A Gorerotted kezd komolyodni: legalábbis elhagyták a málnaszörppel bekent felsőtesteket, most csupán láncra verve, kutyapózban cipelnek egy csajt magukkal fotózásokra. A zene is "komolyodott", bár valahol ugyanazt az egyszerű, tufa dzsidzsi death/grind metalt játsszák, mint eddig. Továbbá Mr. Gore otthagyta őket, aki a második bugyborékolója volt a csapatnak, és nyilván megborultak tőle, de maradtak még elegen a rikácsra és a hörgésre.

A szövegek is változtak, most a voodoo témakörébe vezetik be az érdeklődőket, az erőszak/alkohol/drogok hármasból. Izgi... Kicsit furcsán kásás a hangzás, bár nyilván ők akarták ilyenre keverni a lemezt. A zene amúgy érdekes módon tartalmaz dalszerűségeket, néha felsejlik, hogy próbáltak valami ívet adni a nótáknak. Azért alapvetően meglehetősen primitív témákból állnak a dalok, sokszor fájdalmasan butákból, amiről egy-egy óvodai rigmus jutott eszembe.

Aki szereti a kalapálós zenéket, sok buta hörgéssel, lendületes riffekkel, az imádni fogja, de azért az okosabb, netán zeneiséget keresők kerüljék messzire, mert jellegtelen és buta zene ez nagyon.