Elég komoly meglepetéssel kedveskedett a Firenze Rocks fesztivál közönségének a Foo Fighters tegnap este: a zenekarhoz a Guns N’ Roses három főembere is csatlakozott, hogy együtt játsszák el az It’s So Easyt.
Tegnap kezdődött meg a Firenze Rocks fesztivál, ahol a négy nap headlinerei a Foo Fighters, a Guns N’ Roses, az Iron Maiden és Ozzy Osbourne, de rajtuk kívül olyan neveket találunk még a fellépők sorában, mint a Judas Priest, az Avenged Sevenfold, a Volbeat, a Helloween, Jonathan Davis, a Tremonti, a Baroness vagy a Shinedown. A Foo Fighters műsora ráadásul egy elég exkluzív meglepetéssel is szolgált a közönség számára: a zenekar W. Axl Rose, Slash és Duff McKagan vendégeskedésével játszotta el az It’s So Easyt. A performansz felvétele alább megtekinthető.
Noha a Nirvana annak idején Kurt Cobain elvei miatt nem szívesen közösködött a Gunsszal, Dave Grohl ma már kiváló viszonyt ápol a másik csapat tagjaival. Axl két éve például a számára kifejlesztett „trónszékben” énekelt a koncerteken, amikor eltört a lábfejében egy csont.
Hozzászólások
Ja, csak az ún. "rock 'n' roll" szellemhez közelebb állt a Nirvana, mint a Winger vagy a Warrant.
Mintha a saját nagyanyámat hallanám, csak a zenekarneveket kell kicserélni Beatrice vs. Korda György és Balázs Klárira.
HI AXL!
A metal, ami szintén fejlődésen ment keresztül, nem a '90-es évek "katyvaszában" tűnt fel, még csak nem is a '80-as években, hanem 1970-ben, amikor a Black Sabbath kiadta az első albumát (igen, eredetileg a Sabbath is blues-rockot játszott. És mind a rock, mind a metal a bluesra vezethető vissza). A fejlődés nem állt meg a '90-es években sem, amikor a skandinávok elkövették a műfaj (szerintem) utolsó robbanását. Azt, hogy ezt te katyvasznak nevezed, elfogadom, mint véleményt, viszont azt továbbra is vitatom, hogy az egész "katyvasz" a Nirvánával és a '90-es évek "agresszív metal zenekarai"-val indult volna meg, illetve bármilyen bűnt követtek volna el.
Hogy erre miért nem volt válasza a rocknak, az jó kérdés. De szerintem a választ ne a "katyvaszban" és ne a Nirvana és a grunge feltűnésében keresd.
"de geci sokra megyek vele, ha azokat nem hallgatom" - de nemcsak te hallgatsz zenét, mások is, más ízléssel, mint a tied. (én mondjuk az extrém metalon kívül elég sok hard rock-ot, blues rockot hallgatok, mivel azzal kezdtem)
Danger Danger "Cockroach" lemeze igaz, hogy 1993-ban lett rögzítve, de úgy tudom, nem a "katyvasz" sodorta el, hanem az, hogy Ted Poley felénekelte a lemezt, majd kilépett a zenekarból. A többiek Paul Laine-vel 1994-ben újra rögzítették, erre Poley beperelte a volt bandáját és a kiadót, és az Epic döntött úgy, hogy nem adja ki az albumot. Egészen 2001-ig, amikor 2 CD-n jelent meg, mindkét verzióban.
de geci sokra megyek vele, ha azokat nem hallgatom
Persze, hogy nem ilyen egyszerű, ahogy azt sem lehet kimondani, hogy ez a Nirvana bűne.
An én undergroundom virágzott, te kagyvasznak nevezed. Az én underground zenekaraim megjelentették a lemezeiket, akkor is ha kicsit volt rá a kereslet, és nem kaszáltak vele, ugyanis nem az számított elsősorban.
ha valaki, akkor én vagyok az, aki az underground-ból él -már csak a nevemből fakadóan is-, ugyanis azok az előadók, bandák, akikért én rajongok (aor, melodic rock, hardrock) eltüntek a sűllyesztőbe. Utólag derült ki, hogy hány-és-hány melodikus lemezt nem adtak ki és a fiókban maradtak, mert nem találtak rá kiadót. A Danger Danger pl csak a kétezres évek közepén, végén tudta megjelentetni pl a Coacroach lemezét, amit még Ted Poley-val vett fel, de elsodorta a lemezt a katyvasz. A 90-es évek végén -leginkább itthon-, még underground-ban sem volt dallamos rockzene, a rádiók meg 1-2 balladát évente talán leadtak és kész. Nem ennyire egyszerű ez!
Ne haragudj, de ezek alapján úgy gondolom, semennyire nem vagy képben a Foo Fighters-zel kapcsolatban..
A mainstream legtetejéről beszélsz. Az underground a kilencvenes években pezsgett a kreativitástól és eredetiségtől a leginkább és még mindig ott kell keresni az izgalmas produkciókat és nem a rádióban. Persze lehet, hogy ez számodra csupán katyvasz és jellegtelen összevisszaság, ez viszont ízlés dolga, a legkevésébé sem a Nirvana bűne.