A Legilletékesebb Személy elmondása szerint Stig Sæterbakken, a Norvég Irodalmi Fesztivál néhai művészeti vezetője elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy az addig többnyire kényelmes elvonultságban húst tépő oslói farkasok néhány éve előbújtak rejtekükből, és megmutatták magukat közönségüknek. Magánvéleményem szerint a lenullázódó lemezeladásoknak is súlyos szerepe volt a döntés meghozatalában, de az is meglehet, hogy a horda évek óta csak az alkalmat leste erre a lépésre. Vagy mindhárom egyszerre. Vagy egyik sem. Hiszen ez itt az Ulver, egyszersmind az utolsó zenekar a földkerekségen, akiktől valaha valódi koncertélményre számítottam. 2010. februári budapesti fellépésük el is hozta az ezt-nem-hiszem-el katarzisát, a világvégét, és mindent, de az Ulver, mint zenekar befogadására az a pár perc nem lehetett elegendő. Annak itt és most kellett bekövetkeznie, éppen ezért tartom számon a kiszőrösödött norvégok különös történetének legfontosabb kiadványaként ezt a koncertfilmet.

Slash kapcsán elsősorban mindenki arra kíváncsi, mikor békül ki végre leghíresebb ex-kollégájával, hogy aztán ismét közösen igázzák le a világot, de a gitáros ettől függetlenül azért elég jól elzenélgetett W. Axl Rose nélkül is az elmúlt másfél évtizedben. Ez a nagyszabású koncertanyag is azt bizonyítja, hogy a vöröshajúhoz hasonlóan Saul Hudson számára sem létkérdés a Guns N' Roses reunion. Ahogy az a címből is kiderül, a közel két órás koncertet tavaly júliusban rögzítették Slash szülővárosában, az angliai Stoke-On-Trentben rögzítették, és roppant lényeges információ, hogy a gitáros szólóbandájának élén az Alter Bridge frontembere, Myles Kennedy énekel. Ő ugyebár Slash tavalyi önálló albumán került képbe, ahol két dalban is megcsillogtatta óriási hangját, majd a megjelenést követő turnén a gitáros fix társául szegődött, az idén várható második szólólemezen pedig már végig ő énekel majd.

Ha valamire rá lehet mondani az utóbbi évek koncertfelvétel-terméséből, hogy hiánypótló, hát ez a 21 éves felvétel mindenképpen az. Mivel annak idején élőben adta valamelyik rádióállomás a bulit (ma már ez sci-finek hangzik egy Whitesnake típusú rockzenekar esetében), a netkorszak beköszöntével, de már azelőtt is egészen élvezhető bootlegek váltak hozzáférhetővé a Slip Of The Tongue turné (sőt, az egész hair metal korszak) megkoronázásának is tartott 1990-es Monsters Of Rock fellépésről. Mivel a Whitesnake ősrajongói közül sokan a zenekar elárulásának tekintik a Steve Vai-korszakot (sőt, ők már valószínűleg John Sykesszal sem tudtak megbarátkozni), jót mulatok azon, hogy – ki tudja, véletlenül-e – éppen mostanában, ezen ismertetőre készülve, igencsak rákattantam a nemrég bakeliten is beszerzett legelső 'snake albumra, a '78-as Trouble-re.

Bizony ideje volt már, hogy a közel-keleti metal pionírok előrukkoljanak valami látnivalóval is. Mindezt stílusosan a csapat huszadik születésnapjára időzítették, és ezzel a két DVD-ből és CD-ből álló kiadvánnyal igényesen ünneplik meg a kerek évfordulót. A digipackes, kihajtható doboz elmés és sokat mondó borítóval büszkélkedhet, kihajtva pedig először egy vékony, a tagokat bemutató képes füzetecskét találunk. Tovább böngészve szemünket az egész kiadvány lényegi része, a két DVD akasztja meg.

Fél szemmel a netet figyelve feltűnt, hogy néhányan értetlenül fogadták Jon Schaffer szavait, miszerint a Festivals Of The Wicked az Iced Earth első hivatalos DVD-je. És való igaz, 2006-ban a Century Media ugyan kiadta DVD lemezen is az egyébként 1999-es Alive In Athens koncertfelvételt, ám a végeredmény igen alacsony költségvetésűre sikeredett. Nem is csoda, hogy Schaffer már akkoriban kijelentette, mindenki csak saját felelősségére vegye meg azt a kiadványt, ő személy szerint nem ért egyet a kiadó ténykedésével... Nos, az új, illetve az első koncert dvd igazi profi munka, és érezni is rajta, hogy az ősz szakállú vezér a maximumot próbálta nyújtani a rajongóinak minden tekintetben. Három teljes koncert, egy dokumentumfilm, videoklipek és fotógaléria – kell ennél több egy Iced Earth rajongónak? Ugye, hogy nem.