Befutott a hét legmeglepőbb és legmeglepőbb időzítésű híre: szeptemberben, egyelőre két amerikai fesztiválfellépés erejéig visszatér a színpadra a Slayer. A zenekar volt gitárosa, Kerry King épp most készül az újrakezdésre szólózenekarával, és néhány hete még arról számolt be, hogy a zenekar öt évvel ezelőtti leállása óta semmiféle kapcsolatban nincs Tom Arayával, a másik őstaggal.
Hivatalosan is visszatér a Slayer: a zenekar két amerikai fesztiválfellépést jelentett be őszre, egyet a szeptember 22-ei, chicagói Riot Festre, egyet pedig a szeptember 27-ei, louisville-i Louder Than Life-ra. A csapat az utolsó felállásban lép majd színpadra a bulikon, vagyis a két őstag, Tom Araya énekes/basszer és Kerry King gitáros mellett Gary Holt gitáros és Paul Bostaph dobos játszik majd a bulikon. „Semmi sem fogható ahhoz a 90 perchez, amikor élőben játszunk a színpadon, és megosztozunk abban az intenzív energiában a rajongóinkkal – mondja Araya. – Őszintén szólva, hiányzott a dolog." King: „Hogy hiányzott-e a koncertezés? Abszolút. A Slayer rengeteget jelent a rajongóinknak, és ők is rengeteget jelentenek nekünk. Öt év óta először találkozhatunk."
Mindez azért különösen bizarr, mert a szólócsapatával májusban lemezt kiadó, majd turnéra induló Kerry King a Rolling Stone-nak adott nagyinterjújában néhány hete még azt mondta: semmiféle kapcsolatban sem áll Arayával a banda feloszlása óta. Ugyanakkor már akkor sem zárta ki, hogy egy-egy alkalmi bulira ismét összeálljon a legendás zenekar.
Kíváncsian várjuk a folytatást és az esetleges további fellépéseket...
Hozzászólások
ne legyel vele ilyen kemeny, o jo ember, beket akar
Jaja, biztosan nem jött át a "felháborítóan emberi fordulat" fordulat, aha. :) Azért maradjunk annyiban, hogy kár hízelegned magadnak, nem követtél el akkora agymunkát, hogy bármelyik szavadat is nehéz legyen értelmezni. Olvasd el inkább újra, hogy mit írtam!
Az irónia értelmezése nem erősséged.
Természetesen arra utaltam, hogy nincs mit megbocsátani, mert nem követtek el semmit.
A szánakozás is értelmetlen, mert erkölcsileg sem kifogásolható, HA Araya ismét azt szeretné csinálni (ugye még csak két koncertről írnak), amit 40 évig csinált...
Valószínűleg neki sincs jövőbelátó kristálygömbje, hogy tudja, 5 év múlva mit is szeretne csinálni... de az itt hozzászólóknak ezek szerint van, lehet körül kéne néznem valamelyik online piactéren...
Hihetetlen irritáló okoskodó faszkalap.
Nem ez az egyetlen kommentszekció a világon, itt általában normálisabb a hangvétel, most is az - de már a saját FB-oldalunk is határeset néha. Plusz nem akarok semmit erőszakkal belelátni semmibe, te viszont már megint többet látsz bele abba, amit írok, mint ami benne volt. :)
De egyébként valóban túlbeszéltük.
"Én semmi olyanra nem emlékszem a Slayer esetében, hogy könnyes búcsú..."
Nos, akkor mi nyilvánvalóan teljesen máshogy emlékszünk. :) Nincs ezzel semmi baj.
"Én megbocsátom Arayának ezt a felháborítóan emberi fordulatot."
Szerintem eleve megbocsátani sincs mit, nem történt bűn. Belőlem sem a haragot vagy a felháborodást váltja ki egy ilyen dolog, talán inkább szánakozás, amit érzek ilyenkor egy bizonyos fokú méltóságvesztés láttán. Valóban emberi dolog, csak épp ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ünnepelendő is.
"Igen, épp erről ugatok. Hiszen előtte ingyen játszottak a színtér egyik legnagyobb, legnépszerűbb, csaknem negyven éve ikonikusnak számító zenekarában, ugye?"
Nyilván ha eddig is kerestek sok pénzt, meg eztán is fognak, akkor elsőglegesen mi sem a pénz miatt gondolhatjuk őket hiteltelennek, minthogy itt is leginkább az egyre általánosabb "búcsúzunk, de utóbb mégsem gondoltuk komolyan" jelenségről van szó (persze ez is csak részigazság, nyilván akkor is tud arcvesztésre motiválni a sok pénz, ha már egyébként is sok pénzed van).
"Arról nem is beszélve, hogy attól még senki sem nyújt jobb teljesítményt, hogy közben éhen hal. A Slayer minimum a Reign In Blood óta olyan léptékekben mozog, ahol eleve a méretekből következően értelmezhetetlen ez a felfogás."
Hogy kapcsolódik ez a témához?
A többi vicces volt. :)
"szimplán annyit írtam le egy jelenségről, hogy számomra érthetetlen."
Igen, értettem. Nos, más számára meg tökre érthető. Nem gondolom, hogy projektálnék, ezt a témát szerintem egy kicsit túlbeszéltük. A lényeg, hogy talán ne mi firtassuk, hogy kiben mi okoz és mekkora törést, még a felvetésed is felesleges volt.
"Nem tudom értelmezni a HÜLYÉNEK NÉZÉS fogalmát sem ebben."
Semmi gond. Én tudom. :)
"hanem számunkra vadidegen emberekről, akik azt mondták, nem koncerteznek többet. Emiatt mindenki szomorú lett. Aztán utána úgy gondolták, mégis koncerteznek, most pedig emiatt szomorú mindenki, aki öt éve azért nyígott, hogy befejezik."
Nem hiszem, hogy a szomorúság felől érdemes ezt megközelíteni, én inkább csak azt látom ilyenkor, hogy annak adnak hangot az emberek, hogy sajnos egyáltalán nem lehet komolyan venni a zenészeket úgy általában. Ez van, tudomásul vesszük, de nem kell, hogy ez még tetsszen is. Mintha kicsit azt látnám, hogy még ez is elvárás lenne, pedig ez légyszi marhára ne legyen elvárás!
"Sarkítok nyilván, csűrhetjük-csavarhatjuk, én összességében annyit akarok mondani, hogy ez zene, nem háború, nem kell véresen komolyan venni és befeszült arccal anyázni rajta."
Ez most szerencsére pont nem áll meg, gyakorlatilag csakis normális hangvételű kommentek születtek a cikk alatt. Miért akarod hát erőszakkal belelátni, hogy itt anyáznak ezek a nevetséges metálharcosok és jönni kell helyretenni őket egy kis maró gúnnyal?
Nem lenne Mikulás többé...