Metropolis part 2-őn, Train Of throught, vagy akár egy Dramatic turn of evens albumon szereplő szerzeményt.
Jött ez a lemez, és ez addig fajult ez a vonal, hogy azon túl,hogy a gyerekkoromat végérvényesen lezártam, eljutottam oda, hogy egy dt lemezből számokat töröljek. 34 helyett 15 (még így is nagyvonalúan) és így elviselhető ez lemez....
Sajnos igen. Mivel én a hétvégén melóztam, egész nap repeaten ment az album, természetesen a háttérben, szerintem lement 5x nálam is. Egyetlen egy dalnál kaptam fel a fejem, a többi kellemesen besimult a háttérbe. Amikor odafigyeltem andalító, túlzottan szirupos és negédes dallamokat hallottam.
Rossznak nem mondhatom, mert nem rossz. Egyszerűen érdektelen, semmi nincs benne, nem is értem. Ez nem szépül meg az idővel. Marhára frusztrál engem is, hogy nem tudom szeretni, mert érzem, hogy nem rossz. Csak épp... Értékelhetetlen számomra.
Sebaj, ennek fényében legalább az utolsó pár albumot felértékeltem, és azokat is lepörgettem. Jobb érzés...
egyetlen épkézláb ízes,szívmelengető gitárszóló sincs,egy vastagabb lüktetőbb riff,az énektémákban sincsen semmi kapaszkodó........Szóval légürestér megint
5. komplett meghallgatás után sem működik!
Sokan mondják,hogy egy prog anyagnak időt kell addni,kell pár meghallgatás,hogy felfedje magát.Rengeteg konzultáltunk barátokkal,hogy erre manapság lényegesen kevesebb az idő,és az energia.Az alapváznak a csontozatnak azért már az elején látszódnia(hallatszania) kell,és ha ez hiányzik akkor a szép,mutatós gazdag booklet sem segíthet.
Kb olyan ez a dolog mint amikor elmegyünk egy kiállításra,és 3 lépésre állunk egy festménytől amit bámulunk egy jó ideje de nem történik semmi! Akkor mellénk lép egy művészeti szakreferens kisérő,aki elkezdi mesélni,hogy "Tulajdonképpen itt a művész egy komoly válságon volt túl,elhagyta a felesége,sé sok abszintet is ivott...stb" Ettől nem fog jobban tetszeni a festmény !
Szóval összegezve,ez a DT album megint egy nagy semmi érzés egy hatalmas SPACE . Pedig rohadtul akartam,vágytam,hogy tetszen de NEM MEGY
hát kb hasonló a véleményem :)
nem szeretem, mikor ennyire tolnak egy lemezt az arcba, főleg ekkora méretes diszkográfia áll rendelkezésre, ugyanez pl. a maiden-re is jellemző, bár ott azért sokkal kerekebb dalok kerültek a szintén brutálisan hosszú lemez(ek)re