Pär Sundström basszusgitáros szerint a Sabaton sikerének egyik titka, hogy képesek érdeklődést generálni a hallgatókban. A zenekar egyik vezéregyénisége szerint a zeneipar ráaludt a 21. század nagy digitális forradalmára, és ostobán kezelték a friss kihívásokat.
Augusztus 19-én, azaz tegnap jelent meg a svéd Sabaton új lemeze a Nuclear Blastnél. A 2014-es Heroes folytatásának címe The Last Stand, márciusban pedig ismét Magyarországon játszik a csapat, méghozzá az Accepttel. A zenekar nevéhez kétségkívül az utóbbi évek egyik legnagyobb sikersorozata fűződik a színtéren, és adódik a kérdés, hogy vajon mi a titok. „Szerintem mi pont jó időben érkeztünk, mert érdekelt bennünket ez az egész”, mondta a From Hero To Zerónak Pär Sundström, amikor arról kérdezték, miként érinti a Sabatont a digitális zeneterjesztés forradalma. „Mielőtt elindítottuk volna a zenekart, eléggé benne voltam a számítógépes témában, figyelemmel követtem az internet fejlődését meg ezeket. 13 évesen szervereket raktam össze, saját szoftvereket írtam, meg ilyenek. Aztán pár évvel később beindult, hogy a netről már tényleg lehetett nagy tételben zenéket letölteni, amit nagyon érdekesnek találtam, még azzal együtt is, hogy akkoriban tényleg tonnányi CD-t vásároltam. De izgalmas volt, mit ad hozzá mindehhez a net, szóval nagyon alaposan figyelemmel követtem a fejleményeket. A Sabaton azelőtt nem számított nagy bandának, hogy így átalakult volna a zeneipar, vagyis mi már csak a lehetőségeket láttuk az internetben, és igyekeztünk ezeket ki is használni. Vagyis sok kollégával ellentétben, akiknél lecsökkentek az eladások, és leapadtak a sokszázezres meg milliós múltbeli példányszámok, nálunk ilyesmi nem történt. Nekünk pont, hogy minden egyes albumunk jobban és jobban teljesít. Tehát láttam, átéltem, részese voltam a változásoknak, és nagyon izgalmasnak találtam őket.”
Pär vélekedése szerint a zeneipar eleve rosszul kezelte a digitális átalakulást. „Ezen nem lehet változtatni. A világ legnagyobb baromságát követték el azok, akik megpróbáltak harcolni a dolog ellen ahelyett, hogy inkább megpróbáltak volna vele együtt továbblépni. Az internet a világon valaha történt legfontosabb forradalmak egyike: ott állnak emberek milliárdjai, akik akarnak valakit, miközben nagyon-nagyon-nagyon kevesen megpróbálnak szembemenni velük, és megakadályozni, hogy megkapják, amit szeretnének. Hát mikor működhet az ilyesmi? Szuperképességekre lenne szükség ahhoz, hogy pár ember milliárdokat irányíthasson. Az ilyesmi egyszerűen nem fog menni. Szóval szerintem rengeteg kiadó, menedzsment és zeneipari szakember egyszerűen túl öreg volt ahhoz, hogy megértse ezt az egészet. Ha képesek lettek volna haladni a korral, és átlátni a dolgokat, azok részesévé válni, maga a zeneipar is sokkal gyorsabban alkalmazkodhatott volna a változásokhoz, és megtalálhatta volna a módját annak, hogyan szedjen ki pénzt mindebből. Mert kell lennie ilyen módnak.”
A Sabaton átfogó koncepcióval igyekszik fenntartani az érdeklődést maga iránt. „Szerintem nagyon fontos, hogy érdeklődést ébressz a hallgatóban, és így többet akarjon tőled pusztán egyetlen dalnál. Ehhez szenvedélyesnek kell lenni, olyan módon kell előadnod magad, hogy az emberek ne csak egy nótát élvezzenek a rádióban, hanem mondjuk a kezükbe foghassák a szép borítót, ami szintén megmozdít bennük valamit: hallani akarom, mi van ezen a lemezen, el akarom olvasni, mi áll a szövegkönyvben… Úgy gondolom, ez lehet az oka annak, hogy a Sabaton ma is képes CD-ket, bakeliteket értékesíteni: mert érdeklődést ébresztünk az emberekben. Persze mi is látjuk, hogy a zenei színtér abba az irányba halad, ahol sokan csak egyes részletekre figyelnek: ez a szám nem tetszik, szóval összeválogatom azt meg amazt, én rakom össze a saját lejátszási listámat, satöbbi. Valóban nem túl okos dolog ilyen időkben konceptalbumokat készíteni, de lehet, hogy azért csináljuk, mert mi magunk is ezeket szeretjük igazán. Néha az ember hülyeségek iránt is lelkesedik, nem igaz? Nem feltétlenül cselekszel mindig a legokosabban…”
A banda 2017-es európai turnéjának állomásai már arénákban lesznek, és a heavy metal műfaj egyik alapbandája, a német Accept is ott lesz velük speciális vendégként. A turné január 7-én indul Oberhausenben, és március 15-én zárul Berlinben. A magyar buli március 5-én lesz a Barba Negrában. További részletek itt.
Hozzászólások
Azt javaslom, hogy a folytatásban térjünk ki a frissen vásárolt CD illatára, mert az is egy külön élmény a nézegetés és a csomagoló fólia körömmel való kapargatása mellett.
Továbbá magyarázd el, mi az, amire eleve hozzá kellett volna szólnom, miután leküzdöttem az iszonyú fájdalmat, amit a megvásárolt CD-t nem meghallgatók puszta létezése okoz.
Barátom, szövegértés... imádom ezt a dumát, pláne, ha te eleve nem a témához szólsz hozzá.
Miért fáj az neked, ha valaki megveszi egy csapat CD-jét, mert támogatni akarja és mert szereti nézegetni meg kézbe venni, de amúgy ugyan azt a hangfájl meg tudja hallgatni CD nélkül is és mivel így sokkal egyszerűbb így csinálja? Én ugyan nem vagyok ilyen (mint írtam egy CD-m van, az is 2005-ös), de totál megértem, hogy van akinek ez hobbi, meg a szokás hatalma ugye, viszont másrészt azért van agya és nagyon komplex folyamatok révén rájött, hogy azért mert van CD-je még nem muszáj arról hallgatnia a muzsikát.
Na de otthon?
Nekem is van MP3 lejátszóm, letöltött file-jaim. És?
Persze, ha nem okozna gondot a szövegértés... Tessék még egyszer figyelmesen elolvasni, és ha sikerült felfogni, akkor lesz miről vitatkozni.
Látom neked sem esett le, hogy 1995-öt elhagytuk már egy ideje. Bocs, lehet én vagyok a farok, de nem fogok magammal egy diskmant cipelni, ha netán zenét szeretnék hallgatni. Kövezz meg, de én magáért a zenéjükért szeretem a kedvenceimet, nem azért, mert olyan jó érzés a CD-iket pakolászni meg nézegetni.
Amikor megjelent az új Iron Maiden lemez, akkor szaladtam a boltba megvenni a díszdobozos kiadást. Majd letöltöttem a netről, hogy az autóban ne kelljen már 2 lemezt cserélgetnem 40 percenként. Ezek szerint elrontottam.
Meg a havertól, a szórakozóhelyen (hallod, ez kurva jó, mi ez, ez kurva jó), idősebb rokontól, ismerőstől...
"Nekik az fog tetszeni amibe beleszülettek, nekik az lesz a természetes."
Hát, ja. Egy darabig biztosan. Aztán, ha bennmaradnak a stílusban, akkor elkezdenek utánaásni a régebbieknek, a kedvenceik hatásainak, és egy idő után rájönnek, miért hápogja mindenki a klasszikus tata-szöveget.
Egyre többször látom ezt: rácuppannak valami metalcore-ra meg FFDP-ra, majd 5 éven belül már Slayer, Metallica... És idővel változik az ember is, változik hát az ízlése. Aztán tovább is akar látni a metalnál (a szerencsésebbje), és így tovább...
Végül azokhoz a kommentelőkhöz, akik DÍSZNEK tartják otthon a CD-t: gratulálok!
Miért nem vesztek akkor posztert? Ugyanott tartotok - az sem szólal meg.
Gondolom, így akarjátok támogatni a csapataitokat, hogy megveszitek a lemezt ugyan, de nem hallgatjátok meg, mert az már nem korszerű... Hihetetlen...
Idézet - Vinyl:
Én meg ezen a hozzászóláson lepődtem meg, sőt inkább felröhögtem. Mp3 mint digitális csúcstechnika 2016-ban? Inkább 2006-ban esetleg. Vannak veszteségmentes tömörítési eljárások kb. végtelen számban, ráadásul egy online tárhelyen, vagy egy saját tárhelyeden lévő hangfájlnál nem kell a kis CD-ke töppedt tárhelyéhez igazodni. Magyarul: ami a CD-n van, ugyan azt fel tudod tenni a zinternetre meg az ámítógépre is.
Azért terjedt el az MP3 régebben, mert kisebb volt az internetes sávszélesség, meg a háttértáraknak sem volt ekkora kapacitása mint ma. Na meg azért is, mert ürgebőrbe bújt rétifecske legyek, ha 100-ból 2 embernél több lenne, aki egy akár 200 kbps-es hangfájlt képes megkülönböztetni a CD minőségtől emberi hangerőn.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hangt%C3%B6m%C3%B6r%C3%ADt%C3%A9s#Vesztes.C3.A9gmentes_t.C3.B6m.C3.B6r.C3.ADt.C3.A9s
A bakelitnek meg én totál elhiszem, hogy van egy varázsa, meg is értem, hogy lehet ezért rajongani mint érdekesség, azonban... egy körömnyi memóriakártyára 10x oda-vissza felfér, jobb minőségben a bakelit hanganyaga.
Nyilván az mp3 a maga 320 kb/s-os bitsűrűségével soha az életben nem kelhet versenyre egy cd minőségével, vagyis tovább megyek egy bakelitlemezének pedig a nyomába nem érhet...
A digitális formátumok utcára tökéletesek de ha pl otthon a zenecuccomon akarok zenélni akkor leginkább a bakelit jöhet szóba...ég és föld a kettő közt a különbség...
Plusz én nem sajnálom hogy a kedvenceim is profitálnak ebből hisz ahogy előttem leírták páran nekik is meg kell élni valamiből