Minél randább, annál szebb – vallja Gőböly Lee Kerouac Útonjában. Gőböly a Dopethrone-t gyönyörűnek találná. Mert ugyanaz a kínban és keservben megfogant, vérben, szarban és mocsokban tapicskoló, sludge alapú, rikácsoló durvulat ez, mint mondjuk az Eyehategod esetében, ami rábukkant a Weedeater titkos kábszer-lerakatára és némi okkult mázt öntött magára, á la Electric Wizard. Eddig is ilyen volt, és ilyen is maradt ezen a háromszámos, alig tizenkét perces EP-n. Talán egy fokkal fogósabban, mint korábban bármikor, de lehet, hogy ezt csak a rövidség miatt érzem így.

Mivel a szövegben sehol nem jelenik meg, fogalmam sincs, hogy miért 1312 az EP címe, ezért vegyük úgy, hogy a Dopethrone ezzel emlékezik meg Károly Róbert azév júniusában, a rozgonyi csatában az Aba nemzetség felett aratott hatalmas győzelméről. Az viszont biztos, hogy akkora bunkó himnuszt, mint a Shot Down, még csak ritkán követtek el Vincent Houde-ék, most hirtelenjében legutóbbi Hochelaga lemezük Scum Fuck Bluesa ugrik be, de ez talán még annál is emékezetesebb.

Persze nem sokban marad el tőle a súlyosabb Drifter és az újfent szinte elsőre rögzülő Skag Reek sem. Persze a vesénket leverő, szutykos riffelés azért most is a régi! Örömteli hír, hogy mindezt a muzikális gyönyört október 24-én, az A38 Hajón is megcsodálhatjuk, hiszen a kanadai trió ekkor teszi tiszteletét nálunk.

Ha hozzám hasonlóan te is fogékony vagy a küllemre és a bájra, ott a helyed!