Elégedjünk meg annyi információval, hogy az Exit Music zenekar szegedi, és korábban már írtunk egy demójukról, ami – mint szegedi zenekarhoz méltó módon – ígéretes volt. A 2006-os demó óta hallhatóan összeért a csapat, mind a dalszerzést, mint az éneket tekintve.
megjelenés:
2010
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 6 Szavazat )

Az abszolút házilag készült felvétel most sokkal inkább az alterock vonalat viszi tovább, lájtosabb, és másképp populáris, mint vártam. Így, most egy lemeznyi dalnál sokkal erőteljesebben előjönnek a hazai alter zenekarok hatásai – mindamellett, hogy a korábban említett Muse is tapintható helyenként (azokkal a Bellamys magasokkal nem biztos, hogy küzdeni kellene).

Ámde. A lemezről igazából egy-két dal ugrott ki több hallgatás után (Mi voltunk, Tudatalatti ébrenlét), a többire valahogy csak a vállamat vonogattam, bár az is tény, hogy nagyon nem az én világom ez a zene, hosszú távon kifejezetten fárasztott, egykaptafának éreztem a dalokat.
Rádióbarát, koncertbarát, egyetemista-barát, számomra túl szájbarágós szövegekkel, megjegyezhetetlen énektémákkal. Bevallom, ütősebb, maradandóbb anyagot vártam a demójuk után, de – mint említettem – nem én vagyok a célközönség.

Hozzászólások

1
Óriás
10 years ago
Ha nem vagy "célközönség", minek erőlteted az - állítólag többé kevésbé objektív - kritikát? Lehúzni egy eredeti, jó lemezt, ami a mai napig jól is szól? Nem az a fontos, hogy mit vártál, hanem hogy miről szól a lemez. A kritikádon pedig kijön a hazai hozzáállás összes gyermekbetegsége többek között... csak a másik oldalról.
Like Like Idézet
2
Silk
14 years ago
A kritika írója inkompetens. Hallgassátok ezt a kurva jó zenét!
Like Like Idézet
3
László András
15 years ago
Elborzadva olvasom, mit írtak erről az albumról. Amennyire szakmai és találó szokott lenni itt a legtöbb kritika, ez annyira mellément. Tényleg nem a cikkíró zenéje, de akkor inkább ne írjon semmit, mert egyrészt nem releváns, másrészt igen zavaró, hogy bár nem ért e zenei stílushoz, mégis teljesen személyes tetszik/nem tetszik véleménnyel van róla. A kritikusnak is meg kell húznia a saját határát, meddig kompetensek a szavai. A Muse-os és hazai alter hatásokról pedig éppen fordítva lett volna találó írni, a fárasztó vonal pedig hát... ne haragudjon a cikkíró, de ez az album egy igazi csemege, másként, mint egy magyar alter zenekar,. másként, mint az itt szeretett metál stílus (ami ugyancsak fárasztó annak, akinek ez nem a műfaja ).
Emellett természetesen minden szubjektív. De egy kritikustól nem csak kizárólag szubjektív véleményre van szükségünk. A határokat pedig tessék életszerűen meghúzni, mert ez egyszerűen nem korrekt, és még elszomorító is.
László András
Like Like Idézet

Szóljon hozzá!

Küldés (Ctrl+Enter)