Idén jó sora van az old school death metal nosztalgiavonat törzsutasainak, az új Skeletal Remains-lemez után most itt a következő járat, amely intercity, és csak egyetlen megállója van: a végállomás – Death. Chuck Schuldinert aligha kell bemutatni a Shock! olvasóinak, a néhai muzsikus zseni munkásságáról mi is kimerítően megemlékeztünk, tiszteljük és szeretjük a fickó dolgait, s ezzel szerencsére nem csak mi vagyunk így. Olyannyira nem, hogy 2012-ben egykori Death-tagok Death To All néven jótékonysági turnéba fogtak, amelyen felelevenítették a legendás zenekar legnagyobb klasszikusait Schuldiner tiszteletére. Ez az emlékturné aztán az elmúlt évek során több kört is megélt, hozzánk is eljutott, s ebből a kezdeményezésből nőtt ki végül a Gruesome, amelyet a DTA-koncerteken megforduló két veterán death-harcos, az Exhumed gitáros/hörgőse, Matt Harvey, illetve a Malevolent Creation ex-dobosa, Gus Rios hívott életre, hogy ilyen formában is lerójják mérhetetlen tiszteletüket a Death munkássága előtt.

A formáció első lemezével, a Savage Landdel bevallottan a Scream Bloody Gore és a Leprosy masszívabb és nyersebb világát kívánta megidézni, most pedig haladnak tovább a sorban, és ezúttal a Spiritual Healing, illetve kicsit a Human került a terítékre. A Twisted Prayers ennek megfelelően komplexebb, és ha lehet, még schuldineresebb elődjénél, amire még a klasszikus Death-borítókat készítő Ed Repka alkotása is rátesz egy púposra megrakott lapáttal, a respekt tehát maximális fordulatszámon pörög. A tagok tapasztaltságának is köszönhető, hogy az egész projekt végül mégsem válik kínos és erőltetett másolgatásba, mert bár hiába nincs a lemezen hagyományos értelemben egyetlen eredeti másodperc sem, a profizmusnak hála mégis egyből nyilvánvalóvá válik az alázat és a tribute-jelleg, amivel Harvey-ék ehhez az egészhez hozzáálltak.

Éppen ezért a dalok is ütnek, még ha szoknom is kellett a lemez hallgatása közben azt a furcsa érzést, hogy ez valójában egy klasszikus Death-lemez, ami nem Schuldiner műhelyéből került ki huszonnyolc évvel ezelőtt, hanem olyan rajongó kollégák munkája, akik pusztán szabadidejükben, patyolattiszta fanatizmusból vették kölcsön példaképük egy adott korszakának stílusát. Csak a süket nem hallja az A Waste Of Life jellegzetesen torzított riffjében a Within The Mind intrójának korrekt átértelmezését, de furamód az sem zavaró, ahogy a klasszikus Living Monstrosity védjegyszerű nyitótémájának egyértelmű megidézésével szembesülünk a Fatal Illusionsben, hogy az At Death's Door / Killing Spree ikertestvéri témázásáról már ne is beszéljünk. Tényleg rengeteg utalásra, klasszikus témákra és dallammenetekre, valamint szerkezeti hasonlóságokra lehet bukkanni a Twisted Prayers dalaiban, még versenyt is lehetne rendezni abból, hogy ki talál több egyértelműen beazonosítható elemet a Gruesome új lemeze és a Spiritual Healing között. A lemez hangzása szintúgy a korai Death-korongokra hajaz, bár annál teltebb, mondhatni, maibb.

A két alapító mellett a jelenlegi Possessedben gitározó Daniel Gonzalez, valamint a szintén sokat látott Robin Mazen basszer alkotják a bandát, és ha egyszerű újoncokról volna szó, akik sajátjukként próbálnák eladni zenéjüket, még akár ízléstelennek is találnám a Gruesome-ot. Így azonban egy frappáns tribute-projektről beszélhetünk, egy kreatív hakniról, amit egyértelműen nem a meggazdagodás vágya motivált. Ennek ellenére ha Death-et akarok hallgatni, akkor ezután is Death kerül majd a lejátszómba, de a Gruesome ettől függetlenül mégis szórakoztató, hasonlóan a Skeletal Remainshez, és szerencsére mindkét csapatnál kellően egyensúlyozza az egyéniség teljes hiányát a minőségi dalszerzés. Végeredményben a Gruesome-ról is elmondható, hogy ha nem a karakteres, egyéni arcot és a zenei meglepetéseket keressük, hanem csak pusztán negyven percnyi tömény, jól sikerült death-zúzdára vágyunk meditálni, akkor a Twisted Prayersszel aligha nyúlhatunk mellé.

A Gruesome július 24-én Budapesten, a Dürer Kertben koncertezik. Részletek itt.