Ha történt érthetetlen dolog az undergroundban az utóbbi években, hát az arizonai Vektor szétrobbanása mindenképp ezek közé tartozott. A progresszív, futurisztikus thrashben utazó, David DiSanto énekes/gitáros vezette banda az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, hihetetlen ötletgazdagságról és kreatív energiáról tanúskodó albumát tette le az asztalra a 2016-os Terminal Reduxszal – aztán mindössze pár hónappal a lemez megjelenése után szétrobbantak. Sokáig úgy tűnt, hogy végleg keresztet is vethetünk rájuk, ám David DiSanto énekes/gitáros és Erik Nelson gitáros most a visszatérés mellett döntött. A zenekar két új taggal bővült Mike Ohlson dobos és Stephen Coon basszer személyében, és egy februári split-EP jelentette visszatérésüket a holland Cryptosisszal közösen, Transmissions Of Chaos címmel. Ennek két száma nemrég önállóan is napvilágot látott.

A zenekarok tipikusan nem a majdani nagylemezek fénypontjait pakolják fel az efféle kiadványokra, ugyanakkor egy új felállást nem lehet elfekvő, „futottak még" kategóriás dalokkal bemutatni, pláne nem a Terminal Redux után. A Vektor megoldása érdekes. Egyfelől kaptunk egy tipikus, a kötelező köröket lazán befutó dalt az Activate-tel, amely a 2016-os anyagon nem feltétlenül lett volna csúcsnóta, de azért fényesen bizonyítja, hogy továbbra is képesek lazán hozni a szintet, tényleg minden ízében jellegzetes Vektor-darabról beszélünk. Ha még nem hallottad volna a csapatot, ma is a klasszikus Voivod a legjobb közelítés (ezt amúgy büszkén fel is vállalják, lásd a dizájnelemeket), ami ugye helyből megkülönbözteti őket korunk legtöbb fiatal(abb) thrasherétől, hiszen ezek jellemzően inkább a Slayer, az Exodus, a Metallica és társaik munkásságából merítenek. Vagyis komplex, agyas, tekervényes riffelésű, sci-fi-hangulatú tételről beszélhetünk, amiben dinamikára, húzásra egyébként most nem kevés korai Death Angelt is érzek a kanadai mesterek mellett. Viszont a végeredmény így is lazán felismerhető, DiSanto mára tagadhatatlanul kialakította a saját stílusát. Az igazi érdekesség azonban a másik szám, a Dead By Dawn, amely lassú, már-már szinte power-lírai jellegű első blokkjával, hangulattémáival, David szimpla, de jól eltalált dallamos énekével egyáltalán nem tipikus a bandától. A második egységben persze itt is bejön a horzsoló thrashriffelés meg a szikrázó, briliáns szólómunka, a több mint hatperces darabban azonban kétségtelenül a banda új oldalát ismerhetjük meg, és örömmel számolhatok be róla, hogy ez is nagyon impozáns.

Nem tudom, mikorra készül el a Terminal Redux folytatásával a Vektor, de az itteni két szerzemény hallatán okkal bízhatunk benne, hogy megfelelnek majd saját magas mércéjüknek. Ha pedig esetleg nem ismered őket, de úgy érzed, szívesen hallanál valami nagyon minőségi, panelhalmozáson messze túlmutató muzsikát, addig is pótold a hiányosságokat, és ismerkedj meg a 2016-os lemezzel – ígérem, nem fogod megbánni.