Aki a thrash metalt szereti, annak a Death Angel egészen egyszerűen megkerülhetetlen. Ez a néhány mélynövésű filippínó srác annak idején komoly alapvetéseket tett le az asztalra, és hiába tartottak az újjáéledés előtt 13 év szünetet, a mostani teljesítményükön ez egy cseppet sem érződik, sőt. Kifejezetten jobbak, mint valaha.

A nyolcvanas évek menő hajbandái közül elég kevés bizonyult számomra maradandó zenének. A Skid Row és a Stryper pár alapvető lemezén kívül még talán a Cinderella munkássága képes máig értékes dolgokat felmutatni, csak a botrányosan gáz névtől kell eltekinteni. Megörültem ennek a DVD-nek, mivel a csapattól egy-két félig elcsípett klipen kívül semmi audiovizuális élmény nem gazdagított eddig.

Jelen pillanatban mindenki (maga Bruce is) az új Maiden album bűvöletében él, legyünk hát egy kicsit formabontóak, és emlékezzünk meg arról a kiadványról, amely éppen arra volt hivatott a nyár folyamán, hogy kicsit megkönnyítse a maidenesek várakozását. Persze Dickinson szólómunkássága még véletlenül sem csupán afféle Maiden-pótlék, sőt, sokan többre is tartják a frontember saját munkáit, mint az anyabandával készített lemezeket.

Bár idén nem örvendeztetett meg minket a buffalói mészáros brigád új nagylemezzel – arra már csak pár hónapot kell várni –, mégsem telhetett el ez az év sem valami ízletes 'Corpse ínyencség nélkül. S íme, itt is ez a brutális, három DVD-s anyag, mely a banda húsz éves fennállását hivatott ünnepelni.

Nagyjából 2002-ig az Annihilator egyike volt kedvenc bandáimnak. Jeff Waters eszelős riffelése, fifikás szólói, illetve ezer közül is azonnal felismerhető stílusa, na meg az olyan dalok, mint az Alison Hell, a W.T.Y.D., a Stonewall vagy épp a King of the Kill mind-mind egy kiemelkedő bandát mutattak, minek köszönhetően mindent ujjongva fogadtam, amin a klasszikus Annihilator logó volt látható.