Home

Az Anthrax visszatérő Worship Music lemeze a világ minden táján komoly siker, a zenekar ezekben a hetekben is teltházak előtt koncertezik Amerikában a Testament és a Death Angel társaságában. A bandában uralkodó hangulat azonban igen furcsának tűnik – Joey Belladonna énekes nyilatkozatai például folyamatosan olyan határokon táncolnak, amiket általában egyetlen csapat sem szeret feszegetni.

„Annyit tehettem, hogy elfogadtam a hívást és megpróbáltam komolyabban venni a dolgot a 2005-ös újjáalakulással szemben, amikor inkább csak arról volt szó, hogy csináltunk valamit a rajongók kedvéért", magyarázta visszatéréséről Belladonna a BigMusicGeeknek. „Noha most már a zenekar teljes jogú tagja vagyok, még mindig elgondolkodom néha azon, tényleg mindenki őszinte-e ezzel kapcsolatban. Igyekszem a lehető legjobban teljesíteni, és jól is érzem magam, de még mindig vannak bizonyos kétségeim azt illetően, vajon őszintén és komolyan gondolja-e mindenki a bandában, hogy megint együtt vagyunk. Mindenki nagyon szívélyes, de az ilyesmit nehéz megállapítani... Az ember arra gondol: mi történt régebben? Helyesen teszem, ha ma is úgy gondolkodom, mint akkor? De megpróbálok nem beszélni a régi ügyekről, és megmaradni a pozitív oldalon."

Belladonna nem rejtette véka alá, hogy nem szívesen énekelne további John Bush-érás dalokat a koncertprogramban ma is szereplő Onlyn túl. „Hangosan mondom, hogy mindenki megértse: nem vagyok nagy híve annak, hogy megpróbáljam utánozni, amit John csinált, netán elkapni az összes nótát, amit vele játszott a banda. Ha elindulnánk ezen az úton, nem egyszerűen csak meg kellene tanulnom a dalokat, hanem úgy kellene előadni azokat, mint ő. Amikor John került a helyemre, nem volt választása: egy közös lemezük volt, így ettől eltekintve azt kellett csinálnia, amit én. Amikor annak idején először bekerültem az Anthraxbe, két dalt leszámítva mi is nyomtuk a teljes Fistful Of Metalt, és akkoriban nem is zavart ezt: tettem a dolgomat, és szépen elénekeltem a nótákat. Most is érdekes lenne egy hasonló kísérlet, de valahogy folyamatosan a többiek jóváhagyását lesném. Jól csináltam? Jól elkaptam a lényeget? Pontosan énekeltem? Jó volt a kiejtésem? Én pedig nem akarom matematikai alapon felépíteni ezt az egészet. Most, hogy végre megjelent az új albumunk, az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy elkezdjünk visszafelé tekintgetni. Tudom persze, hogy a többiek agyában valahol ott motoszkál a gondolat: hé, rá kellene venni, hogy további dalokat is elénekeljen abból a korszakból... Ez valahol zavar engem, hiszen annyi más dalt játszhatnánk. Az Onlyt persze nem bánom, mert nagyon jó nóta, és kényelmesnek is bizonyult számomra. Ha viszont egy másik dal nem passzolna hozzám, egyből el kellene kezdenem erőlködni, az emberek meg fanyalognának. Erre persze a többiek azt mondanák, ne foglalkozzak vele, de hiába felelne meg nekik, elsősorban nem nekik kell elfogadniuk... És ebbe nem szeretnék belecsúszni."

Joey a 2004 végén kiadott, a régi dalok John Bush-sal felvett újraértelmezéseit tartalmazó The Greater Of Two Evils lemezről is szót ejtett. „Nézzünk szembe a tényekkel: John nem tudta tisztán kiénekelni a magasaimat, amikor elővette a régi dalokat. Akármikor ugrasz neki más dolgának, az sosem lesz olyan, mint amilyennek lennie kellene. És egyszerűen megöl engem, amikor egy csomó ember, sőt, a zenekar tagjai is azt mondták, hogy a The Greater Of Two Evils-es változatok jobbak voltak az eredetieknél. Amikor Scott lenyilatkozta, hogy eredetileg is olyannak tervezték azokat a nótákat, úgy éreztem magam, mintha csak alaposan pofánvertek volna. Azt gondoltam: hé, eszerint minden, amit csináltunk annak idején, nem volt elég jó, és mindennek tetejébe ezt te magad mondod? Brutális érzés volt, és elárulhatom, totálisan nem is értek egyet ezzel a véleménnyel. Legyünk őszinték: nem hinném, hogy azok a nóták egyáltalán megszülethettek volna, ha akkoriban is John a zenekar énekese. Ez egy kemény téma."

És még keményebb a szennyest nyilvánosan kiteregetni, habár az Anthrax hitelességén túl sok csorba már úgysem eshet az elmúlt évek fényében...