Rocknak nem rock, progresszívnek sem feltétlenül progresszív, de mindegy, a zene az zene... Ahogy nézem, nem is éppen kezdők játsszák ezt a klasszikus hatású, billentyűs hangszerekre és akusztikus gitárokra épülő muzsikát: angolok, az 1970-es évek óta léteznek.

Az énekes egy Annie Haslam nevű hölgy. Előadásmódja és szövegei alapján egyértelműen lírai alkat, ami persze meg is határozza az egész album jellegét. A versenyhangulatot idéző The Race-nél valóban megélénkül a tempó, a Life In Brazil pedig próbál némi latinos ízt is behozni, ám ezek csak amolyan színfoltok a balladisztikus dalok hömpölygése közepette.

Az elmélkedős, lassú dalok kedvelőinek egy meghallgatást mindenképpen megér.