Szinte észrevétlenül jelent meg tavasszal az új Dool, de a lemez ettől még ugyanolyan figyelemre méltó és megigéző, mint elődje, a négy évvel ezelőtti Summerland. A The Shape Of Fluidity a holland dark/gót/poszt/akármilyen rockerek harmadik albuma, és simán, mindenféle erőlködés nélkül sikerült vele tartaniuk a lécet. Márpedig ez nagy szó, mivel a 2020-as album minden túlzás nélkül óriási stílusgyakorlat volt ebben a borongós, sötét, éterien okkult stílusban.
A The Shape Of Fluidity a legtöbb szempontból százszázalékos Dool, ugyanakkor Ryanne „Raven" van Dorsték – igen okosan – nem ismételték meg a legutóbb olyannyira tökéletesen bevált receptet. Ez az egyik oldalról egy saját arcéllel rendelkező, ismét roppant markáns hangulatú anyagot jelent (ezt a múltkori, rozsdavörös árnyalatú borítóval szemben is masszív ellentétet képező külcsínnel is kifejezésre juttatják)?, másrészt pedig sosem volt még olyan súlyos, morózus a Dool, mint az új album egyes dalaiban.
A nyitó, hétperces Venus In Flames ebből a szempontból még nem készít fel a folytatásra, ez ugyanis egy tipikusnak tekinthető, sejtelmes, dark rockos pulzálású tétel gyorsan a fülbe ragadó dallamokkal. Ugyanígy a Self-Dissect sem merészkedik a korábban feltérképezett terepen túlra. A harmadikként érkező, újfent hat és fél perc fölé kúszó címadó azonban a banda eddigi legtöményebb, legsúlyosabb szerzeménye a maga masszásan doomos riffjével, elsőként szinte megdöbbentően is hat. Az elsőrangú dallamoknak köszönhetően azonban egyetlen hallgatás után is rögtön a Dool-történelem egyik egyértelmű csúcspontjaként emlékszik vissza rá a hallgató, utána pedig még tovább mélyül vele a barátság. Ez azért igen szép attrakció így, a lemez elején, abba pedig inkább bele sem gondolok, hogy fog ez megdörrenni élőben a háromgitáros felállásnak köszönhetően...
És persze a folytatás is hasonlóan rokonszenves. A fentebb említett harapósabb oldalt képviseli a Hemagorgon végzetterhes borulata vagy a Hymn For A Memory Lost doomos-elektromos masszája, az Evil In You rockos fogósságával és ritmusaival kápráztat el, a záró Hand Of Creationben pedig pazar vokálokkal támogatják meg Ravent. Utóbbi mondjuk kissé hirtelen ér véget, de legalább automatikusan újra lehet indítani utána az albumot, ahogy lepörgött. A hangzás a legutóbb is bevált tiszta, természetes, mindenféle extra cizellálástól mentes megszólalás – ehhez a muzsikához nem is nagyon illene más.
A Dool legfőbb erőssége az atmoszférateremtés mellett továbbra is az elvitathatatlan dalszerzői képesség: mindenhová képesek valami olyat csempészni, amitől megragad a fejedben az adott dal, és gyorsan jó ismerősként köszöntöd a következő körökben. Egyéni villongások továbbra sincsenek, de az ilyesmi sem illene ide, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, mennyire a helyén van minden egyes apró nüansz. Tényleg lehetnének ennél ismertebbek, mert a zenén most sem múlik semmi.
Hozzászólások
A Vantablack szvsz a legjobb daluk. Libabőr hangulatot csíptek el vele, és annyira szépen építkezik, h a 10 perces hossz kb. 6-nak érződik. Ez az új album sem rossz, de bevallom nekem kicsit unalmas az eddigiekhez képest. Az Evil in You, Venus in Flames mondjuk itt is 10/10-es dalok.
Nagyon erősen ajánlom az első lemezüket is, szerintem toronymagasan letaglózóbb dalok vannak rajta, mint a két ezt követő anyagon. Fura, de pont, hogy arról nem született recenzió. :) Oweynagat, The Alpha, She Goat, The Death Of Love, Golden Serpents, Vantablack... óriási mindegyik és élőben is ezekben van a legnagyobb flow. Utóbbi lemezek sem rosszak, de szerintem azóta sem tudtak ilyen király örvénylő-homályos-kísérteties dark-doom nótákat összehozni, mint amilyenek a Here Now, There Then-en vannak.
Ha hozzávesszük, hogy totál kísérlet volt, nem számítottam semmire, akkor annál izgalmasabb a végeredmény.
Kösz a cikket!
Köszönöm a tippet, így fogok tenni. De most még az új Doolnál tartok, szerencsére valóban pont olyan jó, amilyennek egy Dool-lemezt remélek és ahogyan a cikkíró is jellemezte. Szóval igen pöpec. Nálam a lemeznyitó Venus in Flames már eléggé bejövős volt, de az Evil in You us nagyon fasza.
Nagyon ajánlom akkor az Author & Punishert a vasárnapi napon. Csak nyomokban metal, de le fogja szakítani a fejedet.
Keress rá az Incinerator nótára.