0502nacBár népszerűségüket tekintve nem számítanak húzónévnek, underground szinten az idei Rockmaraton talán legnagyobb durranása az amerikai Nuclear Assault felbukkanása lesz. Egyrészt azért, mert a Nuke eleve ritkán vetődik errefelé (most így hirtelen abban sem vagyok biztos, jártak-e már nálunk egyáltalán), másrészről pedig hivatalosan is bejelentették, hogy a jelenleg futó Final Assault turné végével beszüntetik tevékenységüket. Szóval aki élőben akarja látni őket, annak alighanem utolsó esélye, ha ellátogat az ezúttal Dunaújvárosban megrendezendő fesztivál második napjára.

Bár a négyes az utóbbi évtizedekben is esetlegesen működött, úgy tűnik, ezúttal valóban végleg le kívánják tenni a lantot, ehhez pedig egyfajta búcsúajándékként még felrántottak egy négyszámos EP-t, amely a dobos Glenn Evans kiadójánál jelent meg. Igaz, tavaly még arról szóltak a hírek, hogy új nagylemezben gondolkodnak, végül azonban csak ez a rövidített dalcsokor született meg. Az igazat megvallva nem sokat vártam az új számoktól, mivel az utolsó teljes nagylemez, a 2005-ös Third World Genocide finoman szólva sem lett erős eresztés. Ennek ellenére bejön a Pounder, aminek fő oka valószínűleg az, hogy nem tart 40-50 percig.

megjelenés:
2015
kiadó:
Sidipus
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

A dalok nem kiugróak, de természetesen full Nuke-kompatibilisek, azaz száraz hangzású, dühös, reszelős, nyers számok John Conelly jellegzetes, magas vokalizálásával és némi csordavokállal. A thrash metal dicsőségéről és a rajongók lojalitásáról szóló címadó különösen erős, de a Lies és a beharangozóként szöveges videóval is megtámogatott Analogue Man in a Digital World sem rossz. Utóbbinak főleg a refrénje sikerült emlékezetesre, de egészét tekintve is nevezhető akár még fogósnak is. A záró Died In Your Arms néhány szokatlan és nem is túl meggyőző énektémát is felvillant, összességében ez a dal tetszik a legkevésbé.

Sajnos soundját tekintve a Pounder sem lett 100 százalékos (igazán atom hangzású lemezük sosem volt, a Sidipus meg nyilván nem egy Nuclear Blast), de ugyanazt a zabolátlan, kissé kapkodós thrash zenét rejti, amit mindig is vártunk a csapattól. Nem kihagyhatatlan, de szerethető anyag.

A Nuclear Assault július 14-én az idei Rockmaratonon játszik. További részletek itt.

Hozzászólások

0
dr. justice
10 years ago
Szerintem az EP az utolsó szám kivételével elég jó. A Rockmaratonon is jók voltak ( nem vették túl komolyan magukat, de én jól szórakoztam ) , John Conellyvel is sikerült beszélnem ( azt mondta nem jártak még itt ), szimpatikus, közvetlen volt.
Like Like Idézet
2
Náci Bácsi
10 years ago
Tegnap meghallgattam, csak úgy, próbaképpen., gondoltam, let there be thrash! Nem tudom, hallottam-e valaha ennyire szar lemezt. :(
Like Like Idézet
1
iLane
10 years ago
Mellbevágóan szarul szól. Nem is tudom mikor hallottam ennyire borzalmas soundot. Először azt hittem valami 80-as évekbeli demó. És nem is ez a legnagyobb baj, hanem hogy ez nagyon-nagyon idejétmúlt zene. Minden percért kár amit rászántam...
Like Like Idézet
1
Venomádi
10 years ago
Jól van akkor, nem bánom hogy nem mentem le :) Amúgy is messze van.
Like Like Idézet
4
tattooed88
10 years ago
Sajnos a tegnapi maratonos koncert sem volt az igazi. Néhol nagypapás lendület, és végig brutálisan szar hangzás jellemezte. Az egyik gitár szinte végig hallhatatlan volt. Ők produkálták tegnap a nagyszínpad leggyengébb koncertjét. Viszont a Death Angel és az Agnostoc Front miatt nagyon megérte lemenni, és a Destruction is hasított.
Like Like Idézet
8
Nuker
10 years ago
Sajna borzasztóan gyenge és 5lettelen a klasszikus albumokhoz mérten(első 3 album), a hangzás tán még rosszabb is. Az utolsó track borzalmas nem bírtam végighallgatni :(
Pl. a Dr. Living Dead sokkal jobban nuke-ol már mint a mesterek sajna ez van.
Like Like Idézet

Szóljon hozzá!

Küldés (Ctrl+Enter)