Ne áltassuk magunkat: az ír Dread Sovereignre a potenciális vevőkör a Primordial frontember Alan Averill Nemtheanga neve miatt fog felfigyelni, nem pedig azért, mert a zenekar bemutatkozó albuma új megközelítést kínálhat a doom metalban. Pedig nem túlzok, ha azt mondom, akár ez utóbbi megállapítás is helytálló lehet. Persze nem egy vadonatúj koncepcióról van szó a DS esetében, mégis – akár a minap vesézett The Wounded Kingsszel való összevetésben is – szembetűnően kiviláglik, hogy ebben az ortodox szabálykönyv szerint működő műfajban is mennyire eltérő elképzelések mentén dolgozhat két, hasonszőrű társulat. A szövegi koncepció összefonódását az említett zenekarok között én inkább a véletlen számlájára írom: bizony, a Grál-hívő katárok tragikus sorsa megihlette Nemtheangáékat is. A drámai hangvételhez azonban itt egy lényegesen szellősebb muzsika társul.
Lehet ennek az elsődleges oka, hogy itt trió formációról beszélünk, amit nem is fednek el az alkotók mindenféle stúdiós trükkel – itt valóban egy bőgő, egy gitár és egy dob szól, plusz az ének, ennyi elég is kell legyen. A dobok mögött szintén egy Primordial-zenész, a nagyszerű Simon „Sol Dubh" O'Laoghaire ül, a gitáros viszont fekete lónak tűnik: az ismeretlen muzsikus mindösszesen a talányos Bones néven szerepel. Ha bárkiben is kétségek merültek volna fel, a lánglelkű Alan Averill itt is uralja a produkciót, hangja és az általa kezelt basszusgitár, kiegészülve a dobok ostorcsapásszerű dübörgésével, teljes egészében meghatározza az All Hell's Martyrson prezentált képet. Mert bizony a gitár szerepe a Dread Sovereignben legfeljebb a díszítésekre, esetenként a hangzás kiteljesítésére korlátozódik, kézzelfogható témákat ez a hangszer alig hoz. Akik pedig így nem tudják elfogadni a doom metalt, azok messze kerüljék is el a lemezt.
Otromba Janus-arcát mutatja olykor az anyag, hiszen a gitár szándékolt (?) partvonalra helyezésével a zene gyakran fület bántóan kiüresedik, Nemtheanga mindent felülíró jelenléte azonban akkor is magasba rántja a csatabárdot, amikor az a porba hullni látszik. Hájjal keneget, amikor úgy szólal meg, mint legkedvesebb Primordal albumomon, a Spirit The Earth Aflame-en, de bámulatos torkának minden regiszterét bőven megismerhetjük itt. Döbbenetes erejű csúcspont a tulajdonképpeni zárótétel, a Cathars To Their Doom, ahol kézzelfoghatóan átélhetjük a katárok ellen irányuló vallási düh hisztériáját, és Bones is kimutathatja végre a foga fehérjét. A lemezt betetőző, negyedórás hömpölygés viszont inkább tűnik egyfajta félkész kísérletnek, ambient tájak felé is perverz vonzódást mutató jövőkutatásnak, mint katarzist pumpáló konklúziónak. Zömmel azonban jól szórakozom, még ha a 67 perces össztáv riasztóan is hat.
Nem hiszem, hogy a jó Alan Averillnek éppen az én hátba veregetésemre volna szüksége, de elmondom azért: ez egy piszkosul erős nyitány a frontember saját szellemi termékének tekinthető Dread Sovereign számára. Ennek a történetnek – hasonló szellemben – folytatódnia kell!
A Dread Sovereign november 9-én Budapesten koncertezik a Procession és a Magma Rise társaságában. További részletek itt.
Hozzászólások
HAHAHAHAHAHAHA
Link? Ember, a valódi tényeket nem a neten kell keresni, ahol minden hülye minden félinformációt nyugodtan megjelentethet (pl. wikipédia). Én amit írtam, azt konkrétan onnan szűrtem le, hogy elolvastam a boszorkányperek hivatalos jegyzőkönyveinek egy részét.
oké, érdekelne bármilyen igazi történészek által írott dokumentum, ami azt támasztja alá, hogy a boszorkányüldözések áldozatai nagyrészt gyerekmolesztáló pedofilok voltak. jöhet nyugodtan a link.
Naná.
Javaslom, hogy talán tanulmányozd azt az úgynevezett "komplett akadémikus történetírást" mielőtt kijelented, hogy mit mond. Addig azonban ne cseréld le a nicked, mert nagyon találó!
hogyne a tűz- és vízpróbával derítették ki, ki volt a pedofil gyerekmolesztáló. a mocskos liberálisok meg megszüntették ezt a hatékony igazságszolgáltatási módot, azért van most ennyi bűn a világban. bezzeg régen.
amúgy ne legyél diszkriminatív a metalosokkal szemben, nem csak ők állnak hozzá ilyen szűklátókörűen, hanem a komplett akadémikus történetírás, meg általában véve az írásbeliség és a kultúra minden képviselője is, leszámítva a holokauszttagadók és a szélsőkatolikus pápisták vékony közös metszetét.
A skull-ról irtok ugye?
Az hát, gyermekmolesztáló pedofilok. Azok a máglya másik oldalán voltak esetleg.
A lemez viszont nagyon jó, de tényleg idő kell neki! Első pár hallgatásra nem is tetszett nekem. Remélem, hogy lesz valamikor folytatása, és persze a vasárnapi koncert is jónak ígérkezik. Érdemes egyébként a Processiont is figyelni, nagyon fasza az is.