Ismét borús képet festett a rockzene jelenlegi állapotáról és jövőjéről Gene Simmons. A KISS basszer/énekese szerint az új zenekaroknak a jelenlegi zeneipari környezetben esélyük sincs karriert építeni.
Közel félórás interjú jelent meg Larry King YouTube-csatornáján Gene Simmonsszal, amelyet még tavaly ősszel rögzítettek. A KISS basszer/énekese a beszélgetés során többek között a zeneiparban uralkodó állapotokról is szót ejt. „Tíz éve is elmondtam ezt, amikor a streaming, a letöltés meg a többi ingyenes volt”, fejtegette Simmons. „A Radiohead megpróbálkozott vele, hogy készít egy új lemezt, aztán azt mondták a rajongóknak, hogy fizessenek érte, amennyit gondolnak. Érdekes, hogy azóta sem próbálkozott senki hasonlóval, mert egyszerűen nem vált be. Ha nyitva hagyod az ajtót a szupermarketben, és közlöd, hogy mindenki csak annyit fizessen, amennyit akar, az emberek beözönlenek majd, de semmit sem fognak fizetni. Inkább megszerzik a dolgokat ingyen.”
Gene szerint a helyzet a legális streaming-felületek megjelenésével sem javult sokat, és ez a helyzet elsősorban a fiatal előadókat sújtja. „Megszakad a szívem az új zenekarokért. Rengeteg kiváló tehetség soha nem fogja megkapni az esélyt. Jelenleg olyan a korszellem, hogy sokan azt gondolják: oké, zeneipar, hát akkor bekerülök az X-Faktorba vagy a The Voice-ba, énekelek, aztán karriert építek. De fogalmuk sincs róla, mit jelent a karrier. A másik fontos szempont, hogy a kiadók egyszerűen nem termelnek pénzt. A lányom, Sophie dalszerző, énekes és miegyéb, komoly jelenléttel a Spotify-on: Rick Rossnak, a Yellow Claw-nak és hasonló előadóknak írt dalokat, tonnányi szerzeménye fut millió-millió meghallgatással. És simán előfordul, hogy tízmillió meghallgatás után mindössze pár száz dollár jut neki. Az új előadók számára halott a zeneipar, és halott a rockzene is. Az utolsó nagy rockzenekar a Foo Fighters volt húsz évvel ezelőtt. Nem tudsz mondani még egyet azóta, mert ebből egyszerűen nem lehet megélni. Amikor ’73-ban elkezdtem ezt az egészet, még létezett zeneipar. Mindig szidtuk a lemezkiadókat, miközben a valaha létezett legjobb barátaink voltak: dollármilliókkal, turnétámogatással álltak oda mögéd, és csak az eladott lemezeid után szedték vissza a pénzt. Fogytak a lemezek, aztán az emberek elmentek a koncertekre, és ott volt a jegybevétel, a jogok, a merchandise. Amíg a jogalkotók nem ismerik és értik meg a zeneipar természetét, egyszerűen nem tudnak hozzáértő módon nyilatkozni a szerzői jogokról meg a zeneiparról.”
A koronavírus-járvány következtében idén természetesen nem láthattuk Európában a KISS-t, vagyis a július 16-ai magyar koncertből sem lett semmi. Paul Stanley, Gene Simmons, Tommy Thayer és Eric Singer szinte napra pontosan egy évvel az eredeti dátum után, 2021. július 15-én állnak majd színpadra az Arénában. A már megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek az új dátumra.
Hozzászólások
Hat sajnos meg nem, de dolgozunk rajta
Annyibol talan a szerencsesebbek koze tartozunk, hogy a kiado azert jocskan tamogat ami a studiokoltseget illeti, es a gyartas koruli osszes koltseget ok fizetik. De meg igy is rengeteg penz megy el minden masra e korul.
Tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ha mar vesznek valamit az emberek, akkor az a mindenfele merch. Abban tobbszorosen tobb penz van egy jo latogatotsagu koncerten, mint a CD eladasban.
És visszahozta (már) az árát?
Szerintem ezzel a közösségi finanszírozásos dologgal az a baj, hogy ahhoz, hogy eljuss arra a szintre, ahol már van is kikkel összedobatni a lemez költséget, először is irgalmatlan sok pénzt kell marketingre fordítani. Ehhez esetleg régen, ha nagyon piacképesnek tűntél, akkor mögéd állt egy kiadó, amelyik megtámogatott. Viszont pont erről van most szó, hogy most már a kiadók se nagyon tudnak/akarnak odaállni semmi mögé, legfeljebb mint terjesztők, tehát újfent marad az a mód, hogy te fizetsz ki mindent. Így elindulni viszont elképesztően nehéz. Hozzáteszem, még akkor is, ha a dalokat házilag veszi fel a banda - mert hogy ma már azért elég komoly felvételeket és mixeket lehet otthon készíteni -, akkor is nagyon nagy költségekkel kell számolni ahhoz, hogy az a zene el is jusson az emberekhez. (És akkor még mindig semmi biztosíték nincs arra, hogy tetszeni is fog nekik.)
Ha a mi esetunkbol indulok ki, akkor a mi lemezunk elkeszitese kb. 6500 dollarba kerult, ami azt a reszt illeti amit a zenekar fizetett.
A kiadotol kb 5 dollaros aron tudjuk megvenni a lemezt, ha mi szeretnenk eladni, szoval nem igazan erne meg egy ilyen fundraising. Ha 10 dollarer adjuk a lemezt, akkor 1300 eladott lemez utan termeljuk vissza a studio koltseget es kezdunk penzt csinalni.
Sokkal tobb penz van a mindenfele jogdijakban amit nagyobb fellepesek utan kapsz esetleg ha jatsza a dalaid a radio. Normalisan megelni, mindenkepp eleg nehez.
Miért, ki tudott előtte zenélni? A Poison? A Running Wild?
A Poison éppenséggel tudott... mármint a tagok, mielőtt magyartalansággal vádolnál. ;)
Csakhát ugye minek?
A Poison éppenséggel tudott... mármint a tagok, mielőtt magyartalansággal vádolnál. ;)
5 dollárért max egy autogenerált twitter/facebook posztba fogják kiírni a nevedet, 'oszt ennyi. Manapság az adakozás a "vedd meg a lemezt-vedd meg a merchet-rendeld elő ha tudod-eljössz koncertre" módon működik. Ha olyan igazi "támogatói jegyet" szeretnél, hogy a lemez is járjon hozzá akkor inkább 30USD-től indulna a játék.
Ha nem Nirvana, akkor később nu-metal vagy Pantera söpörte volna el őket. Meg mi is a problémád? Pont 90-es években készültek legkreatívabb lemezek, még ha glam/heavy szcénát elsöpörve.
Miért, ki tudott előtte zenélni? A Poison? A Running Wild?